Az alvászavar kialakulásának okai

Meglehetősen gyakori rendellenesség, és ha tartósan fennáll, súlyos következményekkel is járhat. Mi állhat az alvászavar mögött?
Életünk közel egyharmadát alvással töltjük. Az alvás-ébrenlét ciklus (circadián ritmus) alapvető jellegzetessége az embernek és minden fejlettebb állatfajnak is. Az alvás az élet szükségszerű velejárója, biológiai szerepe azonban még nem teljesen tisztázott. A napjainkban leginkább elfogadott elmélet szerint az alvásnak összetett szerepe van, a pihenésen kívül a mélyalvás fázisa alatt a szervezet fizikai-kémiai folyamatainak regenerációja történik, helyreáll a nappali életvitelhez szükséges szellemi-fizikai készenléti állapot.

A felmérések szerint a felnőtt lakosság 32–66 százaléka számol be időnként átmeneti alvászavarról, a tartósan fennálló zavarok előfordulási gyakorisága pedig 7–18 százalék. Az alvászavar gyakrabban fordul elő nőknél és idősebbeknél. A felmérések adatai alapján az ilyen típusú rendellenességben szenvedők morbiditási és mortalitási aránya magasabb, különösen gyakori az ischaemiás szívbetegség, a daganatos megbetegedés és a stroke miatti halálozás.

Az alvászavar hatásai

Ha az alvás nem teljesíti alapvető funkcióját, azaz nem képes a szellemi és fizikai készenlétet, a megfelelő teljesítőképességhez szükséges állapotot helyreállítani, akkor alvászavarról beszélünk. A nem kielégítő alvás következménye a napközbeni fáradtság, aluszékonyság, a figyelem összpontosításának és fenntartásának zavara, az emlékezetzavar, a reakciók lassulása. Ebből következően az alvás zavara szinte mindig együtt jár az ébrenlét zavarával. Ez fordítva is igaz, a zavartalan alváskészség feltétele a megelőző ébrenléti periódus kiegyensúlyozott volta. Az alvászavar csökkenti az alkalmazkodóképességet: a reagáló-, tanulási és tűrőképességet. Hatására csökken a figyelem, a munkateljesítmény, ingerlékenység, fáradságérzés lép fel, sőt tartósan kimerült állapotban testi (szomatikus) betegségek és szellemi leépülés (dementálódás) kockázata is fokozódik.

Az alvászavar okai és tünetei

Az alvászavarok hátterében számos tényező állhat. Lehetnek élettani okok (időskor, nem megfelelő alváshigiénia, rossz szokások, túl meleg hálószoba) és pszichés tényezők (különböző életesemények, szorongó vagy izgatott állapot). A pszichiátriai betegségek legnagyobb része szintén alvászavarral jár együtt. Igen sok gyógyszer és élvezeti szer is befolyásolja az alvásszabályozást, így például a különféle nyugtatók, egyes szívgyógyszerek, a koffein vagy az alkohol.
Az alvászavarok különböző formában nyilvánulhatnak meg, lehet elalvási (30 percnél hosszabb), átalvási nehézség (többszöri felébredés), felszínes, töredezett alvás, lidérces álmok, alvajárás, korai ébredés (a szükségesnél 2 órával), melyet ébredéskori fáradtság, nappali aluszékonyság követ. A légzéssel kapcsolatos alvászavar veszélyes is lehet, mert ekkor az agyi oxigénellátás jelentősen csökken. Ez a folyamat hosszú távon stroke kialakulásához is vezethet. Az alvászavar lehet önálló jelenség vagy más betegségből következő tünet egyaránt.

Az alvás minősége

Az alvási és ébrenléti periódusok kölcsönösen hatnak egymás minőségére. Az egyik zavara óhatatlanul maga után vonja a másikét. Az alvás minősége meghatározza az ébrenlét időszakában a közérzetet, a testi és szellemi teljesítőképességet. A nappali testi és szellemi frissesség helyreállításához az éjszakai alvás zavartalanságának biztosítása nélkülözhetetlen.
Forrás: otvenentul.hu