Öt meglepő tény az álmodozásról

Mindegy, hogy aggodalmunkban képzelünk el borzasztó szituációkat vagy csodás jövőről fantáziálunk, álmodozni mindannyian szoktunk. És ez még nem az első meglepő tény az álmodozásról.

Az álmodozást szimuláló új számítógépes modell segíthet megfejteni, hogyan működik az agyunk álmodozás közben. A modell azt szimulálja, hogyan kommunikálnak egymással az agysejtjeink, miközben elménk dolgozunk vagy éppen tétlenkedünk.

Az 1990-es évek vége óta ismeretes, hogy agyunkban akkor is futnak idegi impulzusok, amikor nem csinálunk semmit (például alszunk). Azóta már a kutatók több olyan neuronhálózatot is azonosítottak a szürkeállományban, ahol ez a jelenség bekövetkezik. Mivel a pihenő állapotú agyi hálózatok roncsolódnak agyi sérülések vagy mentális betegségek hatására, modellezésük segíthet az ilyen állapotú betegeken.

De mielőtt nagyon elkalandoznánk, itt van néhány izgalmas tény magáról az álmodozásról.

Álmodozásaink nagy része a jövőre vonatkozik. Például a fiatal férfiak gyakran fantáziálnak arról, hogy szuperhősök. De ahogy öregszünk, az álmodozással töltött idő fokozatosan csökken – talán azzal arányban, hogy mennyi időnk van az életünkből várhatóan hátra.

Ha arra kérjük az embereket, hogy a múltról ábrándozzanak, akkor gyakran elfelejtik, hogy mit csináltak az álmodozás előtt – derült ki egy korábbi kutatásból. Amikor különböző korú embereket zavartak meg munkájukban azzal a kéréssel, hogy álmodozzanak gyermekkori otthonukról, a kutatók azt tapasztalták, hogy az idősebb alanyok inkább elfelejtették a félbehagyott munkát, mint a fiatalabbak. Ez azt mutathatja, hogy minél nagyobb az időbeli távolság az álmodozás és a valóság között, annál többet felejtünk.

Ez a jelenség nemcsak időbeli, hanem a térbeli távolsággal kapcsolatosan is kimutatható. Többet felejtünk abból, amit álmodozás előtt csináltunk, ha külföldi utunkra gondolunk vissza, mint ha egy belföldire gondolnánk. Erre különösen figyelniük kellene az olyan embereknek, akiknek a munkájuk során éles helyzetekben kell használniuk az emlékezetüket. Ilyenek például az orvosok: ha egy orvos éppen elrendelt egy gyógyszeradagot egy beteg számára, mi pedig megállítjuk a folyosón azzal, hogy mesélje el a külföldi vakációját, előfordulhat, hogy elfelejti a korábban felírt gyógyszeradagot.

Az agyunknak két fő rendszere van: az analitikus rész, amely abban segít, hogy ésszerű döntéseket hozzunk, és az empatikus rész, amely lehetővé teszi, hogy együttérezzünk másokkal. Ha egy kognitív feladattal bíznak meg minket, agyunk lekapcsolja az empatikus részt annak érdekében, hogy minél hatékonyabban el tudja végezni az analitikus rész a feladatot. Álmodozásaink alatt agyunknak mind a két részét használhatjuk, így azok kölcsönösen lekapcsolhatják egymást egy-egy ilyen epizód alatt.

Az elmére és az agyra szokás ugyanannak a dolognak két különböző aspektusaként gondolni, mint ahogy a számítógépnek is van szoftvere és hardvere. Az aggyal kapcsolatosan azonban ez az elképzelés téves, ugyanis a két rész kölcsönösen függ egymástól. Egyrészt: gondolkodásunk (és álmodozásunk) függ az agyunk felépítésétől. Másrészt azonban a gondolkodás és az álmodozás hatására agyunk felépítése állandóan változik. Például ahogy új dolgokat tanulunk, az idegsejtek közötti összeköttetések kis mértékben változnak.

Az álmodozó elme asszociál és összefüggésbe hozhat egymással olyan információkat, amikre az álmodozó személy nem is gondolt volna. Hasonló folyamat – bár sokkal véletlenszerűbb – játszódik le alvás közben.

És Ön miről álmodozik?