Szülőföldön két kerékkel
A Rákóczi-főiskola két diákja úgy döntött, hogy kerékpártúrát szerveznek, s bejárják Kárpátalja erdőit, mezőit, hegyeit. A túrát meghirdették, de vállalkozó szellem nem sok akadt. Ez mégsem szegte kedvüket, így ketten vágtak neki a mintegy 500 km-es szakasznak.
A túrázók egyikével, Kurtyák Ádámmal – egyben az ötletgazdával – beszélgetek. Ádám és társa, Oláh István, mindketten földrajz szakosak, így az útvonalat könnyűszerrel tervezték meg és járták be.
– Honnan jött az ötlet, hogyan hirdettétek a túrát?
– Szerettük volna azokat a helyeket bejárni, amelyeket terepgyakorlaton nem lát az ember. Az interneten, Facebookon hirdettük, de nem volt jelentkező, így ketten mentünk szeptember első hetében.
– Mit vittetek magatokkal?
– Csak az egyik biciklin volt csomagtartó, így sok mindent nem tudtunk pakolni. Vittünk egy sátrat (először ezt sem akartunk), de hálózsákot nem, szerszámokat, biciklipumpát. Szerencsére nem voltak nagyobb műszaki problémáink. Egynapi élelmet vittünk, a többit pedig útközben vásároltuk. Minden este főztünk, szalonnát sütöttünk.
– A hegyi szakasz egy kicsit nehéznek bizonyult. Ott nem volt meg a napi 100 km. De a végén belehúztunk, így jött össze az 500 km. A terv ugyan 1000 km lett volna, de ez így, első alkalommal elég. A második részét tavaszra tervezzük.
Hideg is volt. Második nap a lembergi területen éjszakáztunk, ahol se folyó, se erdő nem akadt. Egy domb tetején vertük le a sátrat. Nagyon hideg éjszaka volt, háromszor is felkeltünk. Ekkor történt, hogy már korán, hajnali 4 órakor elindultunk, mert aludni úgysem tudtunk a hideg miatt. Harmadik nap a Sipot-vízesésnél éjszakáztunk, az volt a legjobb.
Általában mindennap hajnalban indultunk, s napi 10 órát bicikliztünk. Nagyon szép volt a táj. Az idő is jó volt (a hideget leszámítva), csak Uzsoknál kapott el egy kis eső. Tehát ebből a szempontból nagyon jól sikerült az időzítés.
– Mik a tapasztalatok?
– Először is nagy élmény volt. Rendesek voltak az emberek. A Sipot-vízesésnél őrök is vigyáztak ránk. A lembergi területen megismertünk egy helybélit, aki még reggelire is meghívott minket. Tudták, hogy magyarok vagyunk, de nem volt gond ezzel. Kedvesek és rendesek voltak mindenhol velünk. Csak Vereckénél kiabáltak utánunk, de az sem volt vészes.
– Ha jól tudom, most megint szerveztek egy utat.
– Jövő hét szombaton kerül sor az első főiskolás kerékpártúrára, ahol remélhetőleg már többen leszünk. Eddig nyolcan jelentkeztek, de mi 10-15 főre számítunk. Addigra a bicikliket is szeretnénk használhatóvá tenni, ugyanis a főiskola kerékpárjai nagyon rossz állapotban vannak. Ebben Oláh Istváné az érdem, ő a szerelő. Én az adminisztratív részét végzem a dolognak.
Ez egy 125 km-es szakasz lenne Dolha és Ilosva irányába. A túrát a múlt héten hirdettük meg a tanszékeken. A részvétel teljesen ingyenes, csak jelentkezni kell. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Akinek nincs (megfelelő) kerékpárja, annak biztosítunk.
– Erre az útra milyen felszerelést visztek?
– Ide szeretnénk vinni hálózsákot is.
– Mik a további terveitek?
– Rendszeres kerékpártúrákat szeretnénk indítani a főiskolán. Régebben volt ilyen kezdeményezés, de abbamaradt. Szeretnénk hosszabb-rövidebb túrákat szervezni, hogy akik nem bírják vagy nincsenek hozzászokva a nagyobb utakhoz, de vállalkozó szelleműek, azok is eljöhessenek egy rövidebb szakaszra. Lesznek 40 km-es távok, mezei, erdei utak is. Amit itt a környéken meg lehet nézni, oda el fogunk menni.