Kárpátalja anno: a beregi Csizaj
Kárpátalja anno: a beregi Csizaj területe
A Beregszászi járásban sokak számára ismert a Csizaj elnevezésű terület, mely eredetileg a Makkosjánositól délre, a Beregdéda, Beregszász és Balazsér határán elterülő 200 hektáros erdő és a mellette lévő mező neve volt.
Ma pedig már egybeforr az 1995-ben megalapított Chizay-borászattal és annak termékeivel.
A Csizaj szó eredete a helyiek a csíz madárnévre vezethető vissza. A csizaji erdő ugyanis a régi időkben az ott élő madarak dalától – köztük is leginkább a csízétől – volt hangos.
A csizaji erdőről már az 1800-as évek második felében is cikkeztek az újságok a beregi vasútvonal kapcsán. Az 1872-ben átadott beregszászi vasútállomás nagy büszkeséggel töltötte el a Vérke-parti város lakóit. Kevésbé örültek azonban annak, hogy a Csizajon áthaladó gőzmozdonyból kipattanó szikrák rendszeresen tüzet okoztak az erdőben. Beregszász polgármestere jelezte a problémát az illetékeseknek: »…amikor a vonat a városhoz tartozó Csizaj nevű erdőn haladt keresztül, erdőtűzet okozott. Szerencsére a közelben lakó emberek eloltották a tüzet. Erről értesítettem a vonatfőnökséget megelőző intézkedések foganatosítása céljából. Sajnos, a közelmúltban az erdőn keresztül haladó 84. számú szerelvény ismét tüzet okozott, melyet úgyszintén sikerült eloltani, s így nagy kárt nem okozott. Ám a továbbiakban előforduló erdőtüzek nagy kárt okozhatnak a városnak. Ezért kérjük a vasútvonal főmérnökét mihamarabbi intézkedések életbe léptetésére, mert ellenkező esetben a Vasúti Közlekedési Igazgatósághoz leszünk kénytelenek segítségért fordulni.”
A vasúti hatóságok igyekeztek orvosolni a felmerült nehézséget, a gőzmozdonyok kéményeit szikrafogókkal szerelték fel.
Ám más gondok is akadtak akkoriban. 1873 tavaszán a beregi vasutat már használták ugyan, de az elszámolás a kiépítést végző vállalkozóval még nem történt meg. Olyan visszaélésekre derült fény ugyanis, amely alapos kivizsgálást követelt.
Kitudódott, hogy a még épülőben lévő állomásépületekhez szükséges homokot az építési vállalkozó – anélkül, hogy Beregszász városi tanácsával egyeztetett volna – a csizaji erdőből hordta el vagon számra, óriási károkat okozva ezzel a városnak. Az illetékesek hiába szólították fel a vállalkozót, hogy hagyjon fel a homok elszállításával, az nem engedelmeskedett. Ekkor a városi vezetés néhány tagja úgy döntött, hogy erőszakkal foganatosítja a városi tanács akaratát. Henter József volt ’48-as honvédtiszt vezetésével bátor férfiak egy 40 fős csapata – erdő- és hegykerülők, hajdúk, csákányosok, utcabiztosok, kürtőkomisszáriusok és bányamunkások – kivonult a csizaji erdőbe. A városháza lomtárában található régi fegyverekkel – rozsdás vadászpuskával, Alvinczy-féle dióverő kovás puskával stb. – fegyverkeztek fel. Dobszóval érkeztek meg a helyszínre és várták, hogy megérkezzen a tehervonat a következő adag homokért. Ám amikor a mozdonyvezető meglátta, hogy fegyveresek várják őket, nem állította meg a vonatot, hanem tovább haladt Som felé. Tanulva az esetből, a városi „sereg” az erdőben elrejtőzve várta, hogy a szerelvény visszatérjen.
Egy óra múlva valóban megérkezett Som felől a vonat. A mozdony fékezett és megállt. A munkások hozzá is kezdtek a homok fellapátolásához a vagonba.
Ekkor az addig rejtekben lévő fegyveresek előbújtak és távozásra szólították fel a munkásokat. Azok eleinte nem akartak engedelmeskedni, ám a fegyverek igen meggyőzőek voltak. Végül a munkások visszaszálltak a vonatra és soha többé nem tértek vissza a csizaji erdőbe homokot lopni.
1891-ben egy másik izgalmas esemény, mégpedig egy párbaj helyszíne volt a csizaji erdő. Dr. Kun Mihály debreceni és dr. Készíts Antal budapesti ügyvéd szólalkozott össze egy tárgyalással kapcsolatban. A vita olyannyira elfajult, hogy a felek párbajra hívták ki egymást. Az ügyet a csizaji erdőben rendezték el. A Bereg hetilap írása szerint „Egyszerre lőttek. Egyik fél sem sérült meg. Egyszeri lövés levént megállapítva, a segédek az ügyet befejezettnek nyilvánították. Az ellenfelek a párbaj után kibékültek”.
Néhány évtizeddel később a Prágai Magyar Hirlap 1926. szeptemberi számában olvashatunk ismét a Csizajról:
„Ruszinszkó déli hegykoszorúja súlyos fürtű mézédes szőlőt terem. A zápszonyi, mezőkaszonyi, nagybégányi és homoki szőlőhegyek szelíd lejtőjén kicsi erdők között bujkál az őszi napfény. A nyílegyenes pályán a vonat belerohan az erdőbe. Szép, dús tölgyes ez, amely közvetlen Beregszász határát övezi. Egy ráncos anyóka összegörnyedve néz ki az ablakon és csak úgy, maga elé mondja: – Csizáj…
– Mi az a Csizaj?
