Vanília: mit készítsünk belőle?

Édes, meleg illata gyermekkori emlékeket idéz, a nyári nagy fagyizásokat, a téli estéken főzött madártejek puha ízét, a családi ünnepek gyümölcstortáit. Ne érje be a szintetikussal, kóstolja meg az igazi vanília aromáját!

Ismerjük meg!

Bár ma a közértek polcain legtöbbször csak a „vaníliás cukor” zacskóval találkozunk, amely nem más, mint egy szintetikus vanillinnel ízesített porcukor, azért ne felejtsük el, hogy az eredeti fűszer egy trópusi kúszónövény, a vanília (Vanilla planifolia) termése. A kosborfélék családjába tartozó korhadéklakó az orchideák rokona. A talajban gyökerezik, a fákra léggyökerekkel kapaszkodik. Termése egy henger alakú, keskeny, vastag héjú tokba zárt ezernyi apró mag, ami hét hónap alatt érik meg.
A magok és azoknak a „tokja”, a vékony rudacska tartalmazza az illat- és ízanyagokat. Ennek aromája közvetlenül leszedés után még nem érződik, csak az utókezelés során alakul ki. Már az aztékok ismerték és használták ezt a különleges fűszert, ők dolgozták ki azt a feldolgozási technikát, amellyel a legtöbb ízanyagot „elő lehet csalogatni” belőle.

A nem teljesen érett, még zárt terméseket leforrázzák vagy gőzölik, aztán napon szétterítve szárítják, majd gyapjútakarókba burkolva érlelik, egészen addig, amíg a termés hengerei barnák, hajlékonyak, ráncosak nem lesznek.

A vanília hatóanyagai

Nem véletlenül volt a vanília az egyik legdrágább egzotikus fűszer: a vanillint, gyantát, vanillinsavat tartalmazó fűszer adja meg seregnyi édesség aromáját, de használják a kozmetikai és a gyógyszeriparban is. Mexikóban már az őslakó aztékok kedvelték, teaszerű italt főztek belőle, és csokoládét is ízesítettek vele. Az újabb kutatások szerint antioxidánsok mellett egy sor vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, beleértve a B- vitaminokat, kalciumot, magnéziumot, káliumot és cinket. Enyhe nyugtató, antidepresszáns, segít legyőzni a gyulladásokat. Semleges hatású fűszer, így az érzékeny gyomrúak illetve a vese-, gyomor-és epebetegek is bátran fogyaszthatják.

Hogyan fogyasszuk?

Ha vaníliarudat használunk, jó tudni, hogy az íze több más fűszerrel ellentétben nem romlik el a főzés során, így együtt lehet főzni az ételekkel, és csak közvetlenül tálalás előtt kell kivenni belőle. Leöblítve, megszárítva később akár többször is újra felhasználható. Leggyakrabban azonban nem magát a rudat, hanem csak az azzal aromásított porcukrot használjuk fel.

Hogy készítsünk vaníliás cukrot?

Ehhez száraz, jól zárható edényt töltsünk meg porcukorral, és tegyünk egy-két rudacska valódi vaníliát. Nem kell hozzá sok idő, 1-2 hét, és a porcukor átveszi a vanília ízét és illatát.

Milyen vaníliarudat vegyünk?

Vásárláskor meg kell győződni a vaníliarúd hajlékonyságáról: a kiszáradt, törékeny termék ugyanis jelentősen csökkent aromájú. Száraz helyen tanácsos tárolni, mivel nagy nedvességtartalma miatt könnyen megdohosodik. Romváry Vilmos a Fűszerek könyvében arra is figyelmeztet, hogy a vaníliával készült ételeket hosszabb ideig tárolni nem szabad, mert egy idő után kórokozó-tenyészetté válhatnak: bizonyos baktériumok elszaporodásához ugyanis kedvező táptalajt jelent.

Vaníliakivonat

Fűszerként használható az alkoholos vaníliakivonat is. Vásárlása esetén óvatosan kell eljárni, mert az aromák hamisítása igen gyakori. Egy jól feldolgozott, jó minőségű alkoholban érlelt vaníliakivonat három-négy évig sem veszít erejéből.

Házi vaníliakivonat készítése

Hozzávalók: 4-5 teljes vaníliarúd, 7 dl fehér rum
Elkészítés: Egy éles késsel szeleteljük hosszirányban ketté a babokat. Óvatosan helyezzünk 8-10 darabot belőlük a befőttes üveg aljára és öntsük le a rummal. Zárjuk le és rázzuk össze. Tároljuk 3 hónapig hűvös, sötét helyen. Ne feledkezzünk el róla, rázzuk fel minden hónapban. Egy hónap után már változni fog az alkohol színe, ahogy az oldószer kivonja az olajokat a babokból.