Mechanikus számítógép az ókorból

Amikor az ősember először nézett fel a csillagokkal telehintett éjszakai égre, azonnal lenyűgözte az égbolt gyémántjainak sziporkázó látványa. S mivel már a mintegy 200 ezer éve megjelent első modern embereknek (Homo sapiens sapiens) ugyanolyan agykapacitásuk volt, mint nekünk, már évezredekkel ezelőtt felfigyeltek az égitestek szabályos mozgására. Már egy 30 ezer éves, mamutagyarból faragott sámánbotra is felvésték a Hold fázisváltozásait(!). Az írott történelem során pedig minden fejlett civilizáció kutatta az égbolt titkait, pedig még csillagászati távcsövek sem álltak a rendelkezésükre. Egy páratlan ókori görög szerkezet viszont mindmáig ámulatba ejti a kutatókat, ami máig sem fedte fel összes titkát.

1902. május 17-én Kréta és Küthéra szigete között, Antiküthéra szigeténél görög szivacshalászok merültek be a Földközi-tenger viszonylag sekély vizébe. Negyven méteres mélységben ókori hajóroncsra bukkantak, melyről utóbb kiderült, hogy római volt, s a Kr. e. I. században, minden bizonnyal egy ősi vihar során süllyedt a háborgó habok közé. A kíváncsi halászok végigkutatták a roncsot, melyben a szokásos leletek – megannyi amfora (bor-és olajszállító ókori korsó) és több szobor – mellett egy különös szerkezetre bukkantak, melyen első pillantásra is látszott egy jókora tárcsa, nagyobbrészt viszont teljesen belepte két évezred üledéke. A halászok felfedezéséről Valerios Stais görög régész is tudomást szerzett, és hamarosan az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeumba szállította a tárgyat.
Az eszköz részleges megtisztítása során kiderült, hogy 33 cm magas, 17 cm széles és 9 cm vastag, bronzból készült, s valószínűleg fatokban állt egykoron. Legszembetűnőbb része az elülső lemezen lévő említett tárcsa, mely a görög zodiákust (állatövi csillagképeket) és az egyiptomi naptárt ábrázolja. A szerkezet hátsó részén pedig további két tárcsát fedeztek fel, mely a holdciklusok idejének adatait jelenítette meg. Ám az ókori görög civilizációban egyedülálló eszköz csaknem fél évszázadig a múzeumban hevert, további vizsgálatok nélkül, míg végül 1958-ban az előbb fizikusnak tanult, majd magát archeológusnak átképzett Derek John de Solla Price régész nagyító alatt alaposan megvizsgálta a tárgyat, és észrevette a benne sorakozó, egymásba kapcsolódó fogaskerekeket.
Ezt követően röntgensugarakkal és egyéb modern műszaki eszközökkel vizsgálták a különös műszert, 2006 őszén pedig kezdetét vette„Az antiküthérai szerkezetet kutató program, melynek során komputertomográffal is megvizsgálták a tárgyat. Mára kiderült, hogy több tengelyen 37 apró fogaskerék található benne, melyek teljesen egyformák, és hihetetlenül pontosan kapcsolódnak egymáshoz. Szinte hihetetlen, hogy mindezt kézzel formálták meg… Emellett a műszer különleges differenciálműveket is tartalmaz, melyek segítségével még a Hold különleges mozgásait is sikerül megjeleníteni.
Bizonyosságot nyert, hogy egy ókori mechanikus számítógépről van szó. Több rekonstrukció is készült róla, egyikük az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban található, melyet Price modellje alapján állított össze Robert J. Deroski kutató. A szerkezet – melyen már szinte láthatatlan, de kétségkívül görög nyelvű csillagászati feliratok olvashatók – egy kézzel hajtott karral működtethető, mely meghajtja a fogaskerekeket. Az utóbbiak óramutató karokat mozgatnak az előlap felett, s a szerkezet jövőbeli vagy múltbeli évszámok megadásával pontosan megállapítja, hogy az előre megadott időpontokban az égbolt melyik részén lesz látható a Nap, a Hold és a szabad szemmel látható, az ókori görögök által is ismert öt bolygó – a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter, valamint a Szaturnusz. A kutatók véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy heliocentrikus (Nap-középpontú) vagy geocentrikus (Föld-középpontú) világkép tükröződik-e a szerkezetben.
Elgondolkodtató viszont, ki készítette, mikor, és miért csak ez az egyetlen ilyen műszer. Az eredetét illetően csak találgathatunk, hogy Rodoszi Poszeidóniosz filozófus, vagy Arkhimédész, az ókor egyik legnagyobb tudósa találta-e fel a szerkezetet a Kr. e. III. században. Valóban csak egyetlen darab készült belőle bonyolultsága miatt, vagy többet is szerkesztettek, csak azok eltűntek? A kérdések még válaszokra várnak.

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma