Élve boncolták Haynaut?

A magyarok történetének egyik leggyűlöltebb alakja valóban bizarr módon távozott e világról?

Érdekes történetet hallottam néhány napja, miszerint a bresciai hiéna, Julius Haynau boncolás közben feléledt, és úgy halt meg. Elkezdtem a történet után kutatni, és meg is találtam.

Eszerint Haynau hirtelen halt meg, 1853. március 14-én éjjel, Bécsben. Másnap, a halál okának kiderí­tése végett, boncolást hajtottak rajta végre. A boncolás a koponya felfűré­szelésével kezdődött. Amikor a véső felpattantotta a koponya fedelét, az orvosok borzadva látták, hogy az agyvelő még lüktet, vagyis Haynau él. Az egyik orvos menten elájult. A másiknak azonban volt annyi lélek­jelenléte, hogy felkapott egy hosszú kést, s beledöfte az agyába.

A történetnek azonban van még cifrább változata is, amelyet Tóth Béla gyűjtésében olvastam. „Gyorsfutárt küldtek a lányához Szatmárba, aki négy nap múlva megérkezett Bécsbe, ám addigra katonai pompával apját már eltemették. Az asszony exhumáltatta apja holttestét. S valóban neki lett igaza, a táborszernagy csak rosszul lett, és nem halt meg a bécsi vendéglőben. Nagy megdöbbenésre hason feküdt a koporsóban, körmeire rászáradt a vér.”

Jó kis szaftos horror történet, általában ezekre jellemző hogy ilyen bőségesen foglalkoznak a véres részletekkel. De mi a valóság? Mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Csak a kitalált történetekben végzik a gonoszok gonosz módon.

Nos Haynau valóban 1853. március 14-én halt meg, hirtelen, egy mulatozáson esett össze. Valóban végeztek boncolást, amely teljesen normális körülmények lezajlott, és megállapították a halál okát is: agy- és tüdővérzés.

Tóth Béla véleménye szerint Haynau halálának történetét összemostak egy korábbi francia esettel. „Prévost d’Exiles abbét, a jeles francia írót a chantilly-i erdőn, 1763. november 23-án, séta közben, gutaütés érte. Parasztok élettelenül találták egy fa alatt. A bíróság bűntettet sejtett, s elrendelte az abbé felbontását. Mikor azonban a kirurgus belevágott a testbe, Prévost feljajdult, és rögtön meg is halt: a bontókés ölte meg.”

A legenda születésének valószínű oka a halál érdekes dátuma, pontosan egy nappal a forradalom kitörésének ötödik évfordulója előtt. Mintha egy isteni bosszú érte volna utol, legalábbis a magyarok joggal reménykedtek valami jogos végső ítéletben. A véres részletek már csak színezik a történetet.

forrás:postr.hu