II. Rákóczi György – a hadakozó

Az erdélyi fejedelmek között II. Rákóczi Györgyöt (1621-1660) nevezhetjük a törökkel vívott harcai és a sikertelen lengyelországi hadjárata miatt hadakozónak. Már gyerekkorától uralkodásra készíttették fel.

Apja bibliaolvasásra és templomlátogatásra nevelte. Váradi kapitányként 1643-ban vette feleségül a Báthori család utolsó sarját, Báthori Zsófiát. A katolikus feleség reformátussá lett, csak férje halála után vette vissza vallását. Már 1642-ben fejedelemmé választották, de csak 1648-ban iktatják be. Erdélyi fejedelemként pontosan fizeti az adót a töröknek, ezért is rendelik alá a moldvai és a havasalföldi vajdákat.

Politikájának fő eleme a lengyel trón megszerzése, amit már apja is megvalósíthatónak vélt, és természetesen a török szorításából való szabadulás. A fejedelem figyelemmel kísérte a nemzetközi eseményeket is politikai irányvonalának megvalósítása érdekében. A lengyelországi svéd invázió idején a svédekkel köt szövetséget, hogy megvalósíthassa a lengyel királyi korona megszerzését. Továbbá 1651-ben Erdélyben tárgyalásokat folytatott Bohdan Hmelnickijjel, a kozák hetmannal, aki a lengyelek elleni fellépés fejében támogatta, de csak jóval később, 1656. szeptember 7-én kötnek szövetséget. Ezután Rákóczi december 6-án aláírta X. Károly svéd király szövetséglevelét is, így erős lengyelellenes koalíció jöhetett létre.

Rákóczi a nemzetközi viszonyokat kedvezőnek vélte egy lengyelországi hadjárathoz, ugyanakkor anyja és egyes tanácsadók óva intették a külföldi felvonulástól. Mozgósította híveit és a Máramaros vármegyei Visk városát jelölte ki gyülekező helyül, 1657. január 14-én ide rendelte katonaságát, itt újra tárgyalt a már említett szövetséges államok küldötteivel. Fényűző sátrat rendezett be a koronavárosban, ahol többek között fogadta Alekszej Mihajlovics orosz követet, aki értékes ajándékot hozott Rákóczinak, avval a céllal, hogy eltérítse a hadjárattól. A fejedelem azonban az ajánlat ellenére a svéd király támogatásában bízott. Január 17-én Visken szervezett országgyűlést, a rendek itt négy törvénycikket fogadtak el főképpen az adózás feltételeit rögzítették. Rákóczi kinevezte helytartóit Rhédey Ferencet, Barcsay Ákost és Serédy Istvánt. Rhédey Ferencben Erdély következő fejedelmét tisztelhetjük, családi kapcsolatai huzamosabb ideig Máramaroshoz kötötték, Huszton hunyt el 1667. május 13-án.

A Visken összegyűlt mintegy 30 ezres erdélyi sereg 1657. január 18-án indult útnak Kövesligeten át Lengyelország felé. Ökörmezőn keresztül vonult Hidegpatakra, Iszkára, Priszlopra majd nagy erőfeszítések árán kelt át a téli hágón. A sziklás hegyeken katonai felszereléssel vonulni nagy megpróbáltatást jelentett és nagy haditeljesítménynek bizonyult. A fejedelem kiemelt zsoldot fizetett katonáinak, maga is tisztította a havas utakat. A sereg egy része Rákóczi utasítására más irányba, a Beszkidek felé vette útját. A had január 30-án ért Szkoléba, innen küldte a fejedelem Kemény Jánost egy csapat élén a lengyel híveihez. Ezután elfoglalták Krakkót majd Varsót is. Rákóczihoz előnyomulása közben 20.000 kozák is csatlakozott s így a katonaság létszáma, mely eredetileg mintegy 18,000 lovasból, 5000 erdélyi gyalogból és 6000 oláhból állt jelentősen megnőtt. A látszatgyőzelem után Rákóczi egy megváltozott politikai-hadi környezetben találja magát, melynek eredményeként lengyelországi megerősödése nem sikerülhetett. A svéd király a dánok támadásának hírére visszavonult főhadával lengyelföldről, a porta parancsot adott a tatároknak az erdélyi hadak kiűzésére Lengyelországból. Különösen érzékenyen érintette Rákóczit, hogy családjának régi rokonai, barátai mind ellene fordultak. A sereg visszafordultával a kozákok haza kísértették magukat és roppant zsákmányukat az erdélyi hadakkal s mihelyt közel voltak országukhoz, egyszerűen a faképnél hagyták a fejedelmet. A fejedelem végül a lengyelekkel megalázó békét kötve alig háromszáz fős kísérettel haza menekült.

