Szimpózium az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Világkongresszusról

A Budapesten rendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus 75. évfordulója alkalmából liturgikus szimpóziumot tartottak november 28-án Nyíregyházán a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán.

A tanácskozás központi témája a görögkatolikusok világkongresszuson való részvétele volt, különös tekintettel a határon túli – kárpátaljai, felvidéki, erdélyi – egyházak szerepére.
Ezen kívül külön előadásban mutatták be a kongresszusi görögkatolikus liturgiákat.
Kárpátaljának a világkongresszuson való részvételéről Marosi István nagybégányi parókus tartott értekezést a Kárpátaljai Területi Állami Levéltár forrásai alapján.
Elmondta, hogy a beregszászi székhelyű levéltárban három iratgyűjtőnyi anyag foglalkozik az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Világkongresszussal. Ezek összesen 494 oldalnyi dokumentációt tartalmaznak, amelyek még kiegészülnek a körlevelekben megjelent írásokkal.
A dokumentumokból kiderül, hogy a magyar kormány kezdettől fogva egyértelművé tette, hogy igyekszik nemzeti színezetet adni az eseménysorozatnak, mely azt is tükrözte, hogy az elszakított területek egyházi tekintetben továbbra is szoros kapcsolatot ápoltak.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye sajátos helyzetben volt: az egyházi közigazgatás szempontjából a trianoni béke után a Csehszlovák Püspöki Konferenciához tartozott. A püspöki kar ugyan buzdította az egyházmegyét a világkongresszusi programok szervezésre, a részvételre és a megfelelő magatartásra, viszont a cseh politikum és cseh polgárság elutasító volt a kongresszussal kapcsolatosan. Úgy tekintettek a résztvevőkre, mint akik nem lojálisak az államrendszer iránt.
A pravoszlávia terjedésével szemben és a lelkiség megerősítése érdekében nagyon fontos volt az egyházmegye számára az esemény, és ez érzékelhető volt az előkészületekben, a kiértékelésben, a konferencia utóéletében is. A témában megjelenő nyilatkozatok és püspöki felszólalások tükrözik, hogy az „istentelen bolsevizmus is a hit erejével, s a szociális igazságosság szellemében győzhető le”. A korabeli sajtóban ezek a szempontok kiemelkedtek és alátámasztásra találtak.
Az első levél a világkongresszus szervezésével kapcsolatosan 1937. május 26-án érkezett meg Kárpátaljára Serédi Jusztunián bíborostól Sztojka Sándor görögkatolikus püspök részére, amelyben szorgalmazta a 34. Eucharisztikus Kongresszuson való részvételt, s külön is kérte a püspök személyes részvételét. Kérte, hogy tegyenek félre minden nemzeti és politikai kérdést, mert a katolikus caritas mindannyiukat összeköti.

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye területéről a résztvevőket a kongresszus ungvári szervezőirodája, az Eucharkomitet irányította. A magyar és a csehszlovák bizottságokkal, a vasúttársasággal, a nyomdával (ahol a brosúrákat nyomtatták), a hívekkel, a helyi adminisztrációval leveleztek. A szervezőbizottság vezetője először Ilniczky Sándor kanonok, majd Petrik Jenő kanonok volt.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéből több mint 600 résztvevője volt a kongresszusnak, akiknek a névsora megtalálható az egyházmegyei levéltárban. Külön kimutatás készült a ruszin és a magyar értelmiségiekről, külön azokról a papokról is, akiket meghívott a püspök az énekkarhoz az éneklés segítésére.
A utazók jelentős része közösen, vonattal utazott a budapesti eseményre. Az összesített jelentkezési ívek tartalmazzák a vagonbeosztást, a szállások kategóriát is. Sztojka Sándor püspök és a szervezőbizottság is a közös vonattal utazott. Az utazásra vonatkozóan mind a cseh, mind pedig a magyar vasúttársaság jelentős kedvezményt adott.
A zarándokok szállása az anyagi lehetőségeiktől függően változott. Voltak, akik rendházban szálltak meg, mások iskolában vagy magánszemélyeknél kaptak szállást.
A ruszinokat a VII. kerületben, az Erzsébetvárosban szállásolták el.
Arra való tekintettel, hogy az államhatárok miatt nehezen lehetett mozogni, a Munkácsi Egyházmegye összekapcsolta a világkongresszust egy máriapócsi zarándoklattal. Sztojka püspök azt írta, hogy azért mentek az előzetes tervekkel ellentétben először Máriapócsra, hogy „megfürösszék lelküket” és felkészüljenek a nagy eseményre.

A Kárpátalját érintő előadás mellett a világkongresszus eseményeiről, görögkatolikus liturgiájáról, valamint erdélyi és felvidéki vonatkozásairól hangzottak el értekezések a szimpóziumon.

A november 28-án tartott tanácskozás a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola XII. liturgikus szimpóziuma volt.