Zajkeltő tárgyaink

Amikor még hazánkban nem terjedtek el a petárdák és a tűzijátékok, a falusiak többnyire a háznál található használati tárgyakkal keltettek zajt, hogy elűzzék a gonosz erőket a környékről és biztosítsák a termékenységet.

A ma legismertebb szokások egyike a látványos farsangbúcsúztató mohácsi busójárás, ahol maszkba és subába bújt busók kereplőkkel vonulnak fel. Ezt az ősi szerszámot eredetileg az állatok terelésénél használták, illetve vadászat alkalmával a madarakat ezzel zavarták el a helyükről. A tárgy olyan népszerű volt, hogy a húsvéti ünnepkörben a papok is használták, a nagyböjt utolsó három napján azzal végeztek szertartást. A farsangi ünnepkör végén, húshagyó kedden a fiatal fiúk nagy lármát keltve kolompokkal és kerepőkkel járták végig a falvakat. Kolomppal csúfolták ki a vénlányokat, ezzel jeleztek számukra, hogy a közösség nem szívesen tűri meg a férjet nem találó nőket.

Őseink az év legfontosabb napjain használtak különböző zajkeltő tárgyakat, amelynek elsődleges célja, hogy elűzzék a környéken tanyázó gonosz erőket, megtisztítsák lakóhelyüket az ártó szándékú lényektől. A nagy ünnepeken különleges szokások terjedtek el. A kongózás óév végén, karácsonykor, szilveszterkor, illetve újévkor volt divatban, de előfordult pünkösdkor is, egyes helyeken pedig gulyafordítás kapcsolódott hozzá, amikor is a pásztorok, béresek, legények, gyermekek ostorpattogtatással keltettek zajt, ezen felül kolompoltak, kürtöltek, amíg a jószágok fel nem ébredtek. A hagyomány szerint ez biztosította a következő év termékenységét.

A falvakban fazekakkal, harangozással, vagy éppen ostorpattogtatással próbálták elkergetni a vihart, elűzni a férgeket. A juhászok, gulyások pedig a nyáj kihajtásakor lőttek egyet, hogy elkergessék onnan a jószágokra leselkedő vadállatokat. Keresztelő, esküvő, de halott búcsúztatás idején fazekakkal hangoskodtak, vagy éppen edényeket csaptak földhöz, hogy távol tartsák a gonoszokat a háztól.