Drasztikusan csökken az afrikai gyermekhalandóság – A legnagyszerűbb fejlődési sikertörténet (2. rész)
A Világbank munkatársai Kenyát vették tüzetesebben górcső alá, hogy további magyarázatokra leljenek a gyermekhalandóság csökkenésére.
Az ország megfelelő próbaterep: nagyobb mértékben sikerült csökkentenie az egy évnél idősebb gyerekek halálát, mint bármelyik más afrikai államnak, és nemcsak egészséges gazdasági növekedést tudhat magáénak (2005 és 2010 között évi 4,8 százalékot), hanem működő demokráciát is (igaz, 2008-ban a választások nyomán borzalmas erőszak tombolt az országban).
Damombynes azonban észrevett még valamit. Míg 2003-ban a kenyai háztartásoknak még csak 8 százaléka használt rovarirtóval kezelt ágyhálókat, addig 2008-ban már a 60 százalékuk. A malária földrajzi elterjedtségére vonatkozó adatokat is megvizsgálva végül arra a megállapításra jutott, hogy a gyermekhalandóság mérséklődésének fele az impregnált ágyhálók használatára vezethető vissza azokon a területeken, ahol a malária népbetegségnek számít.
A hálókat gyakran a segély klasszikus példáinak tekintik, mivel régebben többnyire külföldi segélyszervezetek adományozták őket. A segély létfontosságú voltáról alkotott nézettel egybevág Jeffrey Sachs amerikai közgazdásznak az a közelmúltban tett megállapítása, amely szerint a Millenniumi Falvak programban részt vevő települések (amelyeket a New York-i Columbia Egyetem földtani intézete segélyez) gyermekhalandósági mutatójának számottevő javulása a nagy mennyiségű segélynek köszönhető.
A világbanki irodavezető ezzel szemben azt állítja, hogy a gyermekhalandósági ráta ezekben a falvakban nem alakult kedvezőbben, mint az érintett országok egészében. Szerinte tehát a segélynek nincs döntő szerepe a gyermekhalandóság apadásában, amely nem köthető egyetlen tényezőhöz: a jobb politika, a jobb kormányzás és az új technológiák együtt hoznak eredményt.
„Az Afrikát a legyőzhetetlen szegénységgel és pusztulással küszködő kontinensnek látók talán meglepődnek az erre vonatkozó híreken, de tény, hogy az az Afrika, amelyre ők gondolnak, eltűnőben van” – állítja a Harvard kutatója, Michael Clemens.
Damombynes azonban észrevett még valamit. Míg 2003-ban a kenyai háztartásoknak még csak 8 százaléka használt rovarirtóval kezelt ágyhálókat, addig 2008-ban már a 60 százalékuk. A malária földrajzi elterjedtségére vonatkozó adatokat is megvizsgálva végül arra a megállapításra jutott, hogy a gyermekhalandóság mérséklődésének fele az impregnált ágyhálók használatára vezethető vissza azokon a területeken, ahol a malária népbetegségnek számít.
A hálókat gyakran a segély klasszikus példáinak tekintik, mivel régebben többnyire külföldi segélyszervezetek adományozták őket. A segély létfontosságú voltáról alkotott nézettel egybevág Jeffrey Sachs amerikai közgazdásznak az a közelmúltban tett megállapítása, amely szerint a Millenniumi Falvak programban részt vevő települések (amelyeket a New York-i Columbia Egyetem földtani intézete segélyez) gyermekhalandósági mutatójának számottevő javulása a nagy mennyiségű segélynek köszönhető.
A világbanki irodavezető ezzel szemben azt állítja, hogy a gyermekhalandósági ráta ezekben a falvakban nem alakult kedvezőbben, mint az érintett országok egészében. Szerinte tehát a segélynek nincs döntő szerepe a gyermekhalandóság apadásában, amely nem köthető egyetlen tényezőhöz: a jobb politika, a jobb kormányzás és az új technológiák együtt hoznak eredményt.
„Az Afrikát a legyőzhetetlen szegénységgel és pusztulással küszködő kontinensnek látók talán meglepődnek az erre vonatkozó híreken, de tény, hogy az az Afrika, amelyre ők gondolnak, eltűnőben van” – állítja a Harvard kutatója, Michael Clemens.
Forrás: MTI