Gazdasarok: Tavaszi teendők a szőlőben és a pincében

A szőlőtőkéink és hordóink gondozásával kapcsolatos aktuális teendőkről Jakab Sándor beregszászi szőlészt és borászt kérdeztük.

– Mi a legsürgősebb munka ilyenkor a szőlőben?

– Aki elkésett a fás kötözéssel, most már fejezze be a karok rögzítését a támrendszerhez. Fejezzük be az oltványszőlők kiültetését. Kupacoljuk fel a fiatal növényeket, s védjük őket az erős napsugárzástól, illetve az esetleges hajnali fagyoktól is. Az elkövetkező napokban meg lehet kezdeni a felkészülést a szőlő első kötözésére, illetve azoknál, akik nem kezelték gyomirtóval az ültetvényüket, a kapálás ideje is elérkezik hamarosan.

– Mi a helyzet a növényvédelemmel?

– Ahol szőlőilonca vagy más kártevők jelentek meg az előző évben, az első permetezés alkalmával is védekezni szükséges ellenük a megfelelő kártevők elleni vegyszer kijuttatásával. Lisztharmat és peronoszpóra ellen már a néhány centis, félarasznyi hajtásokat is tanácsos permetezni. Tavaly megjelent térségünkben a lisztharmat, tehát idén is védekeznünk kell e gombabetegség ellen, hiszen áttelelhetett a szőlőnkön, a környező növényeken, s ismét felütheti majd a fejét. Most még elégséges kontakthatású szerrel, például 0,5 százalékos töménységű bordói lével és valamilyen kéntartalmú készítménnyel permetezni. Ezekhez kell hozzáadni a kártevők elleni vegyszert. Figyeljünk azonban oda a permetszerek keverhetőségére, hiszen – mint tudjuk – némely készítményeket nem célszerű vagy egyenesen tilos egyszerre kijuttatni a növényekre. Az ezzel kapcsolatos információkat rendszerint feltüntetik a vegyszerek csomagolásán, de amennyiben hiányzik a tájékoztatás, nem árt, ha alkalmazás előtt kisebb mennyiségben próbakeverést végzünk.

Előfordulhat, hogy szükség esetén a második permetezést is el kell végeznünk még a szőlő virágzása előtt. Ekkor feltétlenül juttassunk majd ki lisztharmat elleni szert. Általában a második permetezéskor is elégséges kontakthatású szereket alkalmazni, figyelnünk kell azonban az időjárás alakulására. Előfordulhat ugyanis, hogy szükségessé válik az erősebb, hosszabb időre védelmet nyújtó felszívódó szerek bevetése. Ugyancsak a felszívódó szerek alkalmazása javasolt, ha már megjelent az ültetvényben a lisztharmat. Köztudott, hogy a lisztharmatot kivédeni nem lehet, csak megelőzni, ezért fontos a rendszeres permetezés. Az időben történő vegyszeres kezelés érdekében figyeljük az olyan növényeket, melyek fokozottan érzékenyek a lisztharmatra, mint például a vadrózsa vagy a lucerna. Ha ezeken a növényeken felfedezzük a lisztharmatot, a gomba a szőlőnkre is veszélyt jelent, vagyis feltétlenül védekeznünk kell ellene.

Ne feledjük: több odafigyeléssel, jó időzítéssel elérhetjük, hogy ritkábban permetezzünk, illetve kevesebb alkalommal alkalmazzuk az erősebb hatású, felszívódó szereket. Ezáltal úgy tudjuk fenntartani a növényvédelem hatékonyságát, hogy kevesebb mérget juttatunk ki növényeinkre. Magyarán, ne permetezzünk 8-10 alkalommal, ha a növényvédelem – fajtától függően – esetleg 3-5 permetezéssel is megoldható.

– Akad munka a borospincében is?

– Igen, hiszen el kell végeznünk a boroshordók feltöltögetését. Nem árt azonban odafigyelni, mert melegebbre fordult az idő, s a borban visszamaradt kisebb mennyiségű cukorral újraindulhat az erjedés. Ilyenkor nem tanácsos utántölteni a hordóban a bort, inkább le kell szívni belőle egy kicsit, nehogy az erjedésnek induló nedű kifusson a dugónál. A felöntögetés-leszívás után a hordókat alaposan törülgessük le, hogy tiszták legyenek. A félben maradt borunkat mindig töltsük át kisebb tárolókba, vagyis egy megkezdett hordó tartalmát olyan edényekben tároljuk, amelyeket teljesen kitölt a folyadék, mint amilyenek például a korsók. Amennyiben csupán néhány liter maradék borról van szó, palackozzuk azt, de még a tiszta műanyag flakonok is megfelelnek a rövid idejű tárolásra. Vigyázzunk azonban, hogy csak ásványvizes palackot használjunk erre a célra, mert a bor átveheti a különféle üdítők aromaanyagait. Az üres hordókat tanácsos havonta, másfél havonta újrakénezni 100 literenként egy kénszalag elégetésével. Ezzel tisztán, sterilen tarthatjuk üres hordóinkat.

– Számos szőlőtermesztőnek jó néhány tőkéjét elpusztították, illetve komolyan károsították az idei kemény téli fagyok. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

– Azokat a tőkéket, amelyeken van jele az életnek, vagyis amelyek új hajtásokat eresztettek, vágjuk vissza, távolítsuk el az elszáradt, élettelen részeket. Az ilyen tőke még fokozatosan magához térhet, s a következő évre felerősödve újra termővé válhat. Az élettelen tőkékkel is várjunk még néhány napot, hátha mégiscsak új hajtást eresztenek, de ha nem így történik, végül el kell távolítani őket. Az üresen maradt helyet – amennyiben a szomszédos tőkék nem lettek megmetszve – egy hosszú vessző révén bujtással máris pótolhatjuk.

– Előfordul, hogy az amatőr kertészek túlzott lelkesedésükben a kelleténél jobban visszavágják tavasszal a tőkéket. Ez különösen akkor jár siralmas eredménnyel, ha a metszés későn, már a nedvkeringés megindulása után történik. Helyrehozhatók az efféle metszési hibák?

– Amit egyszer levágtunk, vissza nem ragaszthatjuk. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megfigyeljük, mit csináltunk rosszul, azaz tanulunk a hibáinkból, s jövőre megpróbálhatjuk kiigazítani azokat új termőrészek kialakításával. Sajnos a későn megmetszett szőlő nedvszivárgását sem tudjuk elállítani, amíg a növény maga meg nem teszi. Annyit tehetünk legfeljebb, hogy odafigyelünk: a szivárgó nedvesség ne a szemre folyjék, mert az attól „megvakul”, nem hajt ki. Mint közismert, helyesen úgy kell megmetszeni a vesszőket, hogy a metszéslap a legfelső rügytől oldalirányba lejtsen, s így kizárjuk, hogy nedvesség érje azt. Ha elsőre nem így vágtuk le a vesszőt, ezt a hiányosságot utóbb még orvosolhatjuk azáltal, hogy ha hosszabbra metszettük a vesszőt, most úgy fél centivel alább megismételjük a vágást oly módon, hogy most már a helyes irányba lejtsen a metszéslap. Amikor elállt a nedvszivárgás, a tőke vastagabb, fás hajtásain ejtett vágásokat, sebeket kezelhetjük sebkenőccsel.

pszv

Kárpátalja