Két további holdja is lehet az Uránusznak
A Voyager-2 1986-ban repült el az Uránusz mellett, az akkor készült méréseket és felvételeket elemezve amerikai egyetemisták most úgy vélik: az eddig ismert 27 holdon túl két további apró kísérője is van a bolygónak.
Az Uránusz gyűrűiről készült harmincéves felvételeken Rob Chancia, az Idahói Egyetem hallgatója szúrta ki az anomáliákat, amik arra utalnak, hogy két, eddig ismeretlen kis hold kering a törmelék között.
Az óriásbolygó számos gyűrűi közül az alfa és a béta gyűrűn vette észre az árulkodó mintázatot, ami látszólag periodikusan ismétlődik.
A csillagászok az elmúlt időben sok újat tanultak a bolygók körüli gyűrűk viselkedéséről, a NASA Szaturnusz körül keringő Cassini űrszondájának köszönhetően.
Az új ismeretek alapján kért engedélyt a Voyager-2 1986-ban készített képeinek felülvizsgálatára Rob Chancia és professzora, Matt Hedman.
A kutatók szerint a gyűrűben keringő holdak átmérője valahol 4 és 14 kilométer között lehet, tehát kisebbek, mint az Uránusz eddig ismert 27 holdja.
Az apró égitesteket még közvetlenül nem sikerült meglátni a képeken, de ez nem csoda, tekintve, hogy az Uránusz kísérőit sötét por borítja, és a Voyager képeinek felbontása sem mérhető a ma megszokotthoz.
Chancia és Hedman szerint a holdak terelő szerepet láthatnak el; szák sávokban tartják a gyűrűk anyagait, és megakadályozzák, hogy azok szétszóródjanak a világűrben.
A lehetséges holdak távcsöves megfigyelését más kutatókra hagyja az idahói páros, mint elmondták, inkább a gyűrűk további elemzésére koncentrálnak.
A két Voyager űrszonda 16 nap különbséggel 1977-ben indult útjára a Naprendszer távoli bolygói felé.
Mindkét eszköz elhaladt a Jupiter és a Szaturnusz mellett, a Voyager-2 pedig az Uránuszt és a Neptunuszt is meglátogatta.
A szonda hamarosan kilép a csillagközi térbe, csatlakozva a Voyager-1-hez, ami már 2012-ben kilépett a Naprendszerből.