Harsányi József – egy erdész élete a Csizaj szolgálatában

A közelmúltban Marosi Anita tollából olvashattunk a Csizaj erdő történetéről, amelyben egy korabeli cikk is helyet kapott egykori erdészéről, a néhai Harsányi Józsefről. Mivel viszonylag közeli rokonomról van szó, ez arra ösztönzött, hogy életét részletesebben is bemutassam, ami talán mások számára is érdekes lehet, hiszen a Csizaj történetének egyik legjelentősebb erdészéről beszélünk. 

Harsányi József 1930. október 28-án született az Ilosvához közel fekvő Nagyábránkán, ahol apja erdészként dolgozott. József egy valóságos erdészdinasztia tagja volt: apjának, nagyapjának, sőt dédapjának, valamint számos rokonának is ez volt a hivatása, így több generáció szakértelme összegződött benne, amelyet későbbi pályafutása során kiválóan kamatoztatott.

A kis Jóska és családja

Apját hamarosan a Cserlenő, Draginya és Kínlódj határán fekvő Kozuptovó erdőbe helyezték át, így a kis Jóska gyermekkorát részben itt, részben pedig a hatalmas rokonság otthonául szolgáló Gáton töltötte.

Ezt az életszakaszát is a természet iránti szeretet határozta meg: hobbija volt a gombászat, a gyógynövénygyűjtés és a nyúltenyésztés, de herbáriumokat is készített. Természetjárásai gyakran olyan hosszúra nyúltak, hogy szülei alig győzték hazavárni. Mindezek alapján talán természetes volt, hogy a Voronyezsben teljesített kötelező katonai szolgálat után az 1950-es évek közepére ő is erdész lett, és Kárpátalja hegyvidékének egyik rengetegében kapott szolgálati helyet. Az erdészeti munka sehol sem veszélytelen, de itt ez különösen igaz volt, amit József is megtapasztalt: egy alkalommal fatolvajok megkötözték, majd magára hagyták az erdőben. A kalandot szerencsésen túlélte, de talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy öt év szolgálat után az otthonához közelebb fekvő Csizajba helyezték át, ahol jelentősen hozzájárult a nyúl-, fogoly- és őzállomány gyarapodásához. Ennek érdekében 8 hektáron kukoricát vetett, több mint 20 mázsa szénát halmozott fel, de természetesen az erdő faállományának gyarapításáról is gondoskodott: 1968-ban például mintegy 3000 gyümölcsfát – körte-, alma-, cseresznye- és szilvafát – ültetett.

Szovjet katonaként


Egy 1988. évi beszámoló szerint 100 hektáron végzett tisztítóvágást, és több mint 800 köbméter fát készletezett. Feladatai közé tartozott továbbá a gyógynövények és az erdei bogyók gyűjtése is. Az utóbbiakat az Új Élet Kolhozban dolgozták fel, és Vita üdítő készült belőlük. Közben felesége, Jolán a háztáji feladatokat látta el, illetve az erdészet mellékgazdaságának takarmányraktárát vezette. 

Csizaj neve tulajdonképpen összeforrt Harsányi József személyével: mindenki csak Csizaji Jóskaként emlegette, és hamarosan a jánosi erdészet egyik legelismertebb munkatársává vált.

Egy 1974. évi cikkben Szalamon László főerdészhelyettes az egyik legjobb szakértőként említette. Munkájának meglett az eredménye: „Amikor a Mukacsevói Erdőkombinátban szó esett arról, hol lehetne állami védett területet létesíteni, mindenki a Csizaj erdő mellett szavazott” – olvashatjuk a Vörös Zászló propagandalapban. Kiváló szakértelme mellett viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy Csizaj a helyi – gyakran kárpátaljai területi jelentőségű – pártkatonák tivornyáinak egyik kedvelt helyszíne volt, ahol kedvükre űzhették az egykori „úri hóbortot”, a vadászatot. Csizaji Jóska igényeiket kiválóan ki tudta szolgálni: megtörtént, hogy jobb híján az éppen odalátogató rokonságnak kellett hajtóként közreműködnie, miközben felesége és édesanyja finom ételeket készítettek az elvtársaknak. Nem csoda hát, hogy Jóska a vezetőség kegyeit élvezte. Egyébiránt rendkívül kedélyes ember volt, akihez szívesen fordultak az emberek. Mindig készséggel adott tanácsot az egyes munkálatok elvégzésével kapcsolatban, ebédszünetben pedig érdekes történeteket mesélt az erdőben szerzett tapasztalatairól. Mint a Vörös Zászló 1968. szeptember 14-i számában olvashatjuk: „Az erdei ösvényen fegyverrel a vállán egy ember halad. Ez az ember mindenkinek köszön, mindenkinek tanácsot ad, hol nő a legtöbb gomba. Ez az ember Harsányi József, a szívélyes, kedves erdőőr.” 

Csizaji Jóska a kilencvenes évek elején nyugdíjba vonult, majd hazaköltözött Gátra. Itt hunyt el 2015. szeptember 1-jén.

Harsányi-Horváth Milán

Állítsa be a Kárpátalja.ma-t előnyben részesített forrásként a Google Keresőben.
Beállítás →