Isten és a játék

Napsugár játszik az arcomon. Csattannak az esőcseppek egy pocsolyán. Buborékot fújunk. Minden arany, narancs és bíbor. Letáncolnak a magasból a falevelek. Valaki lehetetlen grimasszal tüsszent. Szivárvány ájul az égre. Rám mosolyognak a villamoson. Fogy a Hold. Egymásba fonódnak az ujjaink. Felkúszik a jégvirág az ablakon. Látszik a leheletem. Rózsaszín a naplemente. Örömkönnyeket törölgetek az arcomról. Kócolja a hajadat a szél. Kacsázunk a Dunán. Erszényes farkas. Hársfaillat édesedik a levegőben júniusban. Cammognak a felhők az égen. Havazik. Tojásból kiscsibe, hernyóból pillangó. Ropog az avar a talpam alatt. Látom magam a tükörben. Szerelmesek csókolóznak a fagyott padon. Követ az árnyékom. Valaki röfögve kacag. Ködszitálás. Gyertyaláng szambázik a sötétben. Csillagok hullanak alá az égből. Kacsacsőrű emlős. Tavasszal virágok nyílnak a fákon. Habos a sör. Újra kinő a gyík farka. Apály-dagály. Kifut a tej. Harmatos a fű. Viccelsz, és értem a poént. Táncolnak a fények a víztükrön. Tiszavirágzás. Füst. Az ökörszem egy madár. A vörösbegy is. Pörög a szoknyám. Villám cikázik, és csak azután mennydörög. Csuklom. Vattacukor-árus. Ökörnyál. Kacsintás.

Forrás: Újragondoló