Néhány feledhetetlen nap Brüsszelben

A közelmúltban kárpátaljaiak egy 21 fős csoportja Kovács Béla EP-képviselő meghívásának eleget téve egy háromnapos brüsszeli kiránduláson vett részt. Jómagam is tagja voltam ennek a társaságnak, amely azért látogatott el az Európai Unió egyik székhelyére, hogy ott bepillantást nyerjen az Európai Parlament munkájába.
Beregsurányban csatlakoztunk a Jobbik Magyarországért Mozgalom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei választókörzeti képviselőinek csoportjához, így magyarországi nemzettestvéreinkkel együtt vágtunk neki a több mint másfélezer kilométeres útnak. Az utazók között sok volt az ismerős, akikkel korábban a képviselő úr beregszászi fogadóirodájának különböző rendezvényein találkoztam. Ám a többiek sem sokáig maradtak idegenek. A hosszú út és a beiktatott pihenők jó alkalmat biztosítottak a beszélgetésre, ismerkedésre. Velünk tartott a Credo verséneklő együttes, valamint Radvánszky Ferenc református lelkész, aki induláskor és a visszaút előtt is Isten áldását kérte a kirándulásra és a csoport tagjaira.
Utunk öt országon keresztül vezetett Belgium fővárosáig. Már útközben sok újdonsággal szembesülhetett a magamfajta kárpátaljai, aki még soha nem járt Nyugat-Európában. Igaz, általában autópályán haladtunk, ami elkerüli a településeket, így a városokból, falvakból nem sokat láttunk. Az viszont meglepő volt számomra, hogy sehol nincsenek parlagon hagyott földek, az utak mentén nem burjánzik a gaz, mindenütt rend és tisztaság uralkodik. A mezőgazdasági területekre aszfaltozott út vezet. Látszik, hogy minden talpalatnyi területet hasznosítanak. Ami még feltűnő volt, hogy az ottaniak nagy hangsúlyt fektetnek az alternatív energiaforrások kiaknázására. Útközben rengeteg szélerőművet, napkollektort láttunk.
Szombat este, 24 órás utazás után érkeztünk meg Brüsszelbe. Mindenki fáradt volt ugyan a kimerítő, egész napos utazás, a buszban alvás miatt, mégse maradt a szobájában senki. Elindultunk, hogy felfedezzük a környéket. Igaz, néhány utcasarok után egyesek lelkesedése alábbhagyott, és inkább a messze földön híres belga söröket kóstolták meg. A kitartóbbak megismerkedtek a város szálláshelyünkhöz közelebb eső részével. Brüsszel különleges város. Magával ragadó az építészete, a keskeny, magas, sokszínű, sokszor tornyos, meseházikó-szerű lakóépületek. Ám ami rögtön feltűnt, az egyfajta kettősség: a hagyományos keveredik az újjal. Sok a régi szép patinás épület, palota, templom, és valahogy nem illenek közéjük a csillogó-villogó szupermodern, csupaüveg szállodák és irodaépületek. Legalábbis számomra ez furcsa volt.
A tulajdonképpeni programunk, amiben sok minden szerepelt, vasárnap kezdődött. Délelőtt református istentiszteleten vettünk részt a brüsszeli Magyar Kultúra Házában. Az igét az akkor éppen ott szolgálatot teljesítő Taraczközi Ferenc tiszteltes hirdette. Néhány dal erejéig a brüsszeli magyarok is ízelítőt kaphattak a Credo verséneklő együttes műsorából. Mi pedig megismerkedhettünk az intézmény munkájával. A legnagyobb megdöbbenésünkre a helyiségben egyetlen magyar jelképet sem találtunk.
