Rólunk szól: új könyv a kárpátaljai magyar nyelvhasználatról
Alig valamivel több, mint egy évtizeddel ezelőtt új nyelvészeti kutatóműhely jött létre a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola bázisán: a Hodinka Antal Intézet.
A Magyar Tudományos Akadémia csaknem másfél évszázaddal ezelőtt a mai Kárpátalja területén született tagjáról elnevezett kutatóműhely munkatársai elsősorban azzal váltak ismertté nemcsak szűkebb pátriánkban, hanem Magyarországon és annak határain túl is, hogy a szokásos, csak a szűkebb szakmát érdeklő hagyományos filológiai kutatási témák mellett olyan problémákkal kezdtek foglalkozni, melyek a hétköznapi emberek mindennapjait érintik: a kárpátaljai magyar kisebbség nyelvpolitikai, nyelvi emberi jogai, a személynévhasználat kérdései, az anyanyelvi oktatás hatékonysága, a kétnyelvűség stb.
A Csernicskó István vezetésével működő intézet kutatói számos olyan könyvet jelentettek meg az elmúlt években, melyeknek – a szakma érdeklődése és értékelése mellett – társadalmi vonatkozása és hasznosulása egyértelmű. Ezen kiadványok sorába jól illeszkedik a kutatócsoport egyik tagjának, Márku Anitának legújabb kötete.
Az első látásra talán furcsa című („Po zákárpátsziki”) és meglehetősen hosszú alcímű (Kétnyelvűség, kétnyelvűségi hatások és kétnyelvű kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar közösségben), 244 oldalas monográfia egyszerű és mindennapi témájú: arról szól, hogyan beszélnek és írnak a kárpátaljai magyarok. A nyelv, a nyelvhasználat ugyanis olyan természetes és hétköznapi eleme életünknek, hogy szinte észre sem vesszük, ám a nyelv alkalmazása, a mindennapi kommunikáció nélkül élni sem tudnánk (emberként semmiképp sem). A Hodinka Antal Intézet kutatójának, a Rákóczi-főiskola egykori végzősének, Márku Anitának a könyve pedig épp arról szól, hogyan befolyásolja a Kárpátalján élő magyar nemzetrész hétköznapi nyelvhasználatát a többnyelvű társadalmi, politikai és kulturális környezet.
A kiadványban olvashatunk például arról, milyen tényezők befolyásolják a helyi magyarokat abban, hogy egy-egy szituációban milyen nyelven szólalnak meg; mi okból váltanak időnként magyarról ukránra vagy oroszra, és fordítva; milyen szláv szavak vegyülnek időnként magyar beszédükbe, írásukba.
A társasnyelvészettel foglalkozók, a kétnyelvűség-kutatók, a diskurzuselemzők mellett mindazok figyelmébe ajánlható ez a kötet, aki érdeklődik Kárpátalja és annak lakói iránt. Mert ahogyan a könyv előszavában olvashatjuk, „a két-vagy többnyelvűség, az egymás mellett élő kultúrák mindennapi érintkezése szükségszerűen hatással van a világlátásunkra, az étkezési szokásainkra, s természetesen arra is, hogyan, miként használjuk anyanyelvünket, az általunk többé vagy kevésbé ismert más nyelveket. Márku Anita könyve erről a közegről szól: arról, hogyan alkalmazzák anyanyelvüket a kárpátaljai magyarok, miként befolyásolja ez a kulturálisan és nyelvileg egyaránt sokszínű környezet azonosságtudatukat, a mindennap hallott nyelvekhez fűződő viszonyukat, nyelvi közléseik szerkezetét, jellegét. Szóval: ez a kötet rólunk íródott. A kárpátaljaiak magukra ismerhetnek benne, az irántunk érdeklődők pedig sok mindent megtudhatnak belőle rólunk. Érdemes elolvasni.”
(Márku Anita: „Po zákárpátszki”: Kétnyelvűség, kétnyelvűségi hatások és kétnyelvű kommunikációs stratégiák a kárpátaljai magyar közösségben. Ungvár: „Líra” Poligráfcentrum, 2013. 244 oldal)
HAI
Kárpátalja.ma