Mindenki legyen boldogabb, mint tavaly volt!
A karácsonyi előkészületekből bizony senki sem maradhat ki, így vagy úgy mindannyian készülünk a közelgő ünnepekre. Nem kivételek ezalól a beregszászi magyar társulat színészei sem, melynek néhány tagját az ünnepi előkészületekről, a karácsonyról, a szilveszterről, az új évről és az esetleges újévi fogadalmakról faggattam.
Gál Natália
– Az ünnep, amelyet a legjobban szeretek, és amelyhez a legtöbb és a legszebb emlékem kötődik, az a karácsony. A legjobban várt és a leginkább szeretett ünnepem. Rengeteg finom illatot, ízt, hangot, arcot idéz fel bennem egész életemből. Most, anyaként is ugyanolyan rajongással és örömmel várom a fenyőfát, a közös díszítést (élvezem a boldogságot a lányaim arcán, miközben felkerülnek a díszek). A közös éneklés, miután díszben áll a karácsonyfa, az esti harangszó, mikor a templomban ünneplik a szentestét, a közös ének a templom előtt, aztán odahaza a már előkészített vacsora elfogyasztása. Majd megajándékozzuk egymást, én is kapok valamit, a lányaim hetek óta készítik. Éjszaka persze jön a Jézuska által hozott ajándék is, amely a fa alá kerül titokban és csendben. Karácsony első napját bővebb családi körben töltjük, szülőkkel. Ez maga az ünnep. Az előkészületei? Feldíszítjük a házat, a lelkünket, az életünket, és várjuk ezeket a csodás pillanatokat. Maga a várakozás is közös élmény: a lányaim segítenek mindenben. Közös takarítás, sütés-főzés, és esténként karácsonyi énekekkel „csalogatjuk” az ünnepet.
A hó, az hiányzik. Mint a bejgli íze, a karácsonyfa illata, a Csendes éj dallama, a hó is része az ünnepnek, ahogy ropog a talpad alatt így karácsony tájékán. Annyi finom dolog jelenti ezt az ünnepet: ízek, illatok, régi törött játékok, a túlvilágra költözött drága emberekhez kötött emlékek, és persze Jézus a jászolban. Az év legszebb estéje ez. Minden, ami fontos, ami szép egy életen át, minden eszembe jut ezen az estén. Az új év annyira nem fontos, ugyanolyan nap, mint a többi, csak mivel olyankor mindenki ünnepel, hát meg kell emlékezni róla, és koccintani éjfélkor, bár olyan is volt már, hogy átaludtam a koccintás idejét. Soha nincsenek újévi fogadalmaim, megfogadni bármikor lehet bármit, ezt nem kell az új évhez kötni.
Karácsonykor az emberek többségének eszébe jut az ajándékozás, ilyenkor sokkal jobban foglalkozunk a rászorulókkal. Igen, sajnos, szinte csak ekkor. Ilyenkor nemcsak a családot, barátokat ajándékozom meg, hanem én is készítek csomagokat az árváknak. A hozzátartozók ajándékait körülbelül két hónapja gyűjtögetem, hogy ne hagyjam az utolsó pillanatra.
És tényleg jobb adni, mint kapni.
Domáreckájá Júlia
– Idén kicsit álmosabb a készülődés, mert most jöttem rá, hogy már hipp-hopp itt lesz a karácsony. De egyébként könnyű dolgom van, mert nálunk még minden nagyon hagyományosan zajlik. Nagymamám koordinálása alatt elkészül a karácsonyi menü, amely minden évben ugyanaz, és mindenki nagyon szereti. A kedvenc az úgynevezett „laksi”, amely lényegében platton sütött kelt tészta, melyet meg kell főzni, és cukros-diós sziruppal kell leönteni. Melegen ajánlom, nagyon finom.
Az ünnepek mindig családi körben telnek, igaz, most kicsit foghíjasak leszünk, de így is szép lesz. Újévi fogadalmat soha nem teszek, mindig elfelejtem. Hogy mit várok az új évtől? Jó lehetőségeket. Ami jó volt ebben az évben, az maradjon meg, amin pedig változtatni kell, azt tudjam megtenni. Mindenki legyen boldogabb, mint tavaly volt!
