Lótuszlevél ihlette a víztaszító felületet
Magyar találmány az intelligens bevonat – nemcsak vízlepergető, hanem öntisztuló is a szegedi tudóscsapat által fejlesztett felület.
Szuper hidrofóbnak nevezik azokat a felületeket, amik szinte taszítják a vizet, és a vízcseppek úgy gurulnak le róluk, mintha tiltott területre tévedtek volna.
A Szegedi Egyetem kutatócsoportja éppen egy ilyen felületen dolgozik – számol be róla az M1 Minden Tudás műsora.
A Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszéken Janovák László és munkatársai éppen finomhangolják az intelligens bevonatot, amely amellett, hogy vízlepergető, fotokatalitikus is.
Ez azt jelenti, hogy fény hatására a felületre rögzített fotokatalizátor részecskék segítségével a szerves szennyező anyagok egyszerűen eltűnnek a kezelt anyagról.
„Egyesítettük a két nagy csoportnak az előnyös tulajdonságait, a fotoreaktív és a víztaszító lótusz szerű felületeknek az előnyös tulajdonságait egy bevonaton belül” – mondta el Janovák László.
Megfelelő hullámhosszúságú fény hatására a felületre kerülő szerves szennyező molekulák illetve akár baktériumok, vírusok is elpusztulnak.
A vízlepergető felületre a szegedi füvészkertben is találhatunk élő példát: a most éppen téli pihenőt tartó növényt, a lótuszt.
Csak az 1970-es évek közepétől köztudott a lótuszlevélnek az a tulajdonsága, hogy a vízcseppeket taszítja, és azok legördülnek a felületéről.
Ez a levél finom szerkezetében keresendő.
A lótuszlevél finom szerkezetéről mára komoly szakirodalom áll a vízlepergető anyagokkal foglalkozók rendelkezésére.
„Célunk, hogy a felületen valamennyire rendezett formában 5-10 mikrométer magas kiemelkedéseket alakítsunk ki egymástól nagyjából ugyanilyen távolságra” – tért ki rá Janovák László.
A szegedi csapat által kifejlesztett felület nemcsak lepergeti a vizet, vagyis nemcsak szuperhidrofób, hanem tisztítja is önmagát, azaz fotokatalitikusan aktív.
A vízlepergető és egyben öntisztuló vegyületnél kihívást jelentett az is, hogy megtapadjon a kívánt felületen.
Ki kellett választani a megfelelő rögzítő anyagot, amely kis energiával rendelkezik, megfelelően tartós réteget ad, és meg kellett találni azt az optimális érdességet, amely pontosan a lótuszlevél felületi mintázatát adja.
A különleges bevonatot számtalan területen lehet majd hasznosítani.
Meg lehetne akadályozni vele a repülőgépszárnyak jegesedését, és a vizet távol tartva magát a korróziót is sok fémfelület esetében.
A néhány mikronos bevonat végső receptúráján még dolgoznak, de ahogy Janovák László mondja, rövid időn belül az anyag az ipar számára is elérhetővé válhat.