Újra a paradicsom gondozása hajtatásban

A hajtatásban termesztett zöldségkultúrák ápolási munkálataival foglalkozó sorozatunkban Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját most a paradicsom körüli teendőkről faggatjuk. Írásunkkal a Kárpátalja május 24-i számában felvetett témát folytatjuk.

– Milyen klímát igényel a paradicsom?

– A paradicsom számára a 65-70 százalékos relatív páratartalom tekinthető optimálisnak. Jó tudni, hogy a megfelelő megtermékenyülésnek is ez az optimális páratartalom az egyik feltétele. A szükséges klímát leginkább árnyékolással és szellőztetéssel lehet biztosítani. Az elmúlt hetekhez hasonlóan esős időjárás esetén a fóliasátor éjszakai lezárását sem javasolnám. Ne feledjük, hogy a legtöbb paradicsomfajta hajlamos a különféle gombabetegségekre, márpedig a hajnali párakicsapódás miatt lucskos az egész növényállomány, s ami megpenészedhet, az meg is penészedik a hajtató létesítményünkben. Ilyenkor a gyakori permetezés is elkerülhetetlen. A penészjellegű gombabetegségek elsősorban a hajtató létesítményben felejtett növényi maradványokat támadják meg, azokon szaporodnak el, ezért lehullott levelet, eltávolított kacsokat soha ne hagyjunk az állományban.

– Mit kell tudnunk a paradicsom „táplálásáról”?

– A termesztők tudják, hogy a paradicsom az uborkához viszonyítva ritkábban kijuttatott, de nagyobb mennyiségű tápoldatot kíván. Ez leginkább úgy érhető el akár csepegtetőrendszer alkalmazásával is, hogy minden második nap egy viszonylag nagyobb adagú tápoldatot juttatunk ki. A pontos mennyiség a növényállomány fejlettségétől, illetve a besugárzás intenzitásától függ, s ebben az időszakban már akár a folyóméterenkénti néhány litert is elérheti.

A tápoldat töménysége jóval nagyobb, majdnem a duplája az uborkánál megszokottnál. Általában azt szoktuk javasolni, hogy a vízben oldható műtrágyának az összmennyisége 2 kg / 1000 liter körül legyen.

A növény fejlettségi és fenológiai állapotától függ, hogy milyen összetételű tápoldatot alkalmazunk. Zsendülés előtt – hogy a növény a megfelelő bogyónagyságot kinevelhesse – a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya legyen 1:0,5:1. Esetleg a folyton növő fajtáknál képzelhető el ebben a stádiumban enyhe káliumtúlsúly alkalmazása. Amikor azután a paradicsombogyó színe zöldről fehérre vált, meg kell emelnünk az általános mennyiségen belül a kálium szintjét, miáltal pirosabb, tehát szebb színű, fényesebb héjú paradicsomot tudunk betakarítani. Nem feledkezhetünk meg egy kb. 20-15 dkg / 1000 literes keserűsó adag folyamatos kijuttatásáról sem.

Az eddig elmondottak alapján összeállított és javasolható általános recept a paradicsom tápanyag-utánpótlásának biztosítására 1000 liter vízre számítva így fest: 80 dkg ammóniumnitrát +80 dkg káliumnitrát + 20 dkg keserűsó. Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy hetente egyszer 2 kg körüli (1000 liter vízre) kalciumnitrátot juttassunk ki. Nagyon fontos ugyanis megelőzni a paradicsomra is jellemző csúcsfoltosság betegségének kialakulását. Ez a recept természetesen csak tájékoztató jellegű, a pontos arányokat csak a fajtának, a növény nagyságának, a talaj tápanyagtartalmának ismeretében adhatjuk meg.

– A gazdák gyakran panaszolják, hogy a paradicsom hajtáscsúcsán megjelenő levél „begömbölyödik”. Mi okozza ezt a jelenséget, s hogyan védekezhetünk ellene?

