Korszerű zöldséghajtatás – talaj nélkül III.

Korszerű zöldséghajtatás. A hagyományos és korszerű termesztési technológiák összehasonlítása az uborkahajtatás példáján címmel tartott előadást november 29-én Beregszászban a talajnélküli uborkatermesztésről a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány által szervezett egész napos képzésen Ragyák László, a Rijk Zwaan Hungary Kft. szaktanácsadója. Az alábbiakban az előadása alapján készített összefoglalónk befejező részét ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Érdemes a mellékelt ábrán végigkövetni a víz útját talaj nélküli termesztés esetén a hajtató létesítményben. Az öntözésre szánt vizet (ami egyaránt lehet csapadék-, kút-, felszíni vagy talajvíz) mindenekelőtt egy tartályban a megfelelő hőmérsékletre kell beállítani, ami esetünkben legalább 18-20 fok. Ezután ellenőrizzük a víz eredeti EC-értékét, majd ennek megfelelően adagoljuk hozzá az ábrán A és B betőkkel jelölt tartályokból a szükséges mennyiségű tápoldatot. Harmadik lépésként ismét megmérjük a víz EC-jét, valamint a pH-értékét is, és szükség esetén savval vagy lúggal ezt az utóbbi mutatót is az optimális szintre állítjuk be.

Az így elkészített tápoldatot ezután a csőrendszeren keresztül kijuttatjuk a növényekhez, majd elvezetjük a keletkező drénvizet. Nyitott rendszer esetén a felhasznált víz ezután egyszerűen távozik, zárt rendszer alkalmazásakor viszont a megfelelő fertőtlenítés és sótlanítás után visszavezetjük azt a kiinduló tartályba, s ismét felhasználjuk.

Mint már szó volt róla, a talaj nélküli termesztés egyik fő előnye, hogy a növény illetve annak fejlődése sokkal jobban „kézben tartható”, irányítható a termesztő által, mint amikor talajban termesztünk. A kertész legfőbb feladata, hogy a tápoldatozás által egyensúlyban tartsa a növény fejlődését, vagyis a hajtások, a lomb növekedését, illetve a terméskötést és a termésnevelést. Jóllehet a fényviszonyokra nincs befolyással a termesztő, a kijuttatott tápoldat mennyiségével, ezen belül az egyes tápanyagok arányával, a sókoncentrációval stb. ennek ellenére is kiválóan tudja irányítani ezeket a folyamatokat, azaz szükség esetén serkenti vagy visszafogja a növekedést, miáltal a korai hozam jelentősen növelhető márciusban és áprilisban, azaz a fényszegény időszakban.

Talajban termelve a fényszegény időszakokban sok fortélyt és odafigyelést igényel a kertésztől, nehogy a túlzott tápoldatozás következtében a növények termésérlelési-növekedési egyensúlya a hajtások és a levélzet elburjánzásának irányába tolódjék el. Ilyenkor nagy gyakorlatot, szakmai tudást és nem kevés időt igényel, hogy idejében felismerjük a kedvezőtlen jeleket, majd szükség esetén korrigálni tudjuk a folyamatot. A talaj nélküli termesztés másik nagy előnye éppen abban rejlik, hogy sokkal operatívabban és hatásosabban tudunk reagálni a növény fejlődésében bekövetkező változásokra, gyorsabban a helyes irányba tudjuk terelni a fejlődését.

A talaj nélküli termesztésről általában az az elképzelés él az emberekben, hogy egy magas fokú tudást, bonyolult technológiát és szigorú technológiai fegyelmet igénylő „műfajról” van szó. Kétségtelen, hogy van a technológiának egy ilyen változata is, viszont az átmeneti időszakban, amikor a termesztők még csak ismerkednek az eljárással, egyszerűbb változatai is eredményesen alkalmazhatók.

Alkalmazásuk esetén a kezdők nagyjából hasonló terméseredményekre számíthatnak, mint a talajon jól termesztők, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a kellő technológiai fegyelem mellett esetükben lényegesen nagyobb lesz a termésbiztonság. Márpedig ha nagyobb bevételre akarunk szert tenni az uborkatermesztésből, elsősorban a termesztéssel járó kockázati tényezőket kell a minimálisra csökkenteni, elérni, hogy évről évre kiszámíthatóan, jó minőségben, a megfelelő mennyiséget szedjük le a növényállományunkról.

Be kell látnunk, hogy az uborkatermesztés jövőjét mindenképpen a talaj nélküli termesztés és az ehhez hasonló technológiáknak a továbbfejlesztése jelenti majd. Már csak azért sincs más út, mivel a növényvédőszer-használat világszerte szigorodik, évről évre több ilyen készítményt vonnak ki a forgalomból, mint ahány újat bevezetnek. Tehát a környezetkímélő termesztési módok kerülnek az előtérbe, amelyek között az egyik legpraktikusabb és gazdaságilag is legkifizetődőbb változatnak a talaj nélküli termesztés számít.