Bakhátas szamócatermesztés I.

Folytatjuk a szamócatermesztés alapjait ismertető sorozatunkat, melyben a legfontosabb tudnivalókat ifj. Szabó Tibor forgolányi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica” Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója foglalja össze.

A kárpátaljai termesztéstechnológia az utóbbi években látványos fejlődésen ment keresztül. A gazdák zöme áttért a fekete fóliával takart bakhátas művelésre. Ennek a technológiának az alkalmazásával és a jó fajtaválasztásnak köszönhetően lényegesen javult a betakarítható termésmennyiség és a leszedett szamóca minősége is.

A bakhátas termesztéstechnológia lényege, hogy a szamócatöveket ikersorban egy fekete fóliával takart bakhátra ültetjük el. A fólia alatt, a bakhát közepén elhelyezkedő csepegtetőcsővel oldjuk meg a tápanyag- és vízutánpótlást. Ezt esetleg kiegészíthetjük a nyári nagy melegben esőztető öntözéssel is. Ennek lényege, hogy tudjuk hűteni, frissíteni a növényeket, és a szamóca számára kedvezőbb mikroklímát alakítsunk ki.

A bakhátas technológia számos előnyét csak akkor tudjuk kihasználni és kamatoztatni, ha a szamóca számára elegendő vizet és tápanyagot tudunk biztosítani.

A szamóca vízigényes növény. Éves vízszükséglete 700-800 mm. Területünkön a csapadékeloszlás egyenetlensége miatt gazdaságos termesztéséhez feltétlenül hozzátartozik az öntözés. Mivel a szamócának sekély a gyökerezése, a vegetatív és generatív szervek is gyorsan fejlődnek, ezért az egyenletes és folyamatos vízellátottság elengedhetetlen. Mivel térségünk csapadékmennyisége sem mennyiségileg, sem eloszlását tekintve nem elégíti ki a szamóca vízigényét, ezért az öntözésnek egyaránt meghatározó szerepe van a termés mennyiségét és minőségét illetően.

A szamóca a már említett sekély gyökerezés miatt csak a talaj felső 30 cm-es rétegéből képes a vizet fölvenni. A növény vízigénye a tenyészidőszak folyamán változik ugyan, de az egész vegetációs ciklus alatt nagynak mondható.

A szamóca vízszükséglete és az alkalmazott termesztéstechnológia szorosan összefügg egymással. A gyakorlatban egy ültetvény élettartama 1–3 évre korlátozódik, az intenzívebb ültetvényeknél már csak 1, maximum 2 évig hagyjuk teremni a töveket. A jobb fajtáknál elérhetjük a tövenkénti 0,4–0,7 kg-os átlagot, amely 20–35 tonna/ha termésmennyiségnek felel meg. Fajtától és évjárattól függően a virágzás és a termésérés időszaka nem több mint 8-10 hét. A szamócának ez a legvízigényesebb időszaka. A szüret utáni lombeltávolítás után a szamóca vízigénye ideiglenesen csökken, de ilyenkor is öntözni kell, nehogy a kiszáradó talajban a szárazság vagy a talajoldat EC-jének növekedése miatt megperzselődjenek a hajszálgyökerek. A július végi nyári lombozat kifejlődéséhez, valamint a szeptemberi rügydifferenciálódáshoz szintén sok vízre van szükség.

A talaj víztartalmának folyamatos nyomon követése a bakháton belül nehéz feladat,

A bakhátas technológiát alkalmazva a szamócát könnyű túl- és alulöntözni. Mindkettő rendkívül súlyos gyökérpusztulást okozhat. A túlöntözés következtében a talajszemcsék közül kiszorul a levegő, amely gyökérfulladást okoz, ezenkívül a rendszeres, de enyhébb túlöntözés a gyökérzóna alá mossa a tápanyagokat. A rendszeresen túlságosan kis vízmennyiségek használata miatt a növény kisebb gyökérfelületet képez, a bakháton belül pedig sófelhalmozódás jöhet létre. A bakhát alatti talaj kiszáradása talajfelmelegedést okoz, amitől elpusztulnak a gyökerek. Ez különösen a július végi – augusztus eleji telepítésekkor gyakori hiba. A vegetációs időszakban kiszáradó talajban a már kijuttatott tápanyagok miatt a talajoldat olyan mértékben betöményedhet, hogy az már károsíthatja a gyökereket.

A szamóca öntözésekor a növény optimális fejlődéséhez a talaj felső 30 cm-es talajrétegének 75-80%-os vízkapacitását kell biztosítani. Ezért a bakhátas technológia öntözésének lényege, hogy telepítés után a bakhát alatti teljes talajtérfogatot átnedvesítsük erre a 75-80%-os vízkapacitásra és arra kell ügyelni, hogy ezt a nedvességi állapotot a tenyészidőszak folyamán folyamatosan fenntartsuk.

Tapasztalatom az, hogy ezt a talajnedvességi állapotot csepegtető öntözésnél 0,4-0,6 liter/tő öntözésenkénti vízadaggal lehet elérni, amit a talajnedvességi állapottól függően átlagosan 1–4 naponként csepegtetünk. Meleg időszakokban azonban, különösen az érés idején napi 2-3 öntözés is szükséges lehet. Nagyon fontos, hogy lehetőleg mindig azonos vízadaggal öntözzünk és csak az öntözés gyakoriságát változtassuk, Ha így öntözünk, akkor egy állandó talajtérfogatot tartunk nedvesen, amelyben a gyökerek fejlődése és tápanyagfelvétele a legkedvezőbb. Intenzív tápoldatozás vagy tartósan száraz időjárás miatt 10-14 naponta 1-2 alkalommal a szokásos vízadagot 30-50%-kal megemelhetjük, ezzel a felesleges káros sókat a gyökérzóna alá mossuk, és a bakhát teljes átnedvesedését is biztosítjuk.

Ha a talaj nedvessége folyamatosan magas, akkor a termés mennyisége 10-15%-kal nő, de romlik a szállíthatósága és az íze. Ezzel szemben alacsonyabb talajnedvességnél a termés mennyisége alacsonyabb, de keményebb és jobb az íze.

Intenzív technológiában a csepegtető öntözés elválaszthatatlan a tápoldatozástól. (Folytatjuk)