Orosz Melinda– Sütéssel-főzéssel készülök, mint minden menyecske egy hagyományos családban. Szenteste lesz fenyőfa-öltöztetés, ezt mindig erre az időpontra tervezem. Aztán elmegyünk templomba, kántáluk egy kicsit a szomszédoknál, rokonoknál. Majd hazajövünk, vacsorázunk. A Jézus-várás mindenképpen benne van, mert elég vallásos vagyok. Mostanában el szoktam gondolkodni azon, hogy a gyerekkoromban mennyivel másképp működött ez. Jobban összegyűlt a nagy család, többet jártunk kántálni nagy csoportokban. Manapság ezek már sajnos nincsenek meg. Az ember hajlamos inkább bezárkózni. Szerintem ezt mindenki tapasztalja.
Tizenkét éves házas vagyok, azóta mindössze egyszer voltam újévezni. Általában itthon vagyunk, mert mindig az a helyzet, hogy a gyereket nem szeretnénk egyedül hagyni. Gyerekkel menni bulizni pedig nem nagy élmény. Az idén mindenképpen itthon leszünk, mert nemrég meghalt a nagymamám, és gyászban vagyunk. Újévi fogadalmak? Vannak rossz szokásaim, amelyekről jó lenne lemondani, de ezekben örömömet lelem, nemigen tudnék leszokni róluk.
Tarpai Viktória– Általában az ünnepek előtt besűrűsödik a program nálunk, a színházban, míg másnál ilyenkor már rég szabadságra mennek. Otthon édesanyámnak segítek süteményt sütni, a fát én szoktam feldíszíteni, a házat csinosítgatom, tehát segítek a ház körüli teendőkben, ajándékok után szaladgálok. Nem mellékesen megpróbálom a lelki világomat is egy kicsit megtisztogatni, méltóvá tenni az ünnep fogadásához, Jézus születéséhez. A szilvesztert idén a beregszászi főiskolán a színészkollégák által rendezett műsorban fogom tölteni. Nincsenek újévi fogadalmaim.
Nagyon szeretném visszakapni azokat az önfeledt gyermekkori karácsonyokat, amikor még nem látsz bele ebbe az egész rohanó, őrült világba, amikor még csak azzal vagy elfoglalva, hogy „Hú de jó, karácsony!” Meghozta a Jézuska a karácsonyfát, feldíszítjük, aztán jön nagymama, nagyapa, körülüljük az asztalt, megvacsorázunk, és kibontogatjuk az ajándékokat. Ez időközben átalakult, és annyira nehéz kizárni ezt a rohanó őrültséget, amelyben élünk. Azt veszem észre, hogy mire a karácsonyhoz érünk, mindenki elfárad, pedig telve kellene lenni szeretettel és energiával. A külsőségek átvették a helyet a mi kis világunkban. Nem az ünnep lényegével foglalkozunk, míg régen nagymamáéknál volt bejgli, egy kis alma, dió, elmentek, és kántáltak az emberek, megörvendeztették egymást, templomba mentek… Manapság az a fontos, hogy minél többet pakoljunk az asztalra. Tisztelet a kivételnek! Az ünnep elvesztette az igazi értelmét. Jézus születésének nagyobb helyet kellene kapnia akár az otthonainkban, akár a világban. Magamra is értem ezt az egészet. A Facebookon rengeteg képet, bejegyzést osztanak meg szegény emberekről, gyerekekről, hajléktalanokról… Ha összefognának az emberek, és ennek a negyedét megpróbálnák a jó irányba fordítani, nemcsak azzal, hogy kiposztolgatják ezeket, hanem tennénk is valamit, máris előrébb lennénk. A megosztások által nem sok minden változik. Nagyon örülök, hogy Beregszászban beindult a cipősdoboz-akció vagy a gyermekmentő szolgálat, de rengeteg feladatunk lenne még.