Ezután városnézés következett volna, de mivel szakadt az eső, ezt másnapra halasztottuk, és közös megegyezéssel inkább Oostende felé vettük az irányt, az Északi-tenger partjára. A borús ég, hideg levegő és metsző szél sem vette kedvét azoknak, akik meg szerettek volna mártózni a vízben. Én is közéjük tartoztam. Az anorákban a parton sétálgatók biztos őrülteknek néztek bennünket…
A tengerparti séta után talán még jobban esett az a bőséges, ízletes vacsora, amelyet Kovács Béla képviselő úr vendégeiként az egyik étteremben elfogyaszthattunk. A hagyományos ételek mellett a helyi konyha ízeivel is megismerkedhettünk, és sokféle tengeri herkentyű is szerepelt az étlapon. Ez utóbbiak nekem nem nyerték el a tetszésemet…
Hétfőn délelőtt végre ellátogattunk az Európai Parlamentbe, hiszen ez volt az utazásunk elsődleges célja. Ott először egy kivetítéssel szemléltetett előadást hallgattunk meg az Európai Unióról, az EP működéséről, majd Kovács Béla képviselő úr ismertette röviden a független képviselői csoportban végzett munkáját. Ezután idegenvezető kíséretében végigsétáltunk az épület egy részén, megtekintettük a nagy tárgyalótermet, ahol havonta egyszer a plenáris üléseket tartják. Az előtérben elhelyezett zászlóknál közös fotót készítettünk. Felemelő érzés volt, amikor hazánktól oly távol együtt énekeltük el nemzeti imádságunkat és a Székely himnuszt.
A parlamenti látogatás után került sor az elhalasztott városnézésre, amely során megismerkedtünk Brüsszel nevezetességeivel. Láttuk a Királyi Palotát és a vele szemben lévő csodálatos parkot, a belga parlament épületét, a város jelképévé vált bronzszobrocskát, a Manneken Pis-t (pisilő kisfiú), az Igazságügyi Palotát, amely Európa legnagyobb épületeinek egyike, a középkori városfal maradványait. A város főtere, a Grand Place a XV–XVII. században épült városházával az UNESCO világörökség része. Jártunk a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházban, megcsodáltuk hatalmas, 64 méter magas tornyait, impozáns belső berendezését, gazdagon díszített festett üvegablakait.
Séta közben figyeltem az embereket is, akik nagyon sokfélék, nem csak a ruházatuk színes, és különböző nyelveken beszélnek. Olyan érzésem támadt, mintha a bibliai Bábelbe csöppentem volna… Persze, rengeteg a turista is. Érdekes, hogy a járókelők nem idegeskednek, nem rohannak. Inkább mosolyognak. Nem tudom, lehet, hogy ennek a hatására, az is lehet, hogy más miatt, de azóta azt veszem észre magamon, hogy én is többet mosolygok…
Egy másik érdekesség. A globalizáció központjának számító másfélmilliós városban nincsenek multinacionális cégek. Ellenben tele van kiskereskedésekkel, iparosokkal (rengeteg szabót, péket, cipészt, kalapost lehetett látni) és kifőzdékkel. Talán ott már sejtik, hogy mennyire káros az önállóságot megszüntető és függést létrehozó globális multi-rendszer.
A visszaúton egy kis kitérőt tettünk Kölnbe, hogy megcsodálhassuk a kulturális világörökség részét képező Szent Péter és Mária dómot, amely a maga 157 méteres magasságával Németország második, a világ harmadik legmagasabb temploma.
Összességében véve egy igen érdekes, emlékezetes kiránduláson vehettünk részt, amely során nemcsak az Európai Parlament munkájába tekinthettünk be, hanem ízelítőt kaphattunk egy másféle kultúrából is. Azt hiszem, még sokáig fogjuk mesélni élményeinket ismerőseinknek, és nem csak a családtagjainknak hozott emléktárgyakról jut majd eszünkbe Brüsszel és Belgium.
A kirándulás során csapatunk összekovácsolódott, új barátságok szövődtek. Megtapasztalhattuk, hogy a sok évtizedes mesterséges elszigetelés, a szétszakítottságban eltelt évek nem sodortak el bennünket egymástól, anyaországi testvéreinktől. Az utazás végén egyre inkább éreztük, hogy „mi egy vérből valók vagyunk”.