Egy ígéretes májtranszplantátor

Mindig örömteli, ha az oktatás területén kárpátaljai fiatalok sikeréről hallhatunk. Jeles események ezek, hiszen a diákok önmagukon kívül szülőföldjüknek is tekintélyt, elismerést szereznek. Különösen igaz ez akkor, ha valamelyik diák a legjobbak között is a legjobbnak bizonyul. Ilyen sikert ért el a közelmúltban a sárosoroszi Pápai Zsolt is, aki a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának VI. évfolyamos hallgatójaként az anyaországi tudományos elismerés egyik legnagyobb kitüntetését, a Pro Scientia Aranyérmet kapta meg. A családlátogatásra hazatért fiatalemberrel sikeréről és tanulmányairól beszélgettünk.

– Zsolt, gratulálunk az elért sikerhez és a díjhoz! Mit kell tudnunk erről a kitüntetésről?

– Nagyon szépen köszönöm! A Pro Scientia Aranyérmet az Országos Tudományos Diákköri Tanács alapította 1988-ban, mely díj az egyetemeken folyó tudományos diákköri munka egyik legfelsőbb kitüntetése. Az „elsők első díjának” is nevezik. Jelenlegi tudomásom szerint 1989 óta több mint ötszázan kapták meg ezt az aranyéremplakettet, mely mellé oklevél és pénzjutalom is társul. A díjátadásra kétévenként kerül sor, ekkor 45-50 olyan fiatal kutató részesül benne, aki egyetemi pályája során tudományos munkájával kiemelkedőt alkotott. A díjat minden esetben egy ún. általános konferencia előzi meg, melyben az összes egyetem részt vesz. Erre a konferenciára mindazon diákok jelentkezhetnek, akik készek kutatási eredményeiket előadások keretében bemutatni. A hallgatók szelektálódnak, és legjobbjaik továbbjutnak a kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK), ahol további szelekció által választódik ki a Pro Scientiára érdemesek névsora. A részvétel mindig igen magas: idén pl. 12 ezer általános pályamunkából 4500-at szelektáltak az OTDK-ra. Többlépcsős megmérettetést követően az egyetemi hallgatók közül idén végül negyvenöten nyerték el az érmet. Isten segítségével – és legnagyobb meglepetésemre – ezek egyike lettem én is, ami nagyon boldoggá tett. A Semmelweis Egyetemről négyen részesültünk ebben a kitüntetésben. Határon túli diákként különösen nagy megtiszteltetésnek tartom ezt. A díjat a Magyar Tudományos Akadémián vehettem át.

– Milyen kutatási területen tanul?

– A Semmelweis Egyetemen (SE) orvosnak tanulok. Az SE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján és a SE Anatómiai Intézetében az emberi szervek közül a máj a szakterületem, egészen pontosan a máj ér- és epeútrendszerének anatómiáját kutatom. Ezzel foglalkozom a tudományos dolgozataimban is. Igen érdekes és egyre jobban fejlődő szakterület ez, nagyon nagy az érdeklődésem a téma iránt. Szeretem ezt a „világot”, örömmel tanulok, lenyűgöz minden apró kis újdonság. Igyekszem a lehető legtöbbet elsajátítani, hiszen tudom, hogy a későbbiekben mindez emberi életeket menthet meg. A máj részletes anatómiáján kívül, annak gyakorlati hasznát, a májtranszplantáció lehetőségeit is kutatom. Kétféle transzplantációs eljárás létezik. Az első eljárás az, amikor korábban kioperált és „mélyhűtött” szerveket ültetnek át a betegekbe. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az esetek, amikor pl. valaki végrendeletileg ajánlja fel szerveit az orvostudomány számára. Agyhalott, a kómából többé már soha fel nem ébredő, menthetetlen személyektől származó szerveket is felhasználnak. A második eljárás az élődonoros májátültetés, mely egyre elterjedtebb és egyre ígéretesebb beavatkozás. Ebben az esetben a műtéti beavatkozásra szoruló személyeknek, az ún. recipienseknek egy másik élő személyből történik meg a transzplantáció, amikor is a donor májának egy részét átültetik. A májszövet kiváló regenerációs készséggel rendelkezik, ezért a máj tömege – a donorban, és recipiensben egyaránt – a beavatkozást követő 4-6 hétben visszanő, és tömege megközelíti a műtét előtti nagyságot. Az élődonoros beavatkozás jelentősen csökkentheti a végstádiumú májelégtelenségben szenvedő, és ezért májtranszplantációra szoruló betegek állapotának további romlását. Magyarországon évente mintegy 7000 beteg hal meg végstádiumú májelégtelenségben. Ebből 60-70 beteg van a májtranszplantációs várólistán. Az agyhalott személyektől származó szervek elégtelen száma miatt, a várakozási idő alatt évente 15-20 beteg hal meg az életmentő szervre várva. Magyarországon élődonoros beavatkozás eddig még nagyon kevés történt. Fejlemény, hogy anyaországunk nemrég csatlakozott az Eurotransplant nevű szervezethez, ami által nagyobb lehetőségek ígérkeznek szervkínálat terén.

– Hallgatóként igazi műtéteken is részt vett már?

– Igen, módom nyílt már erre. A Transzplantációs és Sebészeti Klinikán oktató témavezetőm kezdeményezése révén némely hallgatónak lehetősége van transzplantációs műtéteken történő részvételre. A hallgatókkal történő koordináció az én feladatom: a nap 24 órájában kapcsolatban állok a diákokkal, és amennyiben lehetőség adódik egy műtéti részvételre, akkor kiválasztásra kerül a „szerencsés”.

– Jövőbeli tervek?

– Nemrég védtem meg a diplomamunkámat, jelenleg a szigorlatokkal hadakozom és államvizsgára készülök. A diplomát követően továbbra is a Semmelweis Egyetemen szeretnék maradni PhD-s hallgatóként, ez további 2-3 év kutatási lehetőséget jelentene. A máj anatómiáján kívül az egész hasi sebészetet átfogó, több szakaszos munkában is részt szeretnék majd venni. Ezt követően viszont már a gyakorlati orvoslás útjára lépnék, remélve, hogy „hippokratészi” szellemben számos embertársamnak tudok majd segíteni.

Fischer Zsolt

Kárpátalja