Harcos maja királynőt találtak

A Szent Kígyó Úrnőként tisztelt királynő nagyobb tekintélynek örvendett a férjénél. A királynő sírjához számos áldozati tárgy, többek között emberi csontok vezették a kutatókat.
A Kr. u. 7. századból származó leletekre bukkantak a régészek Guatemalában. Egy maja királynő sírját találták meg David Freidel, a St. Louis-i Washington Egyetem kutatója vezetésével. A sírkamrában kerámiákat és jáde-ékszereket is találtak. Még ennél is értékesebb talán, hogy egy kőbe vésett feliratra is rábukkantak, amely K’abel királynőre, El-Peru-Waka maja városállam kormányzójára utal.
Egy templom lépcsője közelében, a földfelszín alatt 11 méterrel találtak rá a királynő sírjára az archeológusok. Freidel szerint „K’abel nem volt hétköznapi ember”, sírja arra utal, hogy még dinasztiája bukása után is tisztelték őt. K’abel legalább húsz évig (Kr. u. 672 és 692 között) uralkodott férjével, K’inich Bahlammal együtt. Ő volt a Waka Birodalom kormányzója, és a „Kaloomte” titulust is viselte, amely a „legfőbb harcosnak” járt. Freidel szerint így a királynő nagyobb tekintélynek örvendett, mint férje, maga a király. Más néven a királynőt „Szent Kígyó Úrnőként” is emlegették.
Ezt azonban más szakértők vitatják. Szerintük a királynő nem harcosságban (amit a Kaloomte melléknév jelezne) múlta felül a királyt, hanem rangban állt Waka királya felett. A királynő másik neve magyarázza meg a rejtélyt. A kígyó ugyanis a nevében az előkelő calakmuli (Calakmul a korban maja „szuperhatalomnak” számított) királyi dinasztiához, a Kan dinasztiához tartozására, királyi származására utal. Így tehát a Kaloomte is ezt a királyi eredetet jelzi e szakértők szerint a feleség elnevezésében.
Az azonban mindkét elmélet hívei szerint egyértelmű, hogy a királynő uralkodott a király felett is, hiszen a jóval erősebb városállamot, Calakmult képviselte Waka vidékén.

Töredékek vezettek a királynő nyomára
A maja királynő sírjához áldozati felajánlások vezették el a régészeket. Olivia Navarro-Farr, az egyik archeológus figyelt fel egy ősi maja épület környékén a kerámia figurák töredékeire, ékszerekre, sípokra, szerszámok darabjaira, egy halászok által használt horogra, illetve emberi csontszilánkokra, vésett kagylókra. Ezek a tárgyak egymás után, különböző régészeti rétegekben kerültek elő, mire a kutatók eljutottak 11 méteres mélységig, ahol a királynő sírja volt.
Természetesen az, hogy ennyi áldozati tárgy bukkant elő, egyre valószínűbbé tette a régészek számára, hogy valami fontosra találhatnak rá a mélyben. Idén tovább folytatták a korábbi kutatásaikat, és így leltek rá a királynő sírjára. A mostani maja leletek jelentőségét az adja, hogy csak nagyon kevés olyan maja sír ismert, amelyben az eltemetett személyt sikerült azonosítani, hangsúlyozta a felfedezés kapcsán David Freidel.
A rendkívüli leletre Waka romvárosának egykori főterén találtak rá. A Wak birodalom fővárosa stratégiai fontosságú volt a maják által lakott terület déli részén, egy kelet-nyugati kereskedelmi útvonal mentén. Egy nagyobb és egy kisebb folyó találkozása közelében feküdt, főterén királyi paloták, magasba törő piramistemplomok és nagy közterületek voltak, a köznép lakóépületei mellett.

Istenként tisztelték őket
A maja városállamokat kormányzó királyokat és királynőket istenként tisztelték alattvalóik. Az úgynevezett maja klasszikus korban két helyi nagyhatalom, Tikal és Calakmul uralkodói küzdöttek egymással, nagyjából az 1. évezred közepe tájékán. Tikal több mint hatvan kilométerre keletre volt Wakától, Calakmul pedig több mint kilencven kilométerre északra feküdt innen. Egy forrás szerint Waka előbb Tikal szövetségese volt, aztán a 6. századtól megerősödött Calakmul befolyása a térségben, és a Kan (Kígyó) dinasztia uralma kiterjedt erre a vidékre is. K’abel úrnő is ekkoriban lépett színre, mellékneve tehát nem véletlenül utal a Szent Kígyóra.
A Wak dinasztia ugyanis, amely helyben uralkodott, szövetséget kötött a Kan dinasztiával, azaz Calakmullal. A Kan uralkodó ekkor, a hetedik század végén egy családtagját házasította össze a behódolt Wak dinasztia uralkodójával, K’inich Bahlammal. Ekkor került K’abel hercegnő Calakmulból Wakába, vagyis a Szent Kígyó Úrnő lett a Naparcú (Sugárzó) Jaguár felesége.
Egy kaliforniai régész, Geoffrey Braswell szerint – aki nem vett részt a guatemalai ásatásokban – a Kaloomte titulus az „átlagos” királyok hatalmánál is erősebb uralmi helyzetet jelzett a maják között. Aki ilyen címet viselt, azt más tulajdonságokkal is felruházták: új (vér)vonal alapításával. K’abel úrnő esetében ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy őt tekintették a jövendő királyok szülőanyjának.
Forrás: origo.hu