Gazdasarok – Gyorstalpaló a szerves trágyáról

A tél kezdetével elkövetkezik a tápanyag visszapótlás, magyarán a trágyázás ideje. Miért pont ilyenkor? Miért a szerves trágya a legjobb erre a célra? Hogyan válasszuk ki a megfelelően érett szerves trágyát, s mennyi szükséges belőle? Mindezen kérdésekre Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodótól, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadójától várjuk a választ.

– Miért éppen ilyenkor aktuális a szerves trágya beszerzésének kérdése?

– Egyrészt azért, mert felszabadultak a növénytakaró alól a földek, betakarítottuk a termést. Másrészt, télen felfagy a talaj, így könnyebben megközelíthetők a trágyarakások. A környéküket ugyanis rendszerint átáztatja a trágyalé, s általában az őszi esők sem könnyítik meg a helyzetünket, nemegyszer előfordul, hogy elakad a szállítóeszközünk a lágy talajon.

– Milyen trágyát használjunk?

– Szerves trágyázáshoz leghasznosabb a vegyes istállótrágya. Ennek hiányában előfordul, hogy a gazdálkodó kénytelen más szervestrágyaforráshoz folyamodni, ami akár juhtrágya is lehet. Tudni kell azonban, hogy a juhtrágya magas tápanyagtartalma mellett gyomosító hatással is bír. Ezenkívül kisebb gazdaságokban előfordulhat még a baromfi- és a sertéstrágya is. A sertéstrágya magas tápanyagszolgáltató képessége mellett savanyító hatású, a baromfitrágyához hasonlóan komposztálni szükséges, ráadásul talajszerkezet-javítás szempontjából nem olyan hasznos, mint az istállótrágya.

– Milyen a jó istállótrágya?

– A legfontosabb, hogy a trágya legyen érett – ez különösen a hajtatásban lényeges. A jó trágya még nem érett földdé, de már nem ismerhetők fel benne az alommaradványok. Az ennél kevésbé érett trágyát, amely ugyan fekete már, de még megkülönböztethetők benne az alomanyagok, inkább a talaj szerkezetének javítására célszerű használni. Az éretlen trágya viszont, amelyben még nem változott színében az alomanyag, perzselő hatással bír, ezért nem alkalmas trágyázásra.

Vásárláskor nagyon figyeljünk oda arra is, hogy nem használnak-e a jószágtartók fölös mennyiségben klór alapú fertőtlenítőszereket, mert ha azok bekerülnek a trágyarakásba, később a zöldségnövények pusztulását okozhatják. Kerüljük tehát az olyan helyeket, ahol klóros szereket használnak. Arra is figyeljünk oda, hogy a jószágoknak adott nyalósó nem került-e a trágyába. Erre érdemes külön is rákérdezni. A jószágtartásban alkalmazott kősó ugyanis a trágyába jutva szintén káros hatással lehet a növényekre.

Tekintettel az idei aszályos késő nyárra és őszre, különösen fontos, hogy a trágyarakást megfelelően kezeljék, azaz a trágya érje el a kellő érettséget. Ez annyit jelent, hogy kellően legyen tömörítve, s megfelelő nedvességgel bírjon. Ilyenkor ugyanis kiszáradhat a trágya, s akkor megállnak azok az érési folyamatok, amelyek csak nedvesség jelenlétében zajlanak. A szükséges nedvességtartalmat leginkább úgy szokták elérni, hogy a trágyarakást csurgalék lével öntözik, egyúttal további tápanyagokkal szolgálva a trágyát lebontó baktériumoknak.

– Milyen szerves tápanyagforrást használhatunk még a termesztéshez?

– Ha a földünk túlságosan kötött vagy homokos, akkor szalmát, komposztált fenyőfakérget, faforgácsot vagy esetleg tőzeget is használhatunk. Kiválóan emelik a talaj szervesanyagszintjét, humusztartalmát idővel, s javítják a szerkezetét, tehát mindenképpen ajánlott a használatuk, ha nem tudunk hozzájutni megfelelő minőségű és mennyiségű szerves trágyához. Tudni kell, hogy ezeknek az anyagoknak nagyon jelentős a foszformegkötő képességük, párhuzamosan tehát extra mennyiségű foszfort is ki kell juttatnunk.

Újabban megjelent a kereskedelmi forgalomban a granulált szerves trágya. Baromfi- vagy istállótrágyából különféle erre szakosodott cégek állítják elő az alapanyagot, melyből szárítással, kezeléssel granulátumot készítenek. Ez a granulátum tartalmazza mindazokat a mikroelemeket, amelyekkel megszüntethető a talajuntság. Viszont az ilyen készítményeknek szerkezetjavító képessége elhanyagolható. Az előállítók szerint egy mázsa ilyen granulátum általában 10 tonna szerves trágyával egyenértékű. Én azonban kételkedem ebben a hatásban, inkább a tíz tonna szerves trágyát választanám, bár annak a kijuttatása, bedolgozása a talajba rengeteg kézimunkával jár. Tekintettel azonban arra, hogy az állatállomány, s ezzel együtt a szerves trágya mennyisége folyamatosan csökken vidékünkön, nem kizárt, hogy hamarosan ráfanyalodunk a granulátumra.

