Elektromosság a fáraók korában?
Egyiptomot teljes joggal nevezik a Nílus ajándékának, hiszen az ősi országon végighömpölygő hatalmas folyam hoz életet a sivatagi övezetben fekvő vidékre, mely a folyóvíz nélkül csontszáraz föld lenne. A Nílus révén emelkedett fel az óegyiptomi civilizáció, melyről – egyebek mellett – megannyi pompás, monumentális templom is mesél. Egyik legfiatalabb és legjobb állapotban megőrződött képviselőjük a Hathor istennő tiszteletére szentelt denderai templom. A szakrális építmény a hellenisztikus korban épült, amikor Egyiptom trónján a görög Ptolemaiosz dinasztiából származó fáraók ültek. Kr. e. 54 és Kr. e. 20 között emelték, s 14 földalatti kamrát is kialakítottak itt, melyek közül 11-et domborművekkel ékesítettek. Az épület déli végében öt ilyen helyiség található, melyek egyikének különös domborműsorozata igencsak elgondolkodtatja az embert.
A rejtélyes faragványon több emberalak is egy-egy hatalmas, hólyag alakú tárgyat tart. Mindegyik objektum belsejében, az emberalakok felé eső végükben lótuszvirágkelyhek láthatóak, melyekből kígyók tekeregnek előrefelé. A lótuszvirágok szára a hólyagoktól egy-egy magas, dobozszerű objektumhoz vezet, az egyik doboz tetején a levegő egyiptomi istene, Shu térdepel, s két hólyagot egy-egy dzsed-oszlop (más változatban: djed-oszlop) támaszt alá, melyek tetejéből emberi karok emelkednek ki. Az egyik dombormű dzsed-oszlopának karjai a hólyagot tartják, míg a másik oszlop karjai a hólyag előtt láthatóak.
De mi is az a dzsed-oszlop? A tárgy több domborművön és falfestményen is megjelenik különböző méretekben és (a festményeken) más-más színezésekkel, ám funkciója máig ismeretlen. A hieroglifák elemzése azt mutatja, hogy valamiféle tartósságot, stabilitást akartak kifejezni vele, talán az örökkévalóságot, pontosabb tények viszont nem állnak rendelkezésünkre. Így ez a tárgy egyelőre az ősi civilizáció megoldatlan kérdései közé tartozik.
S most térjünk vissza a fent említett különös domborművekhez. A hólyagok egyes vélemények szerint korai izzólámpákra, az ún. Crookes-csövekre emlékeztetnek, maguk a hólyagok pedig üvegből készültek (az ókori egyiptomiak magas szinten űzték az üvegművességet), ezért is láthatóak a bennük tekergő kígyók, a lótuszvirágkelyhek, s mintha finoman az őket tartó emberek teste is látszana. Falfestményeken is találunk hatalmas hólyagokat tartó embereket – testük itt jobban kivehető a tárgyak mögött, mint a domborműveken –, s van olyan objektum, amelyet dzsed-oszlop tart.
Walter Garn osztrák villamosmérnök az ábrák alapján izzólámpát készített, mely működött is. Kiderült, a villanykörte fényt bocsát ki magából, ha alkotóelemeit jól rakják össze. Csakugyan villanykörték lennének a hólyagok, izzószálak a kígyók, elektromos kábelek a lótuszvirágszárak és áramforrások a dobozok? De milyen áramforrásról lehetne szó? És miért vannak ott a dzsed-oszlopok, miért tart több izzót (?) is ilyen objektum? Felmerült a gondolat, hogy szigetelők lettek volna, ám ezt a feltevést könnyen elvethetjük. Miért kellett volna külső szigetelőket illeszteni a villanykörtékhez?
Felmerült egy mitologikus magyarázat is, mely szerint a teremtéstörténetekből ismert isteni születés-újjászületés lenne itt ábrázolva, mely a mítoszok szerint minden év elején bekövetkezett. E magyarázat szerint az „égő” egy lótuszvirág bibe, mely éppen életet ad egy istennek. Csakhogy az izzólámpákra emlékeztető ábrák közül csupán az egyik alatt látható egy istenalak, a már említett Shu…
Amellett az ugyancsak egyiptomi abüdoszi templomban látható egy domborműsorozat, amelyiken olyan agyagkorsók sora látható, amilyeneket Mezopotámiában találtak rézhengerekkel együtt, s amelyek – mint már egy korábbi cikkemben írtam róluk – galvánelemekként voltak használhatóak. Az abüdoszi ábrázoláson a korsók tetejét vonal – drót? – köti egymáshoz, s ha így összekapcsolták ezeket a galvánelemeket (már ha tényleg azok voltak), akkor növelhették az elektromos feszültséget. Korai fáraók sírjaiban pedig szigetelt rézdrótokat (!) találtak…
Ám ha fel is találták a galvánelemet az ókori Egyiptomban, semmilyen infrastrukturális háttere nem volt a kábelek, a generátorok, az izzólámpák gyártásának. Az ókori egyiptomiak éppúgy nem gyárthattak áramforrásokat és villanykörtéket, mint repülőgépeket vagy helikoptert, mely utóbbiak modelljeiről, illetve azokat ábrázoló faragványokról már egy korábbi cikkemben írtam. Elképzelhető viszont, hogy esetleg az ókorban a Földre látogató idegenek – ha léteznek – valamiféle áramforrásokat és izzólámpákat ajándékoztak egyes fáraóknak. Ám ki tudja, hová lettek – ha voltak – az áramforrások…
Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma