Ahol 29 ezer éve kitört egy kárpáti vulkán

Kőzetolvadék a Csomád-hegység alatt
A Kárpátok egy ma vulkanikusan inaktív hegység, melynek egyik csúcsa fölött sem lebeg vulkáni hamufelhő, s hál’ Istennek nem következnek be eget-földet megrázó tűzhányókitörések.

Egyetlen hegyoldalban sem csúsznak lávafolyamok a völgyek felé, egyetlen csúcsról sem emelkedik a magasba sűrű hamufelhő, mely aláhullva, szürkébe öltöztetné a tájat. Nem robajlanak át az égen izzó vulkáni kövek (lapillik), illetve hatalmas vulkáni bombák. Nincs lejtő, melyen viharos sebességgel száguldanának lefelé a forró gázokból és hamuból álló vulkáni hurrikánok. Ám e békés és csodaszép hegyvidék nem volt mindig ilyen nyugodt táj, s még a geológiai közelmúltban is heves kitörés zajlott le a hegység egyik leggyönyörűbb részén, a fenséges szépségű Székelyföldön.
A Kárpátok – az észak-afrikai Atlasz-hegységtől Indonéziáig húzódó Eurázsiai-hegységrendszer részeként – úgy alakult ki, hogy az afrikai, az indiai és az ausztrál kőzetlemez nekiütközött az eurázsiai tektonikai táblának, így a közöttük húzódó ősi Thetys-óceán mélyén lerakódott üledékek – a kontinentális tömegek gigászi satujába kerülve – meggyűrődtek, és hegységekbe tornyosultak, a Thetysből pedig csak maradványtengerek maradtak: a Földközi-, a Fekete- és a Kaszpi-tenger, valamint a kiszáradóban lévő Aral-tó. A Kárpátok a földtörténeti újkor harmadidőszakában, a 29 millió éve kezdődött és 12 millió éve véget ért miocén korszakban, mintegy 20 millió évvel ezelőtt kezdett kiemelkedni a Thetys habjaiból, s a miocén volt a hegységképződés legaktívabb időszaka, ám a folyamat még a miocént követő pliocén korszakban is folytatódott, a hegyek kialakulását pedig erős vulkáni működés kísérte.
Előbb a Kárpát-medence nyugatabbra eső vidékein, a Felvidék középső részén végighúzódó hegyvonulatokban – köztük a legjelentősebbikben, a Selmeci-hegységben –, valamint az előbbiekkel nagyjából párhuzamosan futó délebbi hegyláncokban, a Visegrádi-hegységben, a Börzsönyben, a Cserháton és a Mátrában emelkedtek ki a mára kihunyt tüzű ősi vulkánok. Majd a Zempléni-hegység, a Vihorlát, kies szülőföldünkön pedig a Szinyák, a Borló-Gyil, a Nagyszőlősi-hegység, illetve a cukorsüveg-alakú csúcsokban is bővelkedő, csodálatos Avas kiemelkedésekor, a medence keletebbre eső tájain is rendre meghasadt a föld, ahogy tüzet és füstöt szülve magasba tornyosultak a tűzhányók. A vulkánok láncolata vidékünktől délre kétfelé ágazott, létrehozva az Erdélyi-középhegységhez tartozó hegycsoportok (köztük az Erdélyi-érchegység), illetve a Keleti-Kárpátok tűzhányóit a Kelemen-havasokban, a Görgényi-havasokban, a Hargita, valamint a Csomád vonulatában, köztük a Kárpátok leghatalmasabb, mára kialudt tűzhányóját is, a Kelemen-havasokban az ég felé nyújtózkodó, 2102 méter magas óriásvulkánt, a Pietroszt.
