Gazdasarok: A gyümölcsösben is helye van az öntözőrendszernek

A rendkívül aszályos nyár egyik tanulsága, hogy a gyümölcstermesztő gazdáknak is meg kell fontolniuk az öntözőrendszer kialakításának lehetőségét – mondta el lapunknak Parászka György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, akit az aktuális kerti teendőkről kérdeztünk.

– Az elmúlt hetekben alig esett valamicske csapadék. Mire volt ez elegendő?

– A helyzet változatlan az augusztus eleji állapotokhoz képest, azaz továbbra is nagy a szárazság, a gazdáknak tehát a gyümölcsösben, szőlőben is locsolniuk kell, ha termést várnak fáiktól, szőlőtőkéiktől. Vízre van szükségük a zöldségeknek és a dísznövényeknek is. Tartsuk be azt a szabályt, hogy ne felülről, permetszerűen locsoljuk növényeinket, mert így a nagyobb felületen történő párolgás miatt sok vizet veszítünk. Célszerűbb közvetlenül a gyökérzethez kijuttatni a vizet, vagyis a növények tövét locsolni. Mint arról e rovatban korábban már szóltunk, a gyümölcsösben tányérszerű mélyedéseket vájhatunk a fák törzse köré, azokba juttathatunk ki vizet, majd újra fedjük be a „tányért”.

Ha már az öntözésről beszélünk, azt tanácsolom a gazdáknak, hogy gondolkodjanak el a jövőn. Az utóbbi néhány év tapasztalata azt mutatja, hogy a nyarak egyre forróbbak és szárazabbak. Idén is azt láthatjuk, hogy öntözés nélkül számos gyümölcs termése elmarad a várttól: hullik az alma, a szilva, fonnyad a körte. Még a szőlő, a bor minősége is megszenvedi ezt az extrém szárazságot. Alkalmazkodnunk kell ehhez a helyzethez, azaz meg kell oldanunk növényeink öntözését. A legalkalmasabb módszer erre a csepegtetőrendszerek kiépítése még a gyümölcsösökben is. A rendszer kialakítása persze költségekkel jár, de szerintem az idő igazolni fogja a befektetés gazdaságosságát. Mindig azt mondom, hogy a gazdálkodó embernek olyannak kell lennie, mint a sakkjátékosnak, azaz legalább néhány lépéssel előre kell gondolkoznia. Ha nem gondolkodunk előre legalább 2-3 évvel, az egész munkánk kárba veszhet, mert elszáradnak a növényeink. Egy ilyen befektetés persze anyagi terhet jelent a parasztember számára, de nem tehetünk mást, ha talpon akarunk maradni.

– Hol tart a szüret a szőlőben?

– Megkezdődhet a korai borszőlőfajták szüretelése. Például az Irsai Olivér, a Csaba gyöngye, a Néró, a korai maharadzsa leve már eléri a 19-20 mustfokot.

Nem halogathatjuk tovább a szüretelésnél használt eszközök előkészítését. Mossunk, forrázzunk ki minden tárolóedényt, hordót. Nagyapámtól örökölt módszer, hogy a hordók kiforrázásakor tegyünk a forró vízbe diófaleveleket. A diófalevélben sok a csersav, amelynek gombaölő, fertőtlenítő hatása van. Így nem kell mosószódát alkalmazni, amely lemarja a hordóról a borkövet, miáltal tulajdonképpen kárt teszünk a hordónkban. A borkő ugyanis egy olyan fantasztikus anyag, amely védőréteget képez a hordó belső falán, miáltal megakadályozza az ecetesedést, az úgynevezett rókaíz vagy záptojásíz kialakulását, azaz sterilen tartja az edényt. Miután kimostuk, kiöblítettük, lecsepegtettük és kiszárítottuk a hordót, feltétlenül égessünk el benne egy borkéncsíkot, azután jöhet a szüret.

Figyeljünk oda, hogy azokba a hordókba, amelyekben korábban fehérbort tároltunk, most is csak fehérbort töltsünk, a vörösborosokba pedig csak vöröset. A fehérbor ugyanis kaphat a vörösboros hordótól egy rózsaszínes árnyalatot, vagyis a rozéhoz hasonló színe lesz. De mint tudjuk, a valódi rozé nem így készül, a borunk tehát hibás lesz.

Külön figyelmet érdemel az Izabella. Nem akarom megbántani azokat, akik erre a direkttermő fajtára esküsznek, de ha az izabellás hordóba valamilyen nemesebb szőlő levét akarjuk eztán tölteni, tanácsos előbb kétszer is átforrázni a hordót. Az Izabellának ugyanis van egy jellegzetes illata-íze, amelyet átvesznek a tölgyfahordó dongái, s később a borunk ízvilágán is megérződik ez az izabellás örökség, amelyre nagyon sokan „allergiásak” a jó bor kedvelői közül.

– Mi a helyzet a növényvédelemmel?

– Ismét megjelentek a kertben az aknázómolyok és a levéltetvek. A késői almafajták esetében ilyenkor még célszerű vegyszeres kezeléssel védekezni ellenük. Letermett gyümölcsfáinkat is érdemes kezelni e kártevők ellen, hiszen így kevesebb kártevővel kell számolnunk gyümölcsösünkben jövőre, vagyis kevesebbet kell majd akkor növényvédelemre költenünk. Egyébként is azt vallom, hogy mindig olcsóbb previntív jelleggel védekezni a betegségek, kártevők ellen, mint akkor kapkodni fűhöz-fához, amikor már baj van.

– Mi érik még ilyenkor a kertben?

– Lassan beérik az édes mandula, hamarosan azt is szüretelhetjük. A mandula magjának igen magas a vitamintartalma, jótékony hatása miatt gyermekek számára is ajánlott a fogyasztása. Érőben van a fekete berkenye is, amelyet fantasztikus színanyaga miatt világszerte felhasználnak a vörösborok színének javítására. Rendkívül magas tannintartalma miatt nagyon jól alkalmazható olyan kevesebb színanyagot tartalmazó borfajtáknál, mint például a Néró, a Medina vagy a Cabernet Sauvignon. Miután leszedtük a berkenyebogyókat, daráljuk le, és egy-két napig érleljük, hogy a színanyag kiázzon a héjukból. Ezután szűrjük le, s így adjuk hozzá a vörösborhoz a kapott levet.

– A legtöbb gazda általában több szőlőfajtából termeszt egy-két tőkével, amelyeknek a termése nem teszi lehetővé, hogy mindegyikből külön bort készítsenek. Ilyen esetekben leggyakrabban azt a kényszermegoldást választják, hogy együtt, keverve érlelik ki a különféle szőlők nedűjét. Mit tanácsolna nekik, milyen szempontok szerint próbálják meg osztályozni, vegyíteni a szőlőiket?

– A világon mindenütt készítenek küvét, azaz vegyesbort. Öt-hat, de akár tíz fajtát is bátran vegyíthetünk. Ezek a fajták általában jól kiegészítik egymást: az egyik a karakteres savaival, a másik a cukrával, gyümölcsös ízével, a harmadik az illatanyagával járulhat hozzá az összhatáshoz. A lényeg, hogy a vegyítés önmagában nem ront a bor minőségén, sőt olyanok is vannak, akik kifejezetten a vegyes borokra esküsznek. Lehetőség szerint azonban ne keverjük a vörös és a fehér szőlőket, dolgozzuk fel azokat külön. Ha mód van rá, Izabellát se tegyünk a borunkba. Azt inkább kezeljük külön a többi szőlőfajtától.