Rejtélyes Tenerife – Piramisok két kontinens között

Dél-Marokkó partjaitól nyugatra emelkednek ki az Atlanti-óceán habjaiból a szépséges Kanári-szigetek.

Csoportjuk legjelentősebb tagja, Tenerife már messziről jelzi jelenlétét a hajósok számára, lévén, hogy itt emelkedik Spanyolország (a szigetek spanyol fennhatóság alá tartoznak) legmagasabb hegycsúcsa, a több mint 3000 méteres magasságba tornyosuló vulkáni kúp, a Pico de Teide. Árnyékában rejtélyes építmények várják, hogy valaki megválaszolja az általuk felvetett kérdéseket.
A sziget keleti partjainál fekvő Güímar község területén hat négyszögletes, lépcsőzetes piramis emelkedik a felszín fölé. Alaprajzuk ugyan nem négyzet, hanem téglalap alakú, ám ettől eltekintve, igencsak emlékeztetnek az ezer kilométerekkel nyugatabbra magasodó közép-amerikai (maja, tolték, teotihuacani és azték) lépcsőzetes, teraszos kőgúlákra, mégis, hosszú ideig úgy vélték, hogy a mezőiket a kövektől megtisztító helybeli földművesek egyszerűen a parcellák szélére hordták a földből kiszedett kődarabokat, teraszos struktúrákba halmozva fel azokat, s mögöttük sohasem állt mérnöki tervezőmunka. A kontinensek közötti ősi tengeri összeköttetés lehetőségét vizsgáló híres norvég kutató, Thor Heyerdahl azonban kimutatta, hogy a piramisok felépítése előtt elegyengették az alattuk lévő talajt, a sarkoknál elhelyezett köveket megmunkálták, a kődarabok pedig nem a közeli mezőkről, hanem távolabb fellelhető vulkáni kőzetből származnak, s emellett csillagászatilag is tájolták az építményeket. A nyári napforduló idején ugyanis kettős naplementét láthatunk a legmagasabb piramisról: a Nap előbb eltűnik az egyik hegy mögött, majd előbukkan a takarásából, s csak egy újabb magaslat mögé bukva tűnik el az égboltról, a téli napforduló reggelén pedig a napsugarak szépen felkúsznak a piramisok keleti oldalain kialakított lépcsőkön.
Megjegyzendő, hogy a helybeli hagyományok szerint hajdan nem is hat, hanem kilenc építmény emelkedett a falu határában, ám hármat – kőbányáknak használva – már széthordtak a jelenlegi lakosok elődei. Güímaron kívül pedig további öt tenerifei település házai mellett is piramisokra bukkanhat az ember. Arra viszont még nem jöttek rá a kutatók, mikor is emelték ezeket az alkotásokat. Mert igaz ugyan, hogy a Kr. u. I. században élt római tengernagy és természettudós, az idősebb Plinius feljegyezte, hogy a több mint hatszáz évvel korábban élt karthágói felfedező, Hanno, Afrika nyugati partjainál hajózva, kikötött a Kanári-szigeteken, s óriási építmények romjait látta ott, mely utalás nyilván a piramisokra vonatkozik, még ha valójában nem is lehet óriásiaknak nevezni az elég szerény méretű objektumokat. Ám ez csak azt bizonyítja, hogy már Kr. e. 600 körül is álltak a piramisok, melyek – Heyerdahl szerint – összekötő kapcsot képeznek az Óvilág és az Újvilág gúlái között.