A Keleti-Kárpátok és egyben a Kárpát-medence utolsó kitörését (erupcióját) akár már emberek is láthatták, lévén, hogy arra a pleisztocén korban, 29 ezer évvel ezelőtt került sor (ami a geológia időskáláján még egy percnél is rövidebb idő), méghozzá a Csomádon. Ez a hegyvonulat a Hargita-hegység délkeleti peremén húzódik, s két, egykor felrobbant ősi vulkán maradványát, ún. kalderáját is magába foglalja. Tudnunk kell, hogy a kaldera akkor jön létre, amikor egy roppant heves kitörés a szó szoros értelmében szétveti a tűzhányó jelentős részét, a hegy nagy tömegei pedig a föld mélyébe omlanak, s tó vagy tengervíz tölti ki az így létrejött mélyedést. A Csomád két kalderája egyikében helyezkedik el a Mohos-láp, a másikban pedig a Szent Anna-tó, a világ egyik legszebb krátertava.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Kőzettan-Geokémiai Tanszékének vulkanológiai csoportja tüzetes elemzés alá vonta a Csomádot, és a tűzhányókitörések során elpusztult ősi fákat vizsgálva kiderítették, hogy utoljára 29 ezer, azt megelőzően pedig 42 ezer éve heves, robbanásos kitörésre került itt sor. Maga a hegyvonulat is igen fiatal, nem lehet több 200-250 ezer évesnél, tehát nagyjából akkor alakult ki, amikor a modern ember, a Homo sapiens megjelent. Előbb lávadómok képződtek, ahogy a mélyből feltörő sűrű, lassan folyó láva felépítette a nagyjából kúp alakú hegyeket (az egyik lávadóm még ma is szinte teljesen ép), majd robbanásos kitörések következtek be, melyek során létrejött a Mohos-láp és a Szent Anna-tó által kitöltött kaldera. Az utolsó kitörés központja a jelenlegi Szent Anna-tó helyén emelkedő egykori vulkán volt. Az erupció erejét pedig jól mutatja, hogy még 21 kilométer távolságra is elrepültek a tűzhányóból kidobódott 2-3 cm nagyságú lapillik, melyek 10-15 cm vastag réteget alkotnak.
De nem számíthatunk-e újabb kitörésre? A vulkanológia kialudtaknak minősíti azokat a tűzhányókat, melyek már tízezer éve nem mutatnak aktivitást, de mint azt a vizsgálatokat vezető dr. Harangi Szabolcs professzor, vulkanológus kifejtette, ezt a határt nem szabad túl szigorúan venni. Megtörtént ugyanis, hogy rég kihunyt vulkánok éledtek újjá. A professzor és doktorandusz hallgatója, Kiss Balázs megvizsgálták a Csomád alatti kőzetek elektromos vezetőképességét, s azt találták, hogy a hegyvonulat alatt a kőzetek vezetőképessége nagyobb, mint a megszilárdult kőzeteké, s éppolyan jó, mint a kőzetolvadéké. Ma is aktív vulkánok hasonló vizsgálata során hasonlóan jó vezetőképességű kőzetolvadékot mutattak ki. Az elemzések arra utalnak, hogy a Csomád alatt kettőtől 30 km-es mélységig olvadt kőzettel teli magmakamra található, ahová a magma a földköpenyből emelkedik fel a magmakürtőn, majd onnan újabb magmakürtőn – többnyire több kürtőn keresztül – a kráterbe és a mellékkráterekbe. Az innen kirobbanó magmát – a felszínre törése után – már lávának nevezzük. Egy román kutatócsoport szeizmikus hullámok vizsgálatával ugyanarra a következtetésre jutott, hogy a hegyvonulat alatt kőzetolvadék található a mélyben. Olasz geokémikusok pedig a földköpenyből származó héliumizotópokat mutattak ki a Csomád alatt, ami szintén arra utal, hogy ez egy potenciálisan aktív vulkáni terület. A vizsgálatok alapján Harangi professzor azt a következtetést vonta le, hogy bár egy újabb kitörés esélye kicsiny, ám nem zárható ki teljesen, hogy nem következik be újabb kitörés a jövőben a Csomádon.
Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma