Noé bárkája az Araráton?

„Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kívül szurokkal. Ekképen csináld pedig azt: A bárka hossza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harminc sing. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről, a bárka ajtaját pedig oldalt csináld, alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt” – olvashatjuk a Bibliában, A teremtés könyvében, minként utasította Isten Noét a bárka megépítésére. Majd ugyanitt olvashatunk az özönvízről, mely után csak a hajót építő Noé, felesége, három fia, három menye, és minden állatból kiválasztott egy-egy pár maradt életben. A bárka pedig az Ararát csúcsán akadt fenn, miután elmúlt az özönvíz. S ha a következő különös történetek igazak, talán meg is találták a legendás hajót a korábban Örményországhoz, jelenleg viszont Törökországhoz tartozó Araráton.
A fenséges, kétcsúcsú, kihunyt tüzű, hófödte tűzhányó a geológiai közelmúltban, a pliocénban, illetve a 2,7 millió éve kezdődött s 10 ezer éve véget ért pleisztocénban még javában szórta magából a hamut, a gázokat, a lávát, a vulkáni köveket és bombákat, ma viszont már jóval csendesebben emelkedik a környező táj fölé, bár időnként földrengések rázzák meg. Magasabbik csúcsa 5165 m-re nyújtózkodik az ég felé, a hegy hóhatára 4000 m körül van, időnként a két csúcs közötti hegynyerget is beteríti, gleccserei pedig akár 2300 m-ig is lecsúszhatnak a lejtőkön. Ami pedig a bibliai leírásban szereplő bárka méreteit illeti: a sing egy könyök, ami egy átlagos felnőtt könyökétől a kinyújtott középső ujja hegyéig ér, kb. 45,7 cm, s eszerint a bárka 137 m hosszú, 22,8 m széles és 13,7 m magas volt.
1883 májusában egy földrengés nyomán leomlott a hegyoldal egy része, s a károkat felbecsülő török bizottság – melynek egy angol tagja is volt – felfedezett egy, a jégből kiemelkedő, 40-50 láb magas (egy láb=30 cm – A szerk.) fagyott fatömeget. A bizottság tagjai behatoltak az építmény belsejébe, s 15 láb magas fallal körülvett fülkékre bukkantak. S abból a helyzetből, ahogy a hajóhoz hasonló építmény feküdt, arra a következtetésre jutottak, hogy a szerkezet a gleccserrel együtt csúszott le a lejtőn…
Azután évtizedek teltek el, s miután az I. világháború idején orosz csapatok foglalták el az Ararát környékét, kezdetét vette egy különös történet. Zabolockij és Leszin főhadnagy, az Orosz Birodalmi Légierő két pilótája egy kétüléses gépen 1916 késő nyarán légi útra indult a hegy körül, hogy teszteljen egy új kompresszort. Az Ararát déli oldalán szemükbe ötlött egy részben fagyott, zafírkék tó, melynek lefolyása mentén felfedeztek egy különös hajót. Teteje félkör alakú volt, csak egy lapos, 180 cm széles átjáró húzódott rajta végig, s zömök árbocok emelkedtek ki belőle. Mintha eleve úgy építették volna meg, hogy állandóan átcsapjanak fölötte a hullámok, tuskószerűen hánykolódjon a vízen, zömök árbocain pedig elegendő vitorla legyen ahhoz, hogy a bárka dacoljon a hullámokkal.
A felfedezés után a repülő visszatért a csúcstól 25 km-rel északnyugatra eső légi bázisra, s jelentést tettek a felfedezésről. Ezt követően II. Miklós cár két kutatóexpedíciót küldött a hegyre, melyeknek két hetükbe került, hogy utat vágjanak maguknak a sziklák között, s csaknem egy hónap alatt érték el a legendás hajót. Megmérték azt, pontos rajzokat, valamint fényképeket készítettek róla. Ahogy a bolsevik puccs után nyugatra emigrált katonáknak beszámoltak róla, a bárka több száz kis fülkét tartalmazott, némelyik helyiség viszont nagyon tágas, magas volt, hatalmas gerendákból álló kerítésekkel. Másutt kalitkasorokra bukkantak, s az egész hajót belülről sellakra (állati eredetű gyanta – A szerk.) emlékeztető anyag vonta be. A bárka a ciprusfélék közé tartozó oleanderből épült, s fagyott állapotban volt, mely tökéletesen konzerválta. A bizottság azután visszautazott Szentpétervárra (akkori nevén: Petrográdba), s részletes jelentést tett a felfedezésről, mely viszont a forradalom, a bolsevik puccs és a polgárháború zűrzavarában elkallódhatott…
A II. világháború alatt Maszkelin szovjet repülőőrnagy felderítési célból repülőket küldött az Araráthoz, melyek megerősítették az I. világháborús észleléseket. Sőt az akkor velük szövetséges amerikai pilótáknak is mutattak néhány felvételt az állítólagos bárkáról, mely különböző formákban emelkedett ki a jégből, azoknak az évszakoknak megfelelően, amikor a fényképek készültek. 1942-ben pedig amerikai repülősök is készítettek fotókat a különös alakzatról. Majd következett a hidegháború, melyben Törökország NATO-tag, s így az Egyesült Államok szövetségese lett. A törökországi adanai repülőtéren állomásozó 428. számú amerikai taktikai repülőszázadban szolgáló Gregor Schwinghammer hadnagy (később százados) szintén látta a hajót, mely kiemelkedett a hóból és a jégből. A kiemelkedő részt 30-40 láb szélesre és 100 láb hosszúra becsülte, színe pedig fekete volt. 1974-ben egy amerikai földi erőforrás-kutató műhold olyan felvételt is készített, melyen – az Araráton – egy azonosítatlan tárgy látszik, s Frank Moss szenátor az Amerikai Szenátus Űrbizottságának elnöke úgy vélte, az a tárgy nem más, mint a bárka…
Azóta több expedíció is felkereste az Ararátot és környékét, többször is felröppent a bárka felfedezésének híre, ám mindeddig nem sikerült bizonyítékot szerezni a meglétéről. Mit láthattak a pilóták, mi az igazság a nyugatra emigrált orosz repülősök által a cári expedícióról szóló adatok, illetve az 1883-as török jelentés körül? Kérdések, melyek még mindig válaszra várnak.

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma