Hogyan kapcsolódik a sonka a húsvéthoz?

Közeledik a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe a húsvét. Ilyenkor minden gazdasszony azon töri a fejét, vajon mivel vendégelhetné meg a locsolókat, milyen finomságokat készítsen az ünnepre. Egy valami biztos: a tojás és a sonka ott lesz a finomságok között.

A tojás még érthető is, mint az újjászületés, a teljesség szimbóluma, a sonka azonban, mint tradicionális húsvéti étel, már nem ennyire egyértelmű. Ha a vallás mentén kellene keresnünk a választ, eltévelyednénk. Gondoljunk csak bele: hiszen Jézus zsidó volt, és a zsidó hagyományok szerint a sertéshús tisztátalan, tilos a fogyasztása.

A sonka, mint tradicionális húsvéti étel kérdését egyszerű és praktikus magyarázat mögött kell keresnünk. Lényegében ekkor volt a szezonja.

Nagyanyáink idejében, amikor még nem voltak hűtőszekrények, a télen levágott disznó húsát hamar elfogyasztották. A leghosszabb ideig a füstöléssel tartósított húsok álltak el. Ilyen volt a sonka is, mely egyúttal a legjobb minőségű, és a legízletesebb húsféleség volt. Tavaszra nagyjából csak ez maradt meg a téli disznóvágásból.

Aztán jött a nagyböjt, amikor tartózkodtak a hús fogyasztásától. Innen származik az ünnep magyar elnevezése is: a hústól való tartózkodás. Tehát a sonka megmaradt. A böjt után pedig már-már fejedelmi ételként került az asztalra, és elfogyasztásával ünnepelték a húsvétot. Ezért tartjuk ma is a sonkát tradicionális húsvéti ételnek. A mondás is úgy tartja: Nincs húsvét sonka nélkül!

Tudnunk kell azt is, hogy a szentelmények között a sonka, és minden más étel maradékát mágikus tárgyként használták. Egyes helyeken a szentelt sonka csontját például kiakasztották a gyümölcsfára, hogy a fa sokat teremjen. Az ételek más megmaradt részeit, morzsáit gyógyításra is használhatták.

Gál Adél

Kárpátalja.ma