Kora nyári égi jelenségek, melyekért érdemes tovább fennmaradni

Egy sor élvezetes égi jelenség teszi majd még szebbé a kora nyári estéket. Gyönyörködhetünk egy darabig még az Esthajnalcsillagban, és a kékesfehéren világító felhők is megjelenhetnek az égbolton.

A Vénusz – népies nevén Esthajnalcsillag – látványát a hónap közepéig még igen hosszasan élvezhetjük, csak éjjel 11 óra körül bukik le az északnyugati látóhatáron. Annak ellenére, hogy a nyári éjszakák világosak, bolygószomszédunk már nem sokkal napnyugta után megfigyelhetővé válik. Erős fényének köszönhetően könnyen felismerheti bárki.

A Tejutat leginkább június 8-a után, a holdfénymentes napokon tudjuk teljes pompájában megfigyelni. A Tejút több száz milliárdnyi csillagból áll. Ez a halvány, felhőszerű sáv, amely az egész éjszakai égbolton áthúzódik, ott látható a legjobban, ahol tiszta a levegő, kicsi a páratartalom és alacsony a fényszennyezés. A Tejút íve leginkább éjfél és hajnali két óra között rajzolódik ki. Aki teheti, ekkor tekintsen fel a magasba.

A világító felhők akkor a leglátványosabbak, ha a Nap 6-16 fokkal a horizont alatt helyezkedik el – ez napnyugta után körülbelül 50 perccel kezdődik és mintegy két és fél órával később ér véget –, hajnalban pedig napkelte előtt is két és fél órával kezdődik, és 50 perccel előtte ér véget.

A kialakulásukhoz szükséges, hogy megközelítőleg 85 kilométeres légköri magasságban, ahol létrejönnek, igen nagy hideg legyen, és némi vízpára is rendelkezésre álljon, mivel ezek a felhők puszta vízjégből állnak. Kékes, sejtelmes ragyogásukat annak köszönhetik, hogy a nagy légköri magasságban még vagy már megvilágítja a napfény őket, és az alacsonyabban lévő ózonréteg a rajta átszűrődő fénynek kékes árnyalatot kölcsönöz.