Ezt a hadjáratot önálló fejedelemként hajtotta végre, a török jóváhagyása nélkül, nem fogadva el a vazallusságot. Tettéért súlyosan fizetett, a vereség után Rákóczi katonáira tatár rabság várt, itt jelentős részük meghalt, másik részük pedig csak magas váltságdíj lefizetése után szabadulhatott. Kemény János a sereg vezetője is tatár fogságba esett.

Ezután újabb tragédia vette kezdetét. A lengyel Lubomirsky marsall a fejedelemnek tett ígérete ellenére bosszúhadjáratot indított a Rákóczi birtokok ellen. A marsall katonái 1657. június 15-én átkeltek a Beszkideken és végigrabolták egész északkelet Magyarországot Szepestől Máramarosig. Munkácsot, Beregszászt, Visket felégették. Beregszászban a katolikus templomba menekült embereket kivégezték, a templomot felégették. A bosszú jeléül a templom falára ezt írták: „Vicem pro vice reddo, amice, tibi!” (Jelentése: a kölcsönt a kölcsönért visszaadom neked, jó szomszéd). Ekkor pusztították el Kismuzsaj községet, amelynek romtemploma ma is mementóként áll. A történelmi szakirodalomban feljegyzések tanúskodnak a károkról.

Rákóczi kudarca után Erdélyt török-tatár rablótámadás fenyegette. Az országgyűlés 1657 októberében Rhédey Ferencet választotta fejedelemmé, de Rákóczi a székelyek és a hajdúk segítségével már 1658- elején visszaszerezte a hatalmat. Tárgyalt a Habsburgokkal, de Lipót császár biztosította a törököket, hogy támadásuk esetén nem avatkozik be. Ennek következményeként a tatárok pusztították Erdélyt. Ezután Barcsay Ákost választották fejedelemmé, ha nagy összegű hadisarc és erődítmények elvesztése árán is, de megmentette az országot. Rövidesen azonban Rákóczi az alföld északkeleti területén és a székelyek segítségével Barcsay ellen indult. A többször lemondatott majd újra megválasztott fejedelemről feljegyezték, hogy kiváló katona volt, mindig az első sorokban harcolt. Az ellene felsorakozó törökökkel vívott szászfenesi csatában (1660. május 23) megsebesül és rövid idő múlva meg is halt. Halálával az addig bizonyos politikai-gazdasági mozgásteret élvező Erdély is korlátozza a török. Később a törökök megadásra kényszerítik Váradot, a város eleste után az éppen nyomtatás alatt álló Váradi Biblia példányait még épségben elszállították.

II. Rákóczi György Ferenc fiát, még 1652-ben fejedelemmé választották, de halála után feleségének és fiának el kellett hagynia Erdélyt.

***

II. Rákóczi György után kevés irathagyaték maradt a Kárpátaljai Állami Levéltárban. Mindössze öt rendelete áll rendelkezésünkre. Annál inkább több írását őrizték meg Báthori Zsófiának, akinek több mint 30 saját kezűleg aláírt levele található levéltárunkban. Rendelkezett magán, vagyonügyi, kereskedelmi kérdésekben, amit a környező vármegyék, városi főbírók és a munkácsi püspökség iratai közt találhatunk. II. Rákóczi György ugyan sokat tartózkodott Munkácson, de a munkácsi domínium ügyeit felesége vezette. Ezúttal a fejedelem által aláírt iratokról számolunk be.

1650. április 6-án. Gyulafehérváron. II. Rákóczi György Tóth Mihály máramarosszigeti lakosnak állított ki nemeslevelet. Ez a dokumentum másolatban maradt ránk. Hasonló ügyekben számos alkalommal rendelkeztek az erdélyi fejedelmek. A báró Perényi család iratanyagában található Rákóczi 1650. december 9-én kelt levele, amelyben bírósági peres ügyben foglalt állást: Lencsek István nemes ellen elfogadott bírósági határozat végrehajtásáról döntött Kőrösi István javára. Ez egy eredeti, viaszpecséttel ellátott dokumentum. Továbbá 1653-ban Földvárról írta, hogy a Géres Anna elleni peres eljárást napolják el. Ezen kívül két levele maradt ránk a máramarosi öt koronaváros gyűjteményében az 1655. december 13- ei döntéséről, amikor is Técső valamint Szaplonca és Remete községek közötti határ megállapítása ügyében ismertette álláspontját. Az iraton jól látszik az eredeti, viaszpecsét és megőrizték a kapcsolódó másolatot is.

Dr. Csatáry György,
a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára,
a Lehoczky Tivadar Kutatóközpont vezetője