– Ez az erdő, la… Úgy hivják, hogy Csizaj.
Különös hangzatú név.”
A beregszászi származású primadonna, Fedák Sári is megemlítette egyik visszaemlékezésében a csizaji erdőt: „…Nem maradt nekem semmim, mint az egyedüllét, a hegyek, a mező, a csigaszugi rét, a Csizaji erdő, ahová mindennap szorgalmasan kijártam sírni, panaszkodni. Hangosan beszélgettem a kis mezei virágokkal, a szarkalábbal, pipitérrel, katángkóróval, gyenge kis hajladozó akácfákkal, öreg tölgyerdővel. Nagy színházat játszottam a mezőn, nagy dialógokat folytattam az erdőben, fájdalmas, keserves sírások voltak a kísérőim, igazi könnyekkel. Ott kezdtem színházat játszani.” (A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1928)
Ugyanebben az évben olvashatunk arról a Kárpáti Vadász oldalán, hogy fácánokat telepítettek a csizaji erdőbe. A következő évtizedekben a fácán kérdés többször is visszatér a Csizajjal kapcsolatban.
A II. világháborút követő szovjet időszakban is hallhatunk a csizaji erdőről és mezőről. A mezőn árpát, babot, burgonyát termesztettek, továbbá szőlőskerteket telepítettek a területre. Halgazdaság is működött a Csizajon.
Emellett itt állították fel Beregszász szennyvíztisztító üzemét is.
A csizaji erdőben 1958-ban a makkosjánosi erdészet fácántelepet hozott létre. Az itt kikelt fácánokat később az erdőben engedték szabadon. A vadászoknak tiltott volt rájuk vadászni. 1961-ben – egy akkor írt újságcikk szerint – már 140 anyafácánt és 400 kisfácánt neveltek a telepen.
Ennek ellenére szűk három évtizeddel később mégis megfogyatkozott a fácánállomány a Csizajon.
1988-ban a Vörös Zászló újságírója, Bógosh Kamill készített riportot a makkosjánosi erdészet akkori munkatársával, a 25 éve a csizaji erdőt felügyelő Harsányi Józseffel, aki büszkén mutatta be a rábízott területet.
„A városkörnyéki Csizaj a beregszásziak büszkesége. Az erdő 212 hektáron terül el. Főleg tölgy, jegenye, hárs, akác, gyertyán és a kárpáti táj más jellegzetes fafajtái nőnek itt. A természetkedvelők gondos munkájának hála, ritka fafajták, így például nyugat-európai platánok is vannak benne. Egyedi a fekete berkenye ültetvény is, amely több mint egy hektáros. A fekete berkenye a gyógyszeripar fontos nyersanyaga. Harsányi József erdész e terület gazdája. […]
Harsányi József közvetlen kötelességei közé tartozik mindenekelőtt az erdő megóvása a tűztől, a fák kivágásának megakadályozása.
– E munkánál az éberség a legfontosabb – állítja az erdész. Tudni kell, mi történik az erdőben, csak így óvhatjuk meg.
Kora reggel elindul az erdőn át az ismerős ösvényen, s csak késő este tér haza. Az erdész a nyár folyamán összegyűjtötte a fák magvait, hogy facsemetéket tudjon nevelni belőlük. Hiszen ő foglalkozik az új ültetvények létesítésével is. Nyolc hónap alatt 100 hektáron végezte el a tisztítóvágást, több mint 800 köbméter fát készletezett, ebből 300 köbméter a haszonfa. 500 köbméter fát a tüzelőlerakaton mint tűzifát értékesítenek Az erdész gyógynövények és vadon termő bogyók gyűjtésével is foglalkozik. Csupán az idei nyáron több mint 500 kilogramm bogyós gyümölcsöt adott át a készletező szerveknek. A feketeberkenyét pedig az Új Élet Kolhoz konzervgyára számára gyűjtötte be, ahol Vita üdítőt készítenek a finom bogyós gyümölcsből.
Harsányi József a Csizaj növény- és állatvilágának megőrzését, gyarapítását elsőrendű kötelességének tartja.
– Az utóbbi időben miért tűnt el az erdőből a fácán? – kérdeztük tőle.
– Szerintem a műtrágyák, mérgező vegyszerek felelőtlen, szakszerűtlen mezőgazdasági termelésben történt alkalmazásának a következménye, hogy megritkultak a fácánok – válaszolta.
– Nagy pusztítást végez a vadállományban is a mérgező anyagok óvatlan és szakszerűtlen alkalmazása! Azért van kevesebb énekesmadár is az erdőben, mert szintén a mérgező szerek tizedelték meg azokat.
Harsányi József minden tőle telhetőt megtesz, annak érdekében, hogy az erdő lakóit megmentse a kipusztulástól. Nyulat, foglyot, őzet tenyészt. Gondoskodik az állatok téli eleségéről is, zabot készletezett számukra, 8 hektáron kukoricát vetett, több mint 20 mázsa szénát készletezett. Már kijavította a fogoly és őz számára létesített etetőket is.
…itt az ősz. Hullanak a megsárgult levelek a fákról. Harsányi József gondos gazdaként tekinti át birodalmát. Szívében ott a bizonyosság, hogy jövő tavasszal újra zsenge rügyek fakadnak az ágakon, a bokrok között pedig fürge vadak kergetőznek…”
A fenti felvétel a Vörös Zászló 1961. februári számában jelent meg. Domokos Mihályt, a csizaji fácántelep munkatársát ábrázolja.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma