Karácsony a környező nemzeteknél

A karácsony közeledtével a világ minden táján előkerülnek a hagyományos receptek, melyek évek, évtizedek óta jellegzetes ünnepi hangulatot varázsolnak a családok asztalára.

A jelenlegi cikk a különböző nemzetek sajátos karácsonyi desszertjeit mutatja be.

Nemcsak nálunk, de szinte minden nemzetnél vannak olyan jellegzetes édességek, sütemények, desszertek, amelyeket karácsonykor fogyasztanak. Mint sok egyéb dologban, a karácsonyi desszertek választékában is igaz a mondás, hogy ahány nemzet, annyi szokás.

Ez az egyediség megmutatkozhat a sütemény jellegében, a felhasznált alapanyagban, illetve a fűszerezésben. Számos országban szokásos karácsonyi desszert-alapanyag az aszalt vagy kandírozott gyümölcs, a méz, a mák, a dió, a mandula és az elmaradhatatlan csokoládé. A fűszerezés szintén változó, több nemzetnél is kedvelt pl. a fahéj, a vanília, a gyömbér, a szegfűszeg és a sáfrány.

Különleges karácsonyi desszertek között Európában a nemzetek keveredése ellenére is megvannak az országonkénti sajátosságok.

Angliában az ünnepi desszert a sokunk által csak filmekből ismert úgynevezett karácsonyi puding, amelynek fő alapanyagai a marhafaggyú, a mazsola, az aszalt gyümölcsök, a liszt és a zsemlemorzsa, a fűszerek közül a szegfűszeg, a fahéj és a szerecsendió. Egy népi hagyomány szerint, aki karácsonytól szilveszterig 13 adag karácsonyi pudingot megeszik 13 különböző helyen, annak a következő év szerencsés lesz.

Skóciában a karácsonyi puding megfelelője a karácsonyi palacsinta, amely vaj, tej, liszt, cukor, kandírozott és szárított gyümölcsök felhasználásával készül kis tallérok formájában. Tálaláskor a kész palacsintákat vaníliakrémmel öntik le és tejszínhabbal díszítik.

A franciáknál a karácsonyi édességek elmaradhatatlan alkotója a csokoládé. Legnevezetesebb ünnepi süteményük a „Buche de noel”, vagyis a csokoládés fatörzs.

Az alapja egy rummal ízesített piskóta, amelybe vajból, cukorból és tojásból készült, kakaóval valamint reszelt narancshéjjal ízesített krémet töltenek.

Az ország déli részén jellemző az úgynevezett 13 karácsonyi desszert, amely 13 különféle csemegéből (mazsola, birsalmasajt, nugát, marcipán, dió, mogyoró, mandula, füge, datolya, kandírozott citrom, aszalt szilva és körte) áll.

Németország karácsonyi desszertje az ún. Stollen, ami legalább olyan jellegzetes, mint nálunk a bejgli. Ez a desszert kinézetre leginkább a briósra hasonlít. Különlegességét az adja, hogy a kelt tésztába vaníliát, valamint kandírozott narancs- és citromhéjat sütnek, majd az egészet rummal ízesítik. Ugyancsak híres a németek gyümölcskenyere, amit már sokszor jóval az ünnepek előtt elkészítenek. A cukorból, lisztből, margarinból készült élesztős tésztához mandulát, mazsolát és kandírozott gyümölcsöket adnak. Úgy tartják, hogy mindkét jellegzetes német karácsonyi desszert közül Drezdában készítik a leghíresebbeket, és sokak szerint a legfinomabbakat is.

Olaszország nemhiába híres a konyhaművészetéről, hiszen nemcsak a tésztaételek, de a karácsonyi desszertek palettája is igen változatos képet mutat ebben az országban. A számtalan karácsonyi desszert jellemző alapanyagai között megtalálható a csokoládé, a mandula, a mogyoró, a mazsola, a különböző kandírozott gyümölcsök és a méz.

Az ünnepi választékok között található a világhíres tiramisu mellett a csokoládés kuglóf, a mandulás piskóta és a fenyőmaggal szórt csillag alakú sütemény.

Különösen Nápolyban kedvelt a rococo keksz, ami nem más, mit egy kemény mandulás sütemény, amelyet fogyasztáskor vörösborba mártogatnak, valamint a struffoli, ami a mi bejglinkhez hasonlít leginkább. A tojás, a cukor, a liszt, a citrom-, és narancshéj, valamint kevés alkohol felhasználásával készült tésztát nudliként forró olajban kisütik, majd leöntik egy narancsból, citromból, cukorból és mézből készült sziruppal. A végén kandírozott gyümölcsökkel is megszórják. Az egyéb karácsonyi olasz csemegékhez tartozik a pan papato, ami egy zsemle formájú, dióból, mandulából, mogyoróból és mézből készült csokoládés sütemény, a penettone egy kerek formájú, mazsolás, kandírozott gyümölcsös desszert, és a pandoro, ami egy csillag alakú, kuglófszerű foszlós kalács.

Az ostyás sütemények közül legismertebb a panforte (ostyába tekert, kerek formájú, mandulás, mézes, főszeres sütemény) és a torrone (ostyába burkolt, hosszúkás alakú, mogyorós, mézes, csokoládés desszert).

A skandináv országokban különösen kedveltek a fűszeres sütemények. Dániában a karácsonyi desszert egy nálunk inkább hétköznapinak mondható finomság, a tejberizs. Ünnepi jellegét az adja, hogy beletesznek egy mandulaszemet is, és aki megtalálja, az egy szerencsemalacot kap ajándékba.

Svédországban az ünnepi asztalra a sáfrányos mazsolás kalács és a gyömbérrel ízesített csokis kekszes sütemény kerül. Ezen kívül a mandulatorta is kedvelt csemege náluk az ünnepek alatt. A norvégok úgyszintén kedvelik a különféle fűszerekkel ízesített sütiket. Jellemző alapanyaguk a mandula és a méz. A karácsonyi menü része pl. a norvég mézeskalács – aminek különleges ízvilágát a szegfűszeg, a fahéj, valamint a mandula adja – és a mézes mandulás aprósütemény, amit gyömbérrel, ánizzsal és fahéjjal ízesítenek. Ezen kívül híres a karácsonyi tallérjuk is, ami egy mandulával megszórt, vaníliás sütemény.

Horvátország karácsonyi desszertje a likőrös fánk (fritule), ami lisztből, tojásból, cukorból, és élesztőből készül, sóval, citromhéjjal és pálinkával ízesítik. A tésztát forró olajba szaggatják és kisütik.

Más-más nemzetek másféleképpen ünneplik a Karácsonyt, különböző finomságok kerülnek az asztalra, de édességek, sütemények, desszertek, amelyeket az adott ünnephez köthetünk, szinte mindenhol megtalálhatók. Az alapanyagok felhasználását tekintve sok hasonlóság van az országok karácsonyi csemegéi között, mégis eltérő jellegű finomságok készülnek belőle, amelyek az adott nemzet ízvilágát tükrözik, és megadják az ünnepi hangulatot.