Minden, amit a szilváról tudni érdemes

A szilvafa régiónk egyik legelterjedtebb gyümölcsfája, szinte nincs olyan kert, amelyben ne lenne megtalálható. Páratlan a szilva a tekintetben is, hogy a friss fogyasztás mellett ilyen sokféleképpen használható fel a gyümölcse.

A gyümölcsöt magas vitamintartalma (B1, B6 stb.) mellett 12–24%-os cukortartalma teszi különösen értékessé. Aszalványnak, lekvárnak, befőttnek, kifőttnek (pálinkának) egyaránt kiválóan alkalmas.

Sokan úgy gondolják, hogy a szilva igénytelen növény lévén gyümölcse magától is megterem. Azonban ha igazán szép és ízletes termést szeretnénk, amely a piacon is megállja a helyét, akkor fajtaazonos szilvára kell törekednünk.

A világon a házi (vagy európai) szilva (Prunus domestica L.) fajhoz tartozó fajták a legelterjedtebbek. E faj vadon nem fordul elő, feltehetően a kökény (Prunus spinosa L.) és a cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Ehrh.) kereszteződésével, Nyugat-Ázsiában alakult ki.

A szilvafa közepes magasságú, egyenes törzsét sima, szürkésfekete kéreg borítja. Koronája nem terebélyes, inkább felfelé törő. Gyökérzete a felszín közelében, sekélyen hálózza be a talajt. Levelei tojás alakúak, fűrészelt szélűek. Virágát öt fehér sziromleveléről lehet felismerni. Amikor a fa elvirágzott, a virágokból csak a termő marad meg. Ebből fejlődik ki a szilvafa termése. Magját háromrétegű termésfal burkolja: kívül vékony, hamvas héj, középen édes, ízes gyümölcshús, belül pedig kőkemény csonthéj.

A házi szilva fajtáinak termesztése szinte kizárólagos, így elsősorban e faj igényeit jellemezném.

Az évi 1900–2100 óra napfénytartam kielégíti a szilva közepes fényigényét. A nyári túl magas hőmérséklet és erős napsütés azonban káros hatású. A téli erős napsütés a fatörzset is erősen felmelegítheti és ez szintén komoly károkat okozhat.

Az évi átlaghőmérséklet 7,5°C. A házi szilvák hidegigénye 800–1200 óra, mélynyugalmi állapotuk február elején szakad meg.

Ami a domborzati igényeket illeti, a keleti, délkeleti, nyugati fekvésű, csekély lejtésű területeken termeszthető jól. A csonthéjasok közül a házi szilvák a legfagytűrőbbek.

A téli és a tavaszi fagyok ritkán okoznak terméskiesést. Nagymértékű virágrügy- vagy virágkárosodás csak az érzékenyebb fajtákon, fagyzugos területen, illetve gyenge kondíciójú fákon fordul elő. A házi szilva 10–14 nappal a kajszi és az őszibarack után virágzik, így a tavaszi fagyok károsító hatását is jobban elkerüli.

A szilva vízigényes növény, 650–700 mm/év csapadékra van szüksége a jó és rendszeres terméshez.

Kevésbé válogatós a talajt illetően. Laza és kötött, savanyú és meszes talajon egyaránt jól érzi magát, pH-igénye 5,5–8,5 közötti. A talaj mésztartamánál 30% a megengedett határ. Legsikeresebben azonban a tápanyagban gazdag, mély termőrétegű, humuszos vályogtalajon termeszthető.

A japán típusú szilvafajták meleg- és napfényigényesek. Nemesítésük során eltérő eredetű és különböző tulajdonságú fajokat használtak fel. A keletkezett fajták termesztési és áruérték-tulajdonságai igen változatosak. Egyes fajták régiónkban is eredményesen termeszthetők. A japán típusú szilvák hidegigénye alacsony (600–700 óra). A mélynyugalmi állapotuk már decemberben véget ér. Virágzásuk átlagosan egy héttel előzi meg a háziszilva-fajtákét. A virágrügyek és a virágok a házi szilvánál kevésbé tűrik a téli és tavaszi fagyokat.

A szilva nálunk termesztésbe vont alanyai közül a „Myrabolan’’ jól alkalmazkodik a talajviszonyokhoz, a „St. Julien” a kötöttebb talajra ajánlott, a szilvamagoncok a magasabb talajvizet is jobban eltűrik (de erről bővebben a későbbiekben).

A legelterjedtebb frissfogyasztásra termesztett európai szilvafajták a Stanley, Bluefre, President, Olasz kék, Cacanska lepotica, Cacanska rana és néhány ringló (pl. Zöld ringló, Althann ringló).

A szilvatermesztés technológiája

A gyümölcstermesztés fellendülőben van régiónkban. Vannak, akiknek önerőből és olyanok is, akiknek pályázatok révén sikerült vagy sikerül gyümölcsöst telepíteniük. Régen se volt könnyű ez a munka és ma sem az, hiszen ahhoz, hogy eredményes legyen a vállalkozásunk, mindent előre meg kell tervezni, alaposan fel kell készülni.

A szilváról sokan úgy tarják, igénytelen. Ugyanakkor a gyakorlat és a kutatások egyaránt azt mutatják, hogy a szilva termesztése egyáltalán nem nevezhető problémamentesnek. Akár hagyományosan, akár intenzíven szeretnénk termeszteni e gyümölcsöt, igenis oda kell figyelnünk minden kis részletre. Mint minden növénynél, úgy a szilvánál is a termesztéstechnológián van a hangsúly.

Íme néhány teendő, amelyeket még a szilva telepítése előtt célszerű elvégeznünk. A későbbi problémák elkerülése végett ültetvényünk telepítése előtt rendeznünk kell a ter­mesztés alá vonandó földterület tulajdonjogát, ami nemegyszer sok papírmunkával jár. A következő teendő területünk bejárása, feltérképezése. Fontos még a talajmintavétel, hiszen ennek alapján következtethetünk a talaj kötöttségére, kémhatására (pH) vízvezető képességére, mésztartalmára és a tápanyagtartalmára. Ezek alapján tervezhetjük meg utóbb a termesztéstechnológiai rendszert, vagyis hogy milyen talajon, milyen alanyon, milyen fajtát tudunk majd gazdaságosan termeszteni. El kell határoznunk, hogy intenzíven vagy hagyományos ültetés mellett termesztünk. Döntenünk kell arról is, hogy milyen mechanikai művelési eszközöket kívánunk használni.

Kapincu Kacsó Mónika