Hét nyelven beszélő magyar–magyar szótár

Hét nyelven beszél – szoktuk mondani, ha valami nagyon jó vagy szép. Nos, ha nem is „beszél” hét nyelven az interneten is elérhető magyar–magyar szótár, melyet a Termini Magyar Nyelvészeti Kutatóhálózat munkatársai szerkesztenek és frissítenek folyamatosan, de az tény, hogy olyan szavakat rögzít, melyek hét különböző nyelvből: a Magyarországgal szomszédos országok államnyelveiből (a szlovákból, az ukránból, a románból, a szerbből, a horvátból, a szlovénból és a németből) kerültek be egy-egy kisebbségi magyar közösség magyar nyelvhasználatába.

A nyelvek közötti érintkezés, a más nyelvekből származó szavak „átvétele”, a „szókölcsönzés” természetes jelenség. A magyarban is számos nyelvből származó jövevényszó mutatható ki. A magyar nyelv legfontosabb jövevényszó-rétegei a török (pl. alma, betű, gyász, sátor, tenger) és a szláv (pl. galamb, málna, szerda, udvar, konyha) nyelvekből, valamint a latinból (pl. advent, akta, cella, doktor, evangélium, iskola, július) és a németből (pl. bál, buli, gyémánt, kályha, tánc, vicc) származnak. Újabban egyre több angol eredetű szó használatos (buldog, csencsel, dzsem, komfort, szupermarket, trend). A magyar nyelv természetesen nemcsak átvevő nyelv, hanem átadó is: tehát nemcsak kölcsönzött más nyelvekből szavakat, hanem számos magyar eredetű szó található más nyelvekben is. A magyarból több nyelvbe (német, francia, olasz, orosz) kerültek át például az alábbi szavak: csákó, csikós, gulyás, hajdú, huszár, kocsi, paprika, puszta stb. Ennél jóval több magyar eredetű szó található a szomszédos nyelvekben.  Magyar kölcsönszó példának okáért az áld a szerb és a horvát nyelvben, a bagó a szlovákban, a tolvaj a szlovénban, a város a románban, a gazda az ukránban stb.

A nyelvek közötti kölcsönhatás következményei azonban sokkal intenzívebbek ott, ahol a magyar és nem magyar ajkú beszélők érintkezése mindennapos, azaz a Magyarországgal szomszédos országok magyarok lakta régióiban. Nem véletlen tehát, hogy a határon túli magyarok nyelvhasználatában számos olyan szó használatos, melyek a többségi nyelvekből származnak. Ezeket gyűjtik össze a kolozsvári Szabó T. Attila Intézet, a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda, a beregszászi Hodinka Antal Intézet, valamint a szlovéniai, horvátországi és ausztriai magyar nyelvészeket tömörítő Imre Samu Nyelvi Intézet munkatársai (ezen kutatóintézetek alkotják a Termini Magyar Nyelvi Kutatóhálózatot).

Az általuk összegyűjtött szavak között vannak olyanok, amelyek csak egy-egy régióban használatosak. Erdélyben (Er, Románia) ismert például a cáp ‘egy pohár sör’, mo­to­ri­na ‘gázolaj, nyersolaj’; Felvidéken (Fv, Szlovákia) használják a baszi ‘börtön, fogda’, preglejka ‘furnérlemez’ szavakat; a Vajdaságban (Va, Szerbia) élő magyarok körében elterjedt a duduk ‘bárgyú, tökkelütött’, kuluk ‘robot (munka)’; Kárpátalján (Ka, Ukrajna) mindenki tudja, mi a csurma ‘börtön’, a pápka ‘irattartó, dosszié’, a váfli ‘ostya’; a Horvátországban (Hv) élők használják az ixica ’diákigazolvány’, vozácska ‘jogsi’ lexémákat; Muravidéken (Mv, Szlovénia) lucska a (nyeles) jégkrém, na­rasz­tek a festett haj kinőtt töve; Őrvidéken (Őv, Ausztria) glüvájn-nak nevezik a forralt bort, pikkelli-nek a (gépkocsi) műszaki vizsgáját stb.

Vannak ugyanakkor olyan átvett szavak is a határon túli magyar nyelvváltozatok szókészletében, melyek valamennyi vagy több kisebbségi magyar közösségben ismertek. Így például minden régióban kölcsönszóval nevezik meg az influenzát, s ezek a szavak a legtöbb régióban hangalakjukban is erősen hasonlítanak egymásra: gripa (Er, Va, Hv, Mv), gripp (Ka), grippe (Őv), chripka (Fv). A pólóing, illetve ujjatlan sporting megnevezésére szintén több régióban találunk hasonló szavakat: majó (Er), májka (Ka), majica (Va, Hv); májca (Mv). A különféle üdítőitalok neve is hasonló a legtöbb régióban: Erdélyben a szukk, Kárpátalján és Muravidéken a szok, Vajdaságban és Horvátországban a szokk szó használatos ‘gyü­mölcs­lé, üdítőital, szörp’ jelentésben.

A Termini Kutatóhálózat magyar határon túli magyar nyelvész munkatársai ezeket a sokak számára furcsán, idegenül csengő szavakat gyűjtötték össze egy magyar–magyar szótárba és tették közzé a nyelvészcsoport közös honlapján (http://ht.nytud.hu/htonline/). A kutatók célja egyrészt az, hogy lehetővé tegyék a felhasználóknak, hogy megismerhessék más magyar nyelvváltozatok sajátos szavait és szójelentéseit, másrészt az, hogy e régiók beszélői megismerhessék e szavak közmagyar megfelelőit. Ezenkívül a szótár a határon túli nyelvváltozatok tudományos kutatásának is fontos forrása, illetve eszköze. A magyar–magyar szótár bizonyítéka annak, hogy Trianon hatása a határon túli magyar nyelvváltozatokra egyértelműen kimutatható. Ám a szólista szerkesztőinek célja mégsem a vészharang kongatása, hanem az, hogy bemutassák: annak ellenére, hogy a Kárpát-medence magyarjai nyolc állam polgárai, közös nyelvük és kultúrájuk mégis összeköti őket. Az interneten is elérhető „hétnyelvű” magyar–magyar szótár arra is rávilágít, hogy a magyar nyelv csak akkor tartható fenn hosszú távon, ha a magyar nyelv státusában sikerül érdemi változásokat elérni, és anyanyelvünk minél több helyzetben használható lesz a Magyarországon kívüli régiókban, többek közt a hivatali életben is.

HAI