Grammatika versben

Arany János nyelvművelő lett volna? Vagy épp ellenkezőleg? Mit gondolt a magyar nyelv egyik legvirtuózabb használója az anyanyelvéről?

El van már temetve ama korcs bennünket,

Nem ficamítja ki többé az eszünket,

Hacsak fel nem támad hetedszer is, mint a

Regényhőst életre hozza egy csöpp tinta.

Nosza, még a többit, ami nem fér főben,

Temessük el ím e kolerás időben;

Mert a nyelvnek is van pestises járványa,

Ha nem volna, csinál doktora, bábája.

Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély:

Hogy még a paraszt is mind magyarul beszél.

Grammatikát nem tud, hiába csináljuk,

Mégis egyre darál, egyre fecseg szájuk.

Ugy beszél mint apja, nem halad a korral,

Nemes oltvány helyett él ösi vackorral;

Azt se tudja: ki, mi; azt is összevéti;

Három szál fonal az íge pászmán néki.

Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik,

Gyermeke ha csínt tesz, mondja megverődik;

Szóval annyi bűne, amennyi mondása:

Ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása.

Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész

Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész,

Az a három, négyszáz tudós képviselő,

Kik egy-egy indítványt sürűn hoznak elő,

Sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik:

Önnön bogarába szerelmes mindenik:

Ez az ás és-t leli olyan iszonyatnak,

Hogy talán a szószt is nevezi mártatnak;

Amaz ly betűtől sáppadoz és ünget,

Hogy ettől a hideg ki nem lél bennünket;

Más az oly és olyan különbségin épűl

S megöli a bűnöst könyörűlet nélkül;

Harmadik máglyára itélne valakit,

Ha nem ír és nem mond a ki helyen akit;

Van, ki dühös egy-egy régi jámbor szóra;

Mit vétett? ki tudná! nem tetszik az orra;

Van ki írt száz könyvet, s kérkedik hogy soha

Egybe sem tevé ez ártatlan szót: noha!

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

(1861 körül)

Forrás: nyest.hu