Kárpátalja legnagyobb juhállományát 20 kutya őrzi a farkasoktól, a csupakabráktól és a tolvajoktól

A 3000 juh gazdája Valerij Bovt, a Huszti járásban lévő Száldobos (Szteblivka) lakosa. A gazdálkodó 40 éves tapasztalattal rendelkezik. A helybéli gyerekek járműként használják a farmer legnagyobb bárányait, s a gazda persze szemet huny efelett. Sőt, unokáit állandóan magával viszi, hogy szokják az állatokat. A gazdálkodó ugyanis abban reménykedik, hogy ők majd folytatják a családi vállalkozást.

– Bovt úr, milyen érzés Kárpátalja legnagyobb juhállományát birtokolni?

– Korábban errefelé, de különösen a hegyvidékeken a juhok száma határozta meg, hogy valaki szegénynek vagy gazdagnak számít-e. Gondolom, száz évvel ezelőtt én lettem volna Kárpátalja egyik leggazdagabb embere, de manapság nagyon hiányzik nekünk az állami támogatás. A mi gazdaságunk egyedi, hiszen Ukrajnába csak mi rendelkezünk ukrán-kárpáti hegyi juh tenyésztői státusszal. Hasonló, de kisebb gazdaságok működnek Kövesligeten, Sajánban, a Técsői és a Rahói járásban. Azok az állományok körülbelül mindössze 100 nősténnyel rendelkeznek, nálunk ezzel szemben 1270 van. Az állományunkhoz összesen 3000 juh tartozik.

– Nehéz ennyi juhot tartani? Az állatokat nem támadják meg a farkasok, tolvajok, esetleg csupakabrák?

– Nem, a csupakabráról itt még nem hallottunk… Száldobos völgyben helyezkedik el, itt gyakorlatilag nem jár farkas, sem más vadállat. A mi juhaink nyugodtan élnek. Ráadásul a gazdaságot 20 kutya őrzi…
Igaz, kellemetlenség nálunk is történt: négy évvel ezelőtt az állatokba belecsapott a villám. Jó néhány juh elpusztult… De ez az egyetlen ilyen példa.
Ami a tolvajokat illeti: ha a farmon 3000 juhod van, nem könnyű észrevenni, ha egy-egy eltűnik közülük. Ezért nem fogok ok nélkül kitalálni ilyesmit vagy gyanúsítani bárkit.

– Honnan szerzett vérbeli pásztorokat?

– Kárpátalja egész hegyvidékéről vannak embereim: a Técsői, Rahói, Ökörmezői, néhányan a Huszti járásból. Ezek az emberek pásztorcsaládból származnak, többnyire idős személyek. Szakmájuk apáról fiúra szállt. De nincsen utódjuk, a fiatal fiúk külföldre mennek dolgozni, nem hiszem, hogy közülük bárki is pásztorkodna kopijkákért. A munka nem könnyű: tavasszal, nyáron fejni kell, ez nehéz feladat. Télen pedig az ellés idején éjszaka is fel kell kelni hozzájuk.

– A juhok mennyire ellenállóak a betegségekkel szemben?

– A juhok leggyakoribb betegsége a büdös sántaság, amely az elhanyagolt állatoknál jelentkezik. Ez a megbetegedés eléggé elterjedt a juhok között, mint az embereknél az influenza.
Tömeges dögvészünk szerencsére még nem volt. Egy év alatt a juhok körülbelül 2%-a pusztul el, ez nem számít soknak.

– Gyermekei érdeklődnek a szakma iránt?
– Szeretném átadni unokáimnak a foglalkozást. Állandóan magammal viszem őket az állatok közé, hadd szokják… A gyermekeimet nem érdekli a farmermunka, csak a juhtúrót és a juhhúst fogadják örömmel.

– Mi jellemző a juhok viselkedésére?

– A Bibliában elsősorban áldozati állatként említik a juhot. Természete szerint nagyon csendes állat. Amikor levágunk egy tehenet, disznót vagy kecskét, mind ordít, kapálódzik. A juh szinte egyáltalán nem ellenkezik. Ez hatással van a hús minőségére, mert ha vágás közben az állat stresszhelyzetbe kerül, a vérében számtalan mérgező anyag keletkezik. Talán éppen ezzel magyarázható, hogy a sok bárányhúst fogyasztó hegyi lakosok hosszú életűek.

– Gyakran látogatnak el ide turisták?

– Elég ritkán, s csupán a gazdaság miatt szinte senki sem jön.

– Nem gondolt még a gazdaság átalakítására, hogy kedvezőbbé tegye a falusi turizmus szempontjából?

– Nem is tudom, akkor teljesen más vállalkozási formát kell tervezni…Tegyük fel, hogy eljön egy turista, megnézi a juhokat, lefotóztatja magát, és aztán? Az emberek szórakozásra, élményekre vágynak. Lehetne még juhtúrót is kóstoltatni, ezt nagyon szeretik a vendégek. De ha meg kellene fejni egy állatot, azt már nem mindenki vállalná szívesen, mivel igen nehéz feladat… Meg hát egy felnőtt turistát nem ültethetek a bárány hátára… Ezenkívül a falusi turizmushoz egy nagyobb kezdőtőke szükséges.

– A juhokon kívül más állatot nem tartanak?

– Ebben az évben komolyan elkezdtük a mangalica, egy különleges sertésfaj tenyésztését. Ezek az állatok szinte csak füvet esznek, nincs szükségük sok gabonára. Viszont van annyi szalonnájuk és húsuk, mint az átlagos sertéseknek. A húsa ráadásul sokkal kevesebb koleszterint tartalmaz. Jelenleg 10 nőstényünk van, jövőre, reméljük, már körülbelül 20 vagy 30 lesz.
Emellett szeretnénk megnövelni azt a bivalycsordát, amelyet ma Németországból érkezett önkéntesek gondoznak…
Másrészt örülnék, ha legalább a juhtenyésztés jól menne. Ebben az évben úgy döntöttünk, nem növeljük az állományt, hiszen a gazdaság fenntartására sokkal több pénz kellene, mint amennyivel mi rendelkezünk.

A zakarpattya.net.ua nyomán