Az vagy nekem, mint testnek a mobil

Különleges eredményekre jutott az ELTE Etológia Tanszékének kutatása. Az emberekben hasonló kötődés alakulhat ki mobiltelefonjukhoz, mint szeretteik irányába.

Szinte teljesen hozzánk nőtt. Van, akinek a tenyere és van, akinek a füle nem bír elszakadni tőle. A mobil, ha helyhez nem is köti az embert, mégis valamiféle kötöttséget alakít ki közte és a használója között.

Okoz-e stresszt a mobilhiány?

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékén a mobilhiány és a stressz összefüggéseit vizsgálják. Arra kíváncsiak, hogy az emberekben kialakulhat-e olyasfajta kötődés a mobiltelefonjukhoz, mint az embertársaik irányába. A vizsgálatban 90 egyetemista vett részt. A csoport egyik felétől elvették a mobilt, a másiktól viszont nem.

Konok Veronika, a kutatás vezetője azt akarja megtudni, hogy telefon nélkül miként viselkednek az egyetemisták, ha éppen nem csinálnak semmit. Nemcsak a viselkedésüket követte nyomon, hanem a szívritmusukat is mérte egy számolási feladatot követően, amelyhez mobilt nem, csak számológépet használhattak. Ez a feladat azonban pusztán elterelés volt.

A számítási feladat elvégzése után ugyanis pár perc várakozás következett, hogy az alaphelyzetbeli szívfrekvenciát rögzíthessék.

Kamerák figyelték a tesztalanyokat

„A vizsgálat szempontjából ez a leghasznosabb időszak. Az alanynak fogalma sincs arról, hogy kamerák kereszttüzében várakozik” – mondta Konok Veronika.

„Magukra hagytuk az alanyokat és mondtuk nekik, hogy azt csinálnak, amit akarnak, olvasgathatnak, a holmijukat elővehetik, és ezalatt kamerával figyeltük a másik szobából, hogy mit csinálnak. Bizonyos viselkedések stresszre utalnak, például az alanyok vakaróznak, a hajukat igazgatják vagy tördelik az ujjaikat. Ezt úgy hívjuk, hogy zavarviselkedés” – folytatta a kutatás vezetője.

Keresték a mobil közelségét

A videofelvételek elemzése azt mutatta, hogy azok, akiktől elvették a szeretett eszközt, többször közelítették meg az azt tartalmazó szekrényt, mint azok, akiktől nem vették el. Keresték a mobil közelségét, ami a kötődés, de nem a függőség egyik ismérve.

„A mobiltelefon eléggé új eszköz az emberi kultúrában, mintegy 10-15 éve van jelen, és ezért semmit nem tudunk arról, hogy hogyan hat ránk. Talán ezek a kísérletek az elsők, amik azt mutatják, hogy a mobiltelefonnak valóban lényeges hatása van az emberre, átalakítja gondolkodásunkat, átalakítja azt is, hogy egymással milyen kapcsolatban vagyunk. Ez a kísérlet talán az egyik első, amelyik tényleg megmutatja, hogy akár fiziológiai változások is végbemennek az emberben” – mondta a Minden Tudásnak Miklósi Ádám, az ELTE Etológia tanszékvezető tanára.

Ha az emberektől akár csak egy rövid időre is elveszik a mobiljukat, viselkedésük és szívritmusuk elárulja idegességüket, még akkor is, ha ezt nem veszik észre magukon.

A mobil az által válik a kötődés tárgyává, hogy funkciói lévén más fontos kapcsolatokat képvisel, helyettesít. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy az emberek úgy kötődnek a mobiljukhoz, mint egy gyerek az anyját helyettesítő plüssmackóhoz vagy takaróhoz. A mobiltelefon valójában egy olyan speciális tárgy, amely összekötőkapocs ember és ember, ember és világ között.