– Tartáshibáról van szó, ami annak a következménye, hogy a növény vagy túl sok vizet, vagy túl sok tápoldatot kapott. Ennek következtében a levéllemez gyorsabban nő, mint a levél erezete, miáltal úgy néz ki a hajtás vége, mint az ökölbe szorult kéz. Ha a növény fejlettségének és a besugárzás mértékének megfelelő tápoldat(víz)mennyiséget juttatunk ki, a jelenség elkerülhető. Nem szabad tehát túltáplálni a növényünket.

– Ugyancsak gyakran megfigyelhető, hogy amikor erőteljes a napsütés, s a hőmérséklet csökkentése érdekében a gazdák minden szellőzőt kitárnak a hajtató létesítményen, a paradicsom levélzete ennek hatására összepöndörödik. Mi a jelenség oka?

– Egy élettani jelenséggel állunk szemben, tulajdonképpen a légköri aszálynak a jele ez, amikor a túl alacsony páratartalom miatt a növény nem tud párologtatni. Ilyenkor védekezik a paradicsom a kiszáradás ellen oly módon, hogy összepöndörödnek a levei. Tehát nem a termesztő által elkövetett tartáshibáról van szó. Előfordulása nem ritka, bizonyos fokig az adott fajtától is függ. Célszerű elkerülni, de számottevő termésveszteséget nem okoz. Leginkább nappali párásítással védekezhetünk ellene. Miután lehetőség szerint kerülnünk kell, hogy a növényeink leveleire víz kerüljön, leginkább a paradicsomsorok közötti közlekedő utak fellocsolása javasolható erre a célra.

– Mit kell tudnunk a paradicsom növényvédelméről?

– Először is jegyezzük meg, hogy mindenképpen el kell kerülnünk a növényeink túltáplálását, ugyanis a túl buja növényzetnek lazák a szövetei, miáltal a különféle gombabetegségek melegágyává válhatnak. Tudjuk, hogy a paradicsom igen fogékony a gombabetegségekre, leginkább a szürkepenészre és a fitoftórára; különösen ilyenkor, amikorra már „összeborult” a növényállomány, pláne, ha eleve „kicsit sűrűbbre” ültettük azt az optimálisnál.

Elsősorban szellőztetéssel, a növények vízborítottságának kerülésével – ne legyen lucskos az állományunk hajnalonta! – védekezhetünk. Emellett folyamatosan gombaölőszeres kezelést kell alkalmaznunk a paradicsomállományban. Tudni kell, hogy a különböző felszívódó és kontakthatású szereket, melyeket jellemzően „blokkban”, vagyis egymás után háromszor ajánlatos használni, legalább 7-10 napos gyakorisággal kell kijuttatnunk a betegségek megelőzése érdekében.

Az erős napsütés hatására felléphet az alternária is. Tünetei a paradicsom kocsánya körül vagy a levélen megjelenő koncentrikus körök. Szerencsére azok a növényvédő szerek, melyeket a fitoftorózis ellen használunk, általában hatásosak az alternária ellen is, miáltal egy füst alatt megoldható a védekezés mindkét betegség ellen.

A paradicsom leggyakoribb kártevője a paradicsomlevélatka, illetve a molytetű, melyet lisztecskének is hívnak. Megjelenésük esetén azonnal meg kell kezdeni a védekezést taglózó és felszívódó hatású szerekkel. Tanácsos olyan készítményeket választani, amelyeknek élelmiszeregészségügyi várakozási ideje a paradicsom tervezett szedésének idejére lejár. Ebben az esetben is javasolt a permetezés legalább háromszori ismétlése váltogatott szerekkel, mert egy permetezéssel rendszerint nem pusztíthatók el.

A paradicsomatkához hasonlóan a takácsatka is a száraz nyári időjárás kártevője, így ellene a megfelelő páratartalom fenntartásával, illetve a speciális atka elleni szerekkel védekezhetünk.