– Mire használjuk az istállótrágyát?

– Hajtatásban vagy az intenzív zöldségtermesztésben leginkább a szerves trágya talajszerkezet-javító szerepét szoktuk kiemelni, illetve azoknak a tápanyagoknak a visszapótlását, amelyeknek a hiánya a huzamosabb talajműveléssel, talajhasználattal van összefüggésben. Hajtató létesítményeinkben, háztáji földjeinken és azokon a területeken, amelyeket intenzív zöldségtermesztésre használunk, igen gyakran monokultúrás termesztés folyik, s ezáltal felléphetnek a talajuntság tünetei. Ezt legkönnyebben vetésforgó alkalmazásával tudjuk megszüntetni, amire azonban nem mindig van lehetőség. A vetésforgót leginkább szerves trágya használatával lehet pótolni. A megfelelően érett szerves trágya könnyen felvehető állapotban tartalmazza mindazokat az anyagokat, amelyekre a növényeknek szükségük van ahhoz, hogy folyamatosan magas termésátlagokat érjünk el. Szerves trágya hiányában a termésünk folyamatosan csökken, vannak dolgok, amelyeket műtrágyázással egyszerűen nem lehet megoldani.

A folyamatos használat következtében a talaj humusztartalma óhatatlanul csökken, s rendkívül összetömörödik, amire érzékenyebb növényeink, mint például az uborka, a paprika látványos terméscsökkenéssel válaszolnak. Ezt is megelőzhetjük a szerves trágya kijuttatásával.

A szerves trágya tápanyag-visszapótló képességét hajtatásban kevésbé szoktuk figyelembe venni, mert növényeink számára folyamatosan azokat az optimális körülményeket próbáljuk biztosítani, amelyek a maximális termés eléréséhez szükségesek, míg szabadföldön egyfajta egyensúlyt próbálunk kialakítani, vagyis annyi tápanyagot viszünk be a talajba, amennyi az adott növénynek egy bizonyos termés eléréséhez szükséges úgy, hogy a talaj a növény betakarítása után ugyanolyan állapotban maradjon, amilyenben az elültetése előtt volt. Magyarán, szabadföldi termesztésnél annyit kell visszapótolnunk tápanyagforrásként a talajba, amennyit a növényekkel onnan kivettünk. Hajtatásban viszont nem azt nézzük, hogy a terméssel, a szármaradványokkal, miegyébbel mennyit veszünk ki a talajból, hanem annyit juttatunk, amennyire a növénynek az extra terméshez szüksége van. Egy kollégám hasonlatával élve, szabadföldön a trágyázás olyan, mint amikor az ökröt itatjuk. A marha mindig egy vödör vizet kap, s azt ki is szippantja fenékig. A hajtatás viszont leginkább a baromfi itatásához hasonlítható. A tyúk csak a teli vödör felszínéről iszogat, ha a vízszint túl alacsonyra süllyed, nem jut hozzá a szükséges mennyiséghez. A hajtatásban nevelt növény sem fejlődik megfelelően, nem hozza a várt termést, ha a talaj tápanyag-szolgáltató képessége alacsony.

– Mennyi trágyára van szükségünk?

– Szabadföldi termesztésben és hajtatásban általában a pénzügyi korlátaink szoktak határt szabni a trágyavásárlásnak, meg az a körülmény, hogy egyre kevesebb a szerves trágya, ami nyilvánvalóan összefüggésben van a jószágállomány csökkenésével. Egyre nehezebb megfelelő minőségű szerves trágyát beszerezni, s ebből következik, hogy az ára is megállíthatatlanul araszol felfelé. Hajtatásban négyzetméterenként legalább 15-20 kilogramm szerves trágyával kell számolnunk. Szabadföldön hektáronként minimálisan 60 tonnára van szükségünk, ami négyzetméterenként hat kilogrammot jelent. Egy traktor pótkocsijára körülbelül hat tonna trágya fér, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy hektár földterületre legalább 10 pótkocsi trágyát kell kiszórnunk. Mint látjuk, hajtatásban ennél lényegesen nagyobb mennyiséggel kell számolnunk, egy átlagos, négyárnyi, azaz 400 négyzetméternyi standard fóliasátor alatti területre legalább egy pótkocsinyi trágyát szánjunk.

pszv

Kárpátalja