Torkos csütörtök

Biztosan sokan hallottak már a torkos csütörtökről, de talán annál kevesebben tudják, vagy sejtik, hogy mivel is függ össze.

A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök a neve.

A torkos csütörtök tulajdonképpen a farsang napjainak egyike, melynek az volt a lényege, hogy a közelgő nagyböjt előtt ezen a napon még jól belakmározhassanak az emberek mindenféle zsírban és húsban gazdag, valamint a farsangi időszakhoz kötődő ételekből. Ekkor megengedett volt a szokásosnál kicsit mohóbb étkezés.

Hazánkban a 20. század második felében bekövetkezett politikai változások módosították a farsangi szokásokat, így torkos csütörtök hagyománya megkopott, majd elhalt. Évekkel a rendszerváltás után éledt újra, egyfajta reklámfogásként, hogy minél több embert csalogathassanak az éttermekbe, de ugyanakkor a hagyományt is újjáélesztették, valamilyen formában.

Már csak azért is, mivel a hamvazószerda előtti napon lehetett utoljára húsos ételt enni, azaz húshagyó kedden, majd ezután következett a húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt. De még a hamvazószerda utáni csütörtökön elfogyasztották a farsangi maradékokat. Ezért ez lett a torkos csütörtök.

Egyéb nevei: zabálócsütörtök, tobzócsütörtök, kövércsütörtök (Erdélyben), bodozúcsütörtök, csonka csütörtök, halottak húshagyata, halottak csetertekik, kisfarsang (utóbbi többjelentésű szó, a karácsonyi időszakot megelőző ünnep elnevezése is).

A nagy eszem-iszom emléke az ismert farsangi mondás is: „Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon”.