Súlyos jelenséget észleltek: Nagy baj közeleg időjárásunkban

Az északi-sarki metánkibocsátás felgyorsíthatja a tengeri jég olvadását és a klímaváltozást, ami több mint 60 ezer milliárd dollárba kerül a világgazdaságnak az elkövetkező évtizedekben a Nature című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerint.

Kutatók már régóta figyelmeztetnek, hogy a nagy mennyiségű metán légköri kiáramlása beláthatatlan következményekkel járhat a földi klímára nézve.

A Cambridge-i Egyetem és a hollandiai Erasmus Egyetem kutatói gazdasági modellezéssel számolták ki, milyen következménnyel járhat Kelet-szibériai-tenger alatti olvadó permafrosztból (állandóan fagyott talajból) 50 gigatonna metán kiszabadulása.

Több forgatókönyvet is megvizsgáltak: megnézték azt is, hogy a globális hőmérséklet-változás jelenlegi mértéke mellett mekkora metánmennyiség szabadul fel egy évtized alatt, de számolnak lassabb ütemű szivárgással is.

Gazdasági „időzített bomba”

„Az északi-sarki olvadás globális hatása egy időzített gazdasági bomba” – hangoztatta Gail Whiteman, a tanulmány szerzője, az Erasmus Egyetem professzora. A klímaváltozás mérséklésére irányuló hatékony intézkedések hiányában a modell azzal számol, hogy átlagosan mintegy 60 ezer milliárd dollárral fognak növekedni a globális klímaváltozás hatásaival kapcsolatos kiadások. Ez az összeg megközelíti a globális GDP értékét, amely tavaly mintegy 70 ezer milliárd dollár volt.

A költség magasabb lehet, ha más tényezőket, mint az óceánok savasodását is beleszámolták a kutatók, vagy alacsonyabb – 37 ezer milliárd dollár – , hogy ha közben történnének lépések az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

A kiadások mintegy 80 százalékának terhét valószínűleg a fejlődő országok fogják viselni az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, az áradások, a szárazságok és lakóik rosszabb egészségi állapota miatt, mivel az észak-sarki olvadás hatással van a globális klímaváltozásra.

A legkárosabb üvegházi gáz

Kutatók már korábban figyelmeztettek, hogy évezredeken át a jég fogságába szorult metángáz áramlik a légkörbe az olvadó Északi-sarkvidék területén. A metán üvegházhatása 23-szorosa a szén-dioxidénak, a jelenlegi klimatikus változásokban is a második legkártékonyabb szereplő. Légköri koncentrációja néhány évnyi stabilitás után mindig növekszik.

Világszerte számtalan természetes, illetve ember által előidézett forrása létezik: a szemét bomlásakor keletkező metántól kezdve egészen a kérődző állatoktól származó gázkibocsátásig. Ezeknek a változó forrásoknak a visszakövetése bonyolult feladat. A fairbanksi Alaszkai Egyetem (UAF) egyik szakembere által vezetett legutóbbi északi-sarki vizsgálat során azonban a kutatóknak az utóbbi években sikerült azonosítaniuk az évezredes jégfogságból felszabaduló gázt, méghozzá a metánmolekulák szénizotóp-arányainak elemzése révén.

A felmelegedés önmagát táplálja

A levegőből és a talajon végzett vizsgálatok során a kutatók mintegy 150 ezer metánkiáramlást észleltek Alaszkában és Grönlandon a jégtakaró pereme mentén elterülő tavakban. A helyszínen gyűjtött minták tanúsága szerint a források egy részéből ősi metángáz árad fel, valószínűleg a tavak alatt húzódó földgáz- vagy szénkészletekből, míg a többiből jóval fiatalabb – feltehetőleg az állóvizek növényi szerves anyagainak bomlása nyomán keletkezett – gázok jutnak a légkörbe.

A északi-sarkvidék a bolygónk leggyorsabban olvadó régiója, és hatalmas mennyiségű metántartalékokkal rendelkezik, amelyekből egyre több gáz kerül a légkörbe a hőmérséklet növekedésének hatására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a felmelegedés önmagát táplálja.