Meglepő exobolygók: mintha csak sci-fikből léptek volna elő

Nyilván többen is emlékeznek a Pitch black – 22 évente sötétség című lebilincselően izgalmas tudományos-fantasztikus filmre, melyben egy naprendszer bolygói egy hármas csillagrendszer körül keringenek, vagy éppen a sci-fi klasszikus Csillagok háborúja sorozat Tatuin bolygójára, melynek egén két nap ragyog. Nos, az exobolygókutatás során már valóban fedeztek fel hasonló, illetve más, ugyancsak különös világokat.
A csillagászok korábban is lehetségesnek tartották, hogy planéták keringjenek egy szoros csillagpáros körül, vagy – ha a rendszer két napja nem szoros párost alkot, hanem távolabb keringenek egymástól – az egyiküknek bolygórendszere is lehet, melynek égitestei egyrészt központi csillaguk, másrészt a két nap közös tömegközéppontja körül is keringenek. A Kepler-űrtávcső pedig nemrég fel is fedezett egy 200 fényévre lévő kettőscsillagot, a Kepler–16 rendszert, mely egy 0,69 és egy 0,20 naptömegnyi csillag szoros kettőséből áll, s tagjai mindössze 41 földi nap alatt megkerülik közös tömegközéppontjukat. Egy Szaturnusz méretű óriás gázbolygó pedig 229 földi nap alatt jár körbe a két kicsiny csillag körül. A bolygó egén így egyszerre két csillag fénylik, majd előbb az egyik, aztán a másik nap is lemegy, hogy azután egymást követően felkeljenek. S ugyancsak a nevezetes amerikai űrtávcsőhöz kapcsolódik két további hasonló felfedezés. 4900 fényévre tőlünk rábukkant egy szintén Szaturnusz nagyságú óriásbolygóra, mely a Napunkhoz méretükben és tömegükben megegyező, szoros csillagok párosából álló Kepler–34 rendszerben kering, 5400 fényévre pedig található két majdhogynem Nap-nagyságú 0,80, illetve 0,89 naptömegnyi csillag, a Kepler–35 rendszer központi égitestei, melyek körül ugyancsak egy akkora bolygó kering, mely méretében Naprendszerünk második legnagyobb gázóriásához hasonlít. Ezek szerint a világegyetemben egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy egy planétának két napja legyen, kétszeri napfelkeltével és naplementével…
A francia-európai COROT űrtávcső pedig egy olyan égitestet fedezett fel az átfedési módszerrel (amikor a kísérő égitest elhalad csillaga előtt, és kissé elhalványítja napja fényét), mely csillagához roppant közeli pályán haladva csupán 4 nap 6 óra alatt megkerüli napját, amelyik kicsivel nagyobb, mint Naprendszerünk központi égiteste. A mérések alapján kiderítették, hogy a kísérő égitest átmérője megközelítőleg akkora, mint a Jupiteré, tömege azonban több mint hússzor akkora, mint Naprendszerünk leghatalmasabb bolygójáé, anyagának átlagsűrűsége pedig bő kétszer akkora, mint az ólomé. A most felfedezett objektum nem illik be sem a bolygók, sem a planétáktól nagyobb, de a csillagoktól kisebb ún. barna törpék csoportjába (a barna törpék olyan égitestek, melyek nagyobbra „híztak” ugyan, mint a bolygók, de nem kebeleztek be magukba annyi csillagközi anyagot, hogy a belsejükben kialakuljon az a hatalmas nyomás és hőmérséklet, melyek eredményeként beindul a termonukleáris fúzió, és felragyog a csillag. A barna törpe tehát olyan égitest, mely megrekedt a csillaggá fejlődés útján.) A csillagászok véleménye szerint lehet, hogy a planéták és a barna törpék közötti átmeneti típust alkotó égitestek első képviselőjéről van szó…
Az amerikai NASA (Nemzeti Repülési- és Űrügynökség) a Kepler- és az ugyancsak amerikai Spitzer-űrtávcső felvételei alapján tanulmányozta a mintegy 1000 fényévre lévő, napjához igen közel keringő, a Jupitertől nagyobb átmérőjű, de kisebb tömegű Kepler–7b óriásbolygót, melynek különös volta abban nyilvánul meg, hogy míg e „forró Jupiter” nyugati féltekéjét magasan húzódó felhők borítják, addig keleti féltekéje fölött tiszta az égbolt. Az ok egyelőre tisztázatlan…
Szintén a Keplerrel fedezték fel a világegyetem eddig ismert legkisebb exobolygóját, a Kepler–37-b jelű planétát, mely még Naprendszerünk legkisebb planétájától, a Merkúrtól is kisebb, s átmérője mindössze 200 km-rel nagyobb a Hold átmérőjénél. A Hubble amerikai űrteleszkóp által felfedezett, 150 fényévre lévő HD 209458b kódjelű „forró Jupiter” pedig – mely nyolcszor közelebb kering csillagához, mint a Merkúr a Naphoz – üstököshöz hasonló csóvát húz maga után a térben. A gázóriás csupán három és fél földi nap alatt megkerüli csillagát. Az amerikai Arizona Egyetemen dolgozó Gilda Ballester és kutatócsoportja a planétát vizsgálva – elsőként a Földön – meghatározta egy exobolygó légkörének szerkezetét és vegyi összetételét. Mint kiderítették, az atmoszféra oxigént, nátriumot, szenet tartalmaz, valamint jelentős mennyiségű, forró hidrogént, mely 15 ezer Celsius-fokra is fel tud hevülni, ami jelentősen meghaladja Napunk felszínének 6000 Celsius-fokos hőmérsékletét. A felhevült hidrogéngáz molekulái a magas hőmérsékleten igen gyorsan mozognak, és legyőzhetik a bolygó tömegvonzását, így egy részük kiszabadul a bolygóközi térbe, s üstökösre emlékeztető csóvaként követi a csillag körül keringő planétát. A bolygó így másodpercenként 10 ezer tonnányi légkört veszít el, ám ennek ellenére – a számítások szerint – csak ötmilliárd év alatt fog elfogyni a légkör…
A sci-fi íróknak és filmrendezőknek egyre jobban meg kell erőltetniük agyukat, ha igazán különleges csillagokat és bolygókat akarnak „szerepeltetni” műveikben…

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma