Ma lenne 96 éves Váradi-Sternberg János történész, az ungvári egyetem néhai professzora

Váradi-Sternberg János történész professzor, az ungvári egyetem egykori tanára 1924. január 10-én született Nagyváradon.

Tanulmányait szülővárosában a zsidó elemi iskolában kezdte, majd a gimnáziumban folytatta. A középiskola tizedik osztályát már a szovjet uralom alá került besszarábiai Benderiben végezte el. 1941-42-ben az észak-kaukázusi Kubány vidékén kisegítő traktoros. 1942-43-ban beiratkozott a háború elől a dél-uráli Cskalov (Orenburg) városába kitelepített Kisinyovi Tanárképző Főiskolára. Innen került a leningrádi egyetem történelem tanára. Tanárai arra biztatták, hogy foglalkozzon a magyar történelemmel. A Szaltikov-Scsedrin közkönyvtárban rábukkant Hess András budai krónikájának 1473-as kiadására.

1949-ben került az ungvári egyetemre, ahol gyakornokként, docensként, majd professzorként dolgozott 1989-ig. 1989-90-ben főmunkatársa lett az ungvári Szovjet Hungarológiai Központnak.

1956-ban Kijevben az Ukrán Tudományos Akadémián megvédte kandidátusi disszertációját, amelynek témája: Felszabadító háború Magyarországon a XVIII. század elején és az egykorú orosz-magyar kapcsolatok. 1970-ben a leningrádi Herzen Tanárképző Főiskola rendezte meg az Oroszország és Magyarország 1849 és 1904 közötti kapcsolatairól írott nagydoktori értekezésének tudományos vitáját. Számos forrásfeltáró tanulmányt és tudománynépszerűsítő cikket publikált az orosz –magyar és a magyar-ukrán történelmi, irodalmi és kulturális kapcsolatok, valamint a kárpátaljai helytörténet tárgyköréből a moszkvai, leningrádi, budapesti folyóiratokban, a Kárpáti Igaz Szóban, a Kárpáti Kalendáriumban, a Kárpátaljában és a Hatodik Sípban.

Munkatársa volt számos lexikont összeállító szerkesztőbizottságnak: a Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopegyijának, a Szovjetszkaja Isztoricseszkaja Enciklopegyijának, a Ragyanszka Enciklopegyija Isztoriji Ukrajininak, társszerzője számos fontos tudományos monográfiának.

Négy önálló kötete is megjelent. 1989-ben a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével, 1991-ben a Lotz János-emlékéremmel tüntették ki.

1992. február 12-én hunyt el Budapesten.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)