Az ősz kincse a Kárpátokban: a kökény
Ősszel, amikor a Kárpátok erdei aranyba és vörösbe öltöznek, a domboldalakon és az erdőszéleken sötétkék bogyókkal megrakott, sűrű bokrok vonják magukra a figyelmet. Ez a kökény – a vad szilva egyik fajtája, amelyet a népnyelvben gyakran „fekete tövisként” is emlegetnek. A kicsiny, ám szívós növény a természet igazi ajándéka, amely különösen az első őszi fagyok után bontakoztatja ki valódi értékét.
A kökény alacsony, ám rendkívül szúrós ágrendszerével sűrű bozótokat képez, amelyek menedéket nyújtanak madaraknak és apró állatoknak a ragadozókkal szemben. Európa-szerte elterjedt, de Ukrajnában leggyakrabban Kárpátalján, a Podóliában és a hegyvidéki régiókban találkozhatunk vele. Legjobban a napos lejtőkön és az erdőszéleken érzi magát, ahol a talaj nem túl nedves.
A néphagyományban a kökény a védelem és a kitartás szimbólumaként élt, tüskés ágaival szinte „élő várfalat” alkotva.
A kökény apró, sötétkék bogyói frissen szedve erősen fanyar ízűek. Azonban amikor megcsípi őket az első dér, a gyümölcs veszít kesernyés ízéből, édesebb és lágyabb lesz. Ekkor válik igazán élvezetessé és sokoldalúan felhasználhatóvá.
A kökényből hagyományosan készül:
- ízletes pálinka és likőr,
- zamatos lekvár és kompót,
- pikáns mártás húsételekhez.
A népi gyógyászatban a bogyókat immunerősítő és emésztést segítő hatásuk miatt értékelték nagyra.
Amikor a színes lomb között megpillantjuk a kökény sötétkék gyümölcseit, jusson eszünkbe, hogy nem pusztán egy vadnövényt látunk, hanem egy olyan kincset, amely évszázadok óta része a kárpáti emberek életének. A kökény a természet egyszerű, mégis gazdag ajándéka, amelyben a hagyomány, az egészség és a kulináris élvezet egyaránt jelen van.
A Novini Zakarpattya nyomán.