Ember által soha nem lakott vidékeken kutatnak magyarok

Visszatért Peruból az a természetfilmes stáb, amelynek tagjai Oláh György zoológust kísérték el az amazóniai őserdőkbe. Az Andok előhegyei által övezett Candamo-medencében a kutató az arapapagájok élőhelyét és genetikáját kutatja. A vidék az Amazonas vízgyűjtőjének egyik utolsó olyan szeglete, ahol soha nem élt ember.

„2008-ban kerültem először a Tambopata Kutatóállomásra. Akkor mint önkéntes mentem oda, mert be szerettem volna kapcsolódni egy hosszú ideje tartó arapapagájkutató projektbe, és megismerkedni az ottani élővilággal. Projektvezető lettem, majd eldöntöttem, hogy szeretnék ebből tudományos fokozatot is szerezni, így elkezdtem a saját doktori kutatásomat ugyanazon a területen, Tambopatán, a Candamo-folyó medencéjében” – mesélte Oláh György.

„Azért volt része a Candamo-medence is a doktori kutatásomnak, mert egy teljesen sajátos élővilággal rendelkezik. Mivel ennyire elszigetelt, elszigetelt populációk is élnek ott” – magyarázta akkori döntését a zoológus.

Elmesélte, hogy Délkelet-Peruban hatalmas, több ezer hektáros területen vannak esőerdők és nemzeti parkok. A legközelebbi város Puerto Maldonado, ahova repülővel vagy autóval lehet eljutni Cuscoból. Onnan a Tambopata-folyón felfelé hajózva legalább 7-8 órát kell a hajón tölteni a kutatóállomásig. A Candamo-folyó pedig a kutatóállomástól még másfél-két napra van a folyó felső folyásánál. Ez rettentő távol esik mindenféle ember által lakott településtől. Éppen ezen sajátossága miatt érdekes számunkra, zoológusok számára, hogy vizsgálhassuk, milyen állatokat, növényeket találunk ott – számolt be Oláh György.

A legérdekesebb ebben a helyben, hogy ember ebben a medencében még soha nem élt.

„A legjobb tudomásunk szerint még őslakosok sem éltek ebben a medencében. Mivel csak egy folyón lehet oda eljutni, az állatok ott még sosem láttak embert, vagyis nincs meg bennük az a félelem, ami megvan azokban az állatokban, amelyek az emberek közelében élnek” – mondta a zoológus.

Elmesélte, hogy fantasztikus találkozások vannak, nagyon közel megyünk az állatok mellett, és nem riadnak meg tőlünk.

„Egyik éjszaka a táborunknál egy jaguár látogatott meg bennünket, de nem futott el azonnal, ahogy meglátta a fejlámpáink fényét, hanem csak ült és nézett minket. Semmilyen agresszív viselkedést nem mutatott, nem úgy kezelt bennünket, mint a prédaállatokat, hanem csak a kíváncsiság ösztönözte. Valószínűleg még sosem látott embert, ez volt az első találkozása velünk” – mesélte a zoológus.

„Szinte olyan, mintha egy másik bolygón járna az ember. Leginkább éjszaka, amikor kiül az ember a folyópartra és felnéz az égre – ahol csodálatosan látszik a Tejút. Nincs fényszennyezés sem, csak az erdő megbabonázó éneke – ami éjjel egész hangos, de teljesen más, mint a városi zaj” – mondta az arapapagájok élőhelyét és genetikáját vizsgáló kutató.