Lencsevégen a Szaturnusz „hullámkeltő” holdja
A NASA legfrissebb fotóján a „hullámkeltő” Daphnisz hold látszik, amelyet a Cassini űrszonda január 16-án, egyik gyűrűsúroló elrepülésekor kapott lencsevégre a Szaturnusznál. Ez az eddigi legközelebbi felvétel a holdról.
A 8 kilométer átmérőjű Daphnisz a 42 kilométer széles Keeler-résben kering. A Cassini látószögében a rövidülés miatt a rés keskenyebbnek tűnik, mint amilyen valójában.
Az apró hold gravitációja hullámokat kelt a rés peremeinél mind horizontális, mind vertikális irányban. A Cassini 2009-ben már meg tudta figyelni a vertikális struktúrákat a szaturnuszi napéjegyenlőség idején.
Az óriásbolygó másik két kis holdjához, az Atlaszhoz és Pánhoz hasonlóan, a Daphnisz is mintha hordozna egy keskeny gerincet egyenlítője körül, emellett viszonylag sima „anyagtakarót” felszínén, ami valószínűleg a gyűrűkből származó finom részecskék felhalmozódásának folyománya.
Néhány kráter is egyértelműen kivehető ebben a felbontásban, emellett egy második gerinc figyelhető meg északi irányban, párhuzamosan az egyenlítőivel.
A gyűrűk finom részletei is feltűnnek a fotón, különösképpen a szemcsés textúra tűnik ki számos széles sávban, olyan struktúrákra utalva, amelyekben a részecskék összeállnak.
A Keeler-rés egyébiránt éles peremével ellentétben, a balra látható hullám csúcsának finom, elmosódó megjelenése van. Mindennek oka valószínűleg az aprócska gyűrűrészecskék mozgásában keresendő, amelyek a Daphnisz legutóbbi közeli randevúját követően a résbe áramlanak.
A hold mögött balra, gyűrűanyag keskeny és halovány szála nyúlik el. Forrása valószínűleg szintén némi alkotóanyag a gyűrűkből, amelyet a Daphnisz vont magával, és amely a kép készültekor elkezdett szétterülni.
A fotót látható (zöld) fényben készítette a Cassini szűk látószögű kamerájával, megközelítőleg 28 ezer kilométerre a Daphnisztól. A kép felbontása pixelenként 168 méter.