A Szovjetuniót megszálló magyar csapatokról írt könyvet Ungváry Krisztián

Korábban fel nem tárt források alapján írta meg a Szovjetunióban 1941 és 1944 között harcoló magyar megszálló csapatok történetét Ungváry Krisztián, akinek az Osiris Kiadó gondozásában megjelent új könyvét csütörtökön mutatták be Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK).

Az eseményen Ablonczy Balázs történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) adjunktusa a kötetet méltatva kiemelte: a szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar honvédség követett el emberiség elleni bűncselekményeket a Szovjetunió területén a második világháború folyamán.
Hozzátette: Ungváry Krisztián tiszteletreméltó elkötelezettséggel igyekszik egy nagy közös, felfejtetlen taburól beszélni.
A gazdag térkép- és fényképanyaggal illusztrált könyv feltárja a magyar katonaság érintettségét a Szovjetunió területén történt holokausztban, külön foglalkozik a keleti front partizánjainak szerepével és hatékonyságával, valamint kitér a megszállók vélt és valós bűncselekményei miatt indult 1945 utáni bírósági eljárások és rehabilitálások történetére is.
Ungváry Krisztián „erősen 18 év felettieknek” szóló olvasmánynak nevezte könyvét, és hangsúlyozta, hogy a munkában benne van a témával való érintkezés alatt érzett személyes megrázkódtatása, megdöbbenése és felháborodása.
Mint fogalmazott, igyekezett az események szociálpszichológiai oldalát is bevonni a vizsgálódásba, ehhez Timothy Snyder amerikai történész „véres övezet” teóriáját is segítségül hívta, amely szerint Kelet-Európában minden más helyszínhez mérten is extrém módon szabadult el az erőszak a második világháború folyamán. Mindez a két totalitárius politikai rezsim – a nácizmus és a sztálinizmus – összecsapásának, valamint a rendkívüli mértékig felszított nacionalizmusoknak köszönhető.
„Nem a magyar honvédségről akartam elsősorban írni, hanem az emberről, aki belekerül ebbe a véres övezetbe és nem tud vér nélkül kimászni belőle, akkor sem, ha akar” – fogalmazott. Hozzáfűzte: elképesztően szélsőséges, előre nem látható reakciókat váltott ki ez a „normalitás szintjének” teljes megváltozásával járó háborús helyzet a magyar honvédekből, a tömeggyilkosságokban való részvételtől a megszállt falvak lengyel lakosságának közös misére invitálásáig.
Ungváry Krisztián kitért arra is, hogy a második világháború lezárta után hét évtizeddel gyógyító következményei lehetnek az időközben lerakódott történelmi mítoszok lerombolásának. Ugyanakkor a téma esetében a történeti kutatást és értelmezést különösen megnehezíti a források szűkőssége, a történelmi adatok pontatlansága és korabeli meghamisítása.
A szerző a könyvbemutató második felében Háborús erőszak és fényképezés címmel tartott rövid előadást, a keleti fronton készült több felvételen bemutatva a képi források értelmezésének és felhasználásának lehetőségeit, nehézségeit. Egy honvédtiszttől származó felvételen például egy kozák lovas volt látható, amint karddal végez ki foglyokat, a háttérben a magyar katonák érdeklődve figyelik és fotózzák a jelenetet.
„A horror akkor is és ma is nagyon érdekli az embereket. Ezek a honvédtisztek, akikre most elborzadva nézünk, arra gondolva, hogyan voltak képesek ezt így végignézni, sajnos mi vagyunk. Ez a kötetnek egy nagyon szorongató tapasztalata, hogy mindez nincsen olyan messze tőlünk, mint gondoljuk” – fogalmazott a Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941-1944 című kötet szerzője.