Hová vezethet a globális felmelegedés?

Olyan forró nyár áll a hátunk mögött, amilyenre szülőföldünk legidősebb lakosai sem emlékeznek. Június első felében is hőség honolt vidékünkön, a július, majd augusztus nagy része pedig olyan forró és száraz volt, mintha nem is a mérsékelt éghajlatú Kárpát-medencében, hanem a szubtrópusi övben élnénk. S a szeptember is hőséggel köszöntött be…

Saját bőrünkön tapasztaltuk meg a globális felmelegedést, azt az egész Földet érintő, nagyarányú klímaváltozást, mely könnyen előidézheti az éghajlati övek átrendeződését…
Bolygónk klímája a földtörténeti múltban, majd az írott történelem idején is jelentős változásokon ment át.
A XIV. század elején például drasztikus lehűlés vetett véget a középkor addigi meleg éghajlatának, s beköszöntött az évszázadokig tartó „kis jégkorszak”. A XIX. század 50-es – 60-as éveiben azonban véget ért a hideg periódus, s jótékony hatású, természetes felmelegedés vette kezdetét, melyre azonban az utóbbi időszakban „nagy lapáttal” tett rá az emberiség, kedvezőtlen irányban befolyásolva az éghajlat alakulását.
A Föld átlagos felszíni hőmérséklete 1905 és 2005 között mintegy 0,7 Celsius-fokkal emelkedett, az időszak második felében viszont kétszeresére gyorsult a melegedés üteme, noha ezt semmilyen természeti hatás nem indokolta volna. A globális éghajlatváltozással foglalkozó tudósok 90 százaléka szerint az utóbbi évtizedek hőmérséklet-emelkedését az emberi tevékenység idézte elő, elsősorban a fosszilis energiahordózók (a kőszén, a barnaszén, a lignit, a kőolaj, a földgáz) elégetése révén. E folyamat során ugyanis szén-dioxid szabadul fel, melyet az ipar és a közlekedés valósággal belepumpál a légkörbe. S ugyancsak rengeteg szén-dioxid szabadul fel az egyenlítői esőerdők égetéses irtása során, ami drámai mértékben felgyorsult az utóbbi évtizedekben. Jellemző – és elrettentő – példa Brazília, ahol olyan mértéktelen iramban irtják az amazonasi esőerdőt, hogy 2030-ra annak 55 százaléka eltűnhet…
De miért rossz, ha túlságosan megnövekszik a légkör szén-dioxid tartalma? Nos, a szén-dioxid az egyik legjelentősebb üvegházhatású gáz, az üvegházhatás pedig nem más, mint az a folyamat, melynek során az üvegházhatású gázok (köztük a legfontosabbak a szén-dioxid, a vízgőz és a metán) elnyelés nélkül átengedik magukon a Napból a Föld légkörébe érkező sugarakat, elnyelik viszont a földfelszínről visszaverődő hősugárzást, így csapdába ejtik a központi csillagunkból bolygónkra érkező hőt. És nagy szükségünk is van a megfelelő mértékű üvegházhatásra, mert nélküle annyi hő szökne vissza a földfelszínről a világűrbe, hogy planétánk átlaghőmérséklete a kellemes +14 Celsius-fok helyett -19 Celsius-fok lenne, s bolygónk jégsivataggá változna. Nem az üvegházhatás, hanem a túlzott mértékű üvegházhatás jelenti tehát a problémát.
S hová vezet az évtizedek óta zajló globális felmelegedés? Az északi-sarkvidéki jégtakaró fokról fokra olvad. A Grönland nagy részét borító, több ezer méter vastag jégmezőn tavak és folyók jelentek meg az olvadó jégfelszínen, s ha a hatalmas jégtömeg egésze eltűnne, egyes becslések szerint hat méterrel emelkedne meg az átlagos tengerszint, kikötővárosokat – köztük sok millió, sok tízmillió lakosú metropoliszokat –, valamint tengerparti területeket, így termőföldeket is elöntene az ár. Hollandia, Florida és több csendes-óceáni, illetve indiai-óceáni, alacsony fekvésű sziget is elmerülne a habokban. Ha pedig még az Antarktisz hatalmas, és ugyancsak több kilométer vastag jégtakarója is elolvadna, akkor 60 méterrel nőne meg a Világóceán szintje, s még több szárazföldet nyelne el a tenger – falvakkal és városokkal együtt. Visszatérve az Északi-sarkvidék, valamint a szubarktikus területek felmelegedésére: Nyugat-Szibériában már zajlik az eddig állandóan fagyott altalaj (permafrost) olvadása, pedig a permafrost jege metánt zár magába, mely 25-ször erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ha pedig az egész szibériai fagyott altalaj megolvadna, 450 milliárd tonna metán jutna a légkörbe, minden eddiginél erőteljesebb hőmérséklet-emelkedést idézve elő…
Az éghajlati övek lassan elcsúsznak a sarkvidékek felé, így a mérsékelt égövben is egyre forróbbakká, hosszabbakká és szárazabbakká válnak a nyarak, s olyan szubtrópusi, illetve trópusi rovarok jelennek meg itt, melyek a meleg éghajlati zónákban honos kórokozókat terjesztenek… S mi fenyegetheti konkrétan a Kárpát-medencét? A terület a mérsékelt óceáni, a mérsékelt kontinentális, valamint a szubtrópusi mediterrán klimatikus öv találkozásánál fekszik, s az éghajlati zónák kisebb eltolódása is komoly gondokat okoz. A medence belsejében a klíma melegebbé és szárazabbá válik, a kicsiny vízutánpótlással rendelkező, nagy vízfelületű, de sekély tavak – például a Fertő-tó – a fokozott párolgás miatt apadni kezdenek. Kevesebb csapadék is várható, és az sem egyenletes mértékben, csendes esőkben, hanem kevés, ám nagy erejű zivatarban, viharban fog lecsapódni…
Ijesztő jövőkép – de még nincs veszve minden. A globális felmelegedést meg lehet állítani, ám ehhez nagymértékben csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az Európa Tanács 2007-ben úgy határozott, hogy tagállamainak 2020-ig 20 százalékkal kell csökkenteniük az említett gázok kibocsátását, s vállalta, hogy 30 százalékos csökkentést is előirányoz, ha a többi fejlett ország, valamint a fejlettebb harmadik világbeli államok is hasonló csökkentést vállalnak magukra. Nagyon itt van az ideje annak, hogy a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása helyett egyre komolyabb kutatásokat végezzenek abban az irányban, hogy mind hatékonyabbakká tegyék a nap- és szélerőműveket, a napelemeket, s a bennük megtermelt elektromos energiát felhasználva vegyünk búcsút a fosszilis tüzelőanyagoktól. A szükséges technikai megoldások révén a robbanómotoros gépjárműveket is cseréljük le elektromos vagy hidrogéncellás meghajtású járművekre, melyek első típusai már meg is jelentek, csak további fejlesztésekre várnak. És főként nem rövid, hanem hosszú távú gondolkodásra lenne szükség, elsősorban a világgazdaság és a világpolitika meghatározó személyei részéről.
Egy elgondolkodtató filmben hallottam azt a nagyon igaz megjegyzést, mely szerint nem a Föld megmentéséről van szó, bolygónk ugyanis túléli a globális felmelegedést. Nem a planétát – hanem az emberiséget kell megmenteni…
Lajos Mihály