Meglepően elterjedtek voltak a paraziták a római korban

Egy új régészeti vizsgálat szerint a modern higiéniai megoldások sem védték meg az ókori rómaiakat a parazitáktól.

A rómaiakról ismeretes, hogy mintegy 2000 éve ők vezették be Európába a közegészségügyi technológiákat, többek között a nyilvános, többülőkés latrinákat, a szennyvízelvezető-rendszert, vezetékes ivóvizet, és meleg vizes közfürdőket. Emellett törvényben szabályozták, hogy városaikban ne halmozódjon fel ürülék és szemét – írja közleményében a Cambridge-i Egyetem.

Egy új régészeti kutatás viszont arra derített fényt, hogy mindeme innovációk ellenére a bélparaziták – úgymint ostorféreg, fonalféreg és az Entamoeba histolytica dizentériát okozó amőba – gyakorisága nem csökkent a vaskorhoz képest, sőt, fokozatosan növekedett.

A Piers Mitchell cambridge-i kutató vezette és a Parasitology folyóiratban publikált tanulmány az első, amely a paraziták jelenlétének régészeti bizonyítékával igyekszik feltérképezni egy birodalom meghódításának egészségügyi konzekvenciáit. Ókori latrinákból, sírokból és koprolitokból – megkövesedett ürülék -, valamint a római kori lelőhelyeken előkerült fésűkből és szövetekből kinyert parazitákra utaló bizonyítékokat gyűjtött egybe.

A bélparaziták gyakorisága nemcsak növekedni látszik a rómaiak megérkeztével, hanem, Mitchell eredményei szerint, az ektoparaziták – úgymint tetvek és bolhák – a rendszeres fürdés kultúrájában is ugyanolyan széles körben elterjedtek, mint a vikingeknél és a középkori populációknál, amikor is a fürdés nem volt mindennapos gyakorlat. Bizonyos ásatások különleges, kifejezetten a fejtetvek eltávolítására tervezett fésűket tártak fel, a tetvetlenítés rutinszerű napi cselekedet lehetett a Római Birodalomban.

Mitchell hozzátette, mivel a modern kutatások szerint a toalett, a tiszta ivóvíz és az ürülék utcákról eltakarítása összességében csökkenti a fertőző betegségek és paraziták terjedését, ezt várnánk el a rómaiaktól is, különösen az ürülékkel terjedő paraziták esetén, ennek ellenére fokozatos növekedést dokumentált.

Az egyik lehetséges magyarázat erre szerinte éppen a fürdők meleg vizében keresendő, amely elősegíthette a parazita férgek terjedését. A vizet bizonyos fürdőkben elég ritkán cserélték, az emberről lemosódott kosz és kozmetikumok habot képezhettek tetején.

Egy másik eshetőség az emberi ürülék trágyaként bevetése. Míg a modern kutatások szerint ez a gyakorlat valóban növeli a terméshozamot, ha az ürüléket a mezőkön szétterítés előtt néhány hónapig nem komposztálják, akkor a paraziták petéi életben maradhatnak a növekedő növényeken.

A vizsgálat emellett azt is feltárta, hogy a bronz- vagy vaskorhoz képest meglepően elterjedtek a halgalandféreg-peték a római korban. Ennek oka talán a garumnak nevezett szószban keresendő.

A haldarabokból, gyógynövényekből, sóból és fűszerekből készített garumot kulináris összetevőként és gyógyszerként is alkalmazták. Nem főzték meg, inkább a napon erjesztették. Mivel pedig az egész birodalomban kereskedtek vele, elősegíthette a féreg terjeszkedését.