Meglepő ismeretek a múltból

Az ókorból nem egy olyan ismeret maradt fenn, melyek pontossága előtt meghökkenve áll a ma embere. Elképesztő csillagászati, matematikai, orvostudományi, fémkohászati tudásról, elektromossági ismeretekről van szó, s ma sem tudjuk pontosan, miként jöhettek rá évezredekkel ezelőtt olyan tényekre, adatokra, megállapításokra, megoldásokra, melyekről el sem képzelhetnénk, hogy régmúlt korokban születtek.

Az elektromosságtan megszületését a XVIII. századra tesszük. Ugyanakkor 1938-ban Bagdadtól nem messze, a Tigris folyó partján, Khujut Rabu falu közelében, az ókori Szeleukeia város romjai között néhány kicsiny, mintegy 10 cm magas, zománcozott agyagkorsót találtak, melyekben vasrudak és forrasztott rézhengerek voltak, melyeket láthatóan valamilyen sav, vélhetőleg már az ókorban is ismert borecet korrodált. A különös tárgyak Bagdadba, az Iraki Nemzeti Múzeumba kerültek, s élénkebb képzelőerővel megáldott kutatók felvetették: nem ókori galvánelemekről van-e szó. 1978-ban Rolf Schulte restaurátor és dr. Anne Eggebrecht egyiptológus, a németországi Hildesheimi Pelizaeus Múzeum munkatársai megépítették az egyik lelet pontos mását, borecetet töltöttek bele – és a szerkezet 1,5 volt feszültségű áramot adott. A település Kr. e. 200 körül a Pártus Birodalomhoz tartozott. A pártusok találhatták fel az ókori galvánelemeket? Néhány kutató viszont szasszanida írásjeleket vett észre a korsókon. Eszerint a Szasszanida Birodalom idején, a Kr. u. 3–6. században jöttek rá a galvánelemek készítésének módjára? Vagy már korábban is ismerték a galvanizálást? A Kr. e. 4000 körül felvirágzott sumer civilizáció ötvösei vékony aranyréteggel tudtak befuttatni aranytárgyakat. Galvanizálással végezték volna el a műveletet?
S még mindig az elektromosságnál maradva… Amikor megvizsgálták a Kr. u. 316-ban elhunyt híres kínai hadvezér, Csou-csu síremlékét, az egyik fémdísz elemzésekor kimutatták, hogy az 10 százalék rezet, 5 százalék magnéziumot és 85 százalék alumíniumot tartalmaz. Nos, az alumíniumot elsőként 1808-ban állították elő, elektrolízissel, s azóta is elektrolízissel készítik az alumíniumot. Ismeretlen zsenik feltalálták volna az elektrolízist az ókori Kínában? Felmerül persze a kérdés: miért merültek feledésbe a galvanizálással és az elektrolízissel kapcsolatos ismeretek?
És miként felejtették el a védőoltást, ha csakugyan erre utal az indiai szanszkrit könyv, a Szaktaia Grantham különös részlete, mely szerint „A kezelés tartalmát helyezzétek a kés végére, vezessétek be az ember kezébe, s keverjétek össze a vérével. Láz keletkezik, a betegség azonban könnyű lefolyású, nem okoz semmilyen veszélyt.”
A matematika és a csillagászat terén is elképesztő eredményeket értek el az ősi korok tudósai. Az európai matematikában a millió fogalmát a XIX: században fogadták el. Ám később kiderült, hogy a milliót már az ókori egyiptomiak is ismerték. A kör kerületének és átmérőjének viszonyára megállapított számot a pit az 1700-as években élt holland tudós, Ludolph fedezte fel – újra (ezért is nevezték el Ludolph-féle számnak). A pit ugyanis már az óegyiptomiak, előttük pedig a sumérek is ismerték. Ugyancsak Sumérben, ezer évvel Püthagorasz előtt tisztában voltak Püthagorasz tételével, emellett pedig bonyolult algebrai műveleteket, többismeretlenes másodfokú egyenleteket oldottak meg.
S még mindig a suméreknél maradva, az ősi civilizáció tudósai 0,4 másodpercnyi pontossággal ismerték a Hold keringési idejét. Egyik agyagtáblájukon pedig a Holdat két csillag, az Ikrek csillagkép alfájával és omegájával együtt ábrázolták, mely ábrázolás 6000 évvel ezelőtti képet vetít elénk. Tehát a sumérek már civilizációjuk hajnalán pontos csillagászati megfigyeléseket végeztek. A napév időtartamát pedig 365 nap, 6 óra és 11 percben állapították meg, ami mindössze 3 másodperccel tér el a napjainkban, a legmagasabb fokú tudományos ismereteink alapján meghatározott időponttól.
Egyébként is tanulságos végigfutni az év különböző civilizációkban meghatározott hosszán. A Kr. e. 2772-ben készült egyiptomi naptár szerint egy csillagászati év 365 napból, a Kr. e 46-ban, Julius Caesar által elkészíttetett Julianus-naptár szerint 365,25 napból, az 1582-ben készült Gergely-naptár szerint 365,2425 napból, a jelenlegi legpontosabb naptár szerint pedig 365,242198 napból áll. A csillagászati távcsövekkel, sem semmi más modern asztronómiai műszerrel nem rendelkező maják Kr. u. 300-ban 365,242129 napban határozták meg az év hosszát. Tehát az űrkutatás eredményeivel pontosított Gergely-naptár előtt, a legutóbbi évtizedekig az ókori maja naptár volt a legpontosabb naptár…
Diogenész Laertiosz ógörög történetíró szerint az óegyiptomiak 373 nap- és 832 holdfogyatkozást tartottak nyilván. Hogy ezt a számot megkapják, tíz-, ha nem tizenötezer évig kellett folytatni a megfigyeléseket. Csakhogy az első egyiptomi államok a Kr. e. IV. évezredben születtek meg, s Kr. e. 3000 körül egyesült az ősi ország, ezután indult meg civilizációja robbanásszerű fejlődése. De akkor honnan ismerhették tíz- vagy tizenötezer év hold- és napfogyatkozásait? Kiktől származott ez a tudás?
Pakisztán területén egy barlangban felfedezték a csillagos ég ábrázolását – amilyen az tízezer éve volt. S ugyancsak Pakisztánban tártak fel kilencezer éves koponyákat, melyek fogait modern fúrással kezelték. De kik végezhettek modern fogászati beavatkozásokat kilenc évezreddel ezelőtt?…
Az óegyiptomiak a Napot, melyet még a középkori európai tudomány is mozdulatlannak tartott, a „Nu istennő méhében (vagyis az égben) úszó gömbnek” nevezték, s azt állították, hogy az általuk ismert bolygók – a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz –, valamint a „kerek labdának” nevezett Föld égi mozgása ugyanazoknak a törvényeknek van alárendelve. A Bibliában, Jób könyvében azt olvashatjuk, hogy a Föld a „semmiségen” függ – vagyis az űrben lebeg. A Visnu-purána szanszkrit könyv pedig nem kevesebbet állít, mint hogy Földünk csak egy a Világegyetem ezermillió lakott bolygója közül… S ha a Biblia említett megállapításáról vallhatjuk, hogy isteni sugallat, a többi, különös kozmogóniai megállapítás vajon honnan származhat? A bolygónkra a múltban érkező idegen lényektől, vagy egy letűnt, nagyon-nagyon ősi földi civilizáció hagyatékából?

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma