A szervünk, mely a halál után is működik

A macskáknak, ahogy’ mondani szokták kilenc életük van, de az agyhalottak sem halottak – próbáltak humorizálni a Montreali Egyetem kutatói.

Valójában azonban nem vicceltek, hanem legújabb kutatási eredményeiket osztották meg a nagyközönséggel. A tanulmányukban publikált kutatási eredmény alaposan meghökkentette még a szakembereket is.

A kutatók ugyanis azt állítják, hogy az agyhalott emberek agya egyáltalán nem halott, hanem nagyon is működőképes! Sőt: még akkor is működik, amikor pedig az elektroenkefalogram (EEG) nulla agyműködést regisztrál! Holott jelenlegi tudásunk szerint az EEG egyenes vonala után, azon túl, már nincs sem agytevékenység, sem élet.

A nagy figyelmet kiváltó tanulmányra, illetve a kutatásokra azt követően került sor, hogy romániai orvosok sajátos megfigyeléssel keresték meg kanadai kollégáikat: addig ismeretlen, soha nem tapasztalt agytevékenységet észleltek egyik páciensüknél, miután az illető – epilepszia-elleni gyógyszer hatása alatt – kómába esett. Amikor ugyanis az orvosok mély kómát idéztek elő nála, olyan agyműködést regisztráltak, amilyet korábban még soha nem mértek.

A Montreali Egyetem kutatói is megkezdték a kísérleteket, mégpedig először macskákkal. (A macskák ugyanis a neurológiai kísérletek sztenderd modelljei.) Huszonhat cicát extrém mély (de visszafordítható) kómába „helyeztek”, s közben rögzítették agyuk aktivitását. Meglepődve tapasztalták, hogy az EEG ugyan teljesen sima vonalat rajzolt ki, vagyis az agykéreg működésének leállását jelezte, de a hippokampusz (az agy memóriáért és a tanulásért felelős része) valamennyi kísérleti állatban korábban nem tapasztalt, egyébiránt ismeretlen eredetű és máig nem megmagyarázott aktivitást mutatott, s ez az aktivitás aztán áttevődött az agykéregre is. A kanadai kutatók arra következtettek, hogy a megfigyelt EEG-hullámok ugyanilyenek humán pácienseknél is.

Ezt követően tették közzé nagy feltűnést keltő tanulmányukat a „PLOS One” című tudományos lapban.

A szaklapban közzétett tanulmány a tudósok körében újraélesztette a régi vitát arról, hogy vajon mikor nyilvánítható valaki agyhalottnak? (Ennek kimondását egyébként különböző országokban különböző kritériumokhoz kötik.) S egyáltalán: nem kellene-e újrahatározni az agyhalál fogalmát?

A kanadai kutatók most mindenesetre arra a megállapításra jutottak, hogy az emberi agy képes túlélni még a szélsőségesen mély és hosszú kómát is, és megőriz bizonyos olyan funkciókat is, amelyek megszűnése az agy atrófiáját, végső soron sorvadását okozná. „Az agyműködés megismerésének új határához érkeztünk, hiszen arra jöttünk rá, hogy létezik olyan nagyon mély kóma, amelyben az agykéreg újra aktívvá válik, miközben az EEG már régóta sima vonallal jelzi az agyhalált” – fogalmazott Florin Amzica neurológus professzor, a kutatócsoport vezetője a „Montreal Gazette” című lapnak. De rögtön figyelmeztetett is: mély kóma után agykéreg csakis akkor válhat ismét aktívvá, vagyis hát éledhet újra, ha az agy neuronjai még egészségesek, még oxigénhez jutnak, a vér pedig cirkulál és „öntözi” az agyat. Vagyis ha megőrződött az idegrendszer épsége. Roncsolódott agy nem éledhet újjá, de ha a beteg „csak” orvosok által – terápiás célból – kiváltott kómában van, akkor van esély a „visszatérésre”.

A montreali kutatók mindazonáltal fontosnak tartják hangsúlyozni: egyelőre szó sincs arról, hogy újra kellene definiálni az agyhalál fogalmát. A mostani kutatási eredmények haszna a terápiában várható.

Vajon az orvosok által előidézett extrém mély kóma hogyan használható kezelésre, gyógyításra? – a mostani felfedezés nyomán megfogalmazódott kérdés nyilvánvalóan újabb kérdések feltevésére ösztönzi majd